Budapesti orvos is mentette a Titanic túlélőit – Sokáig hősként ünnepelték a Carpathián szolgáló magyart
2020. január 23. 9:00
Dr. Lengyel Árpád Pilismaróton született 1886. március 19-én, akkor még Weisz Árpád néven. Később édesapja magyarosította a nevüket, és 1901-ben így lett a családnév Lengyel, a nagymamája családnevére való tekintettel. Az elemi iskola első két évét valószínűleg magántanulóként kezdte, majd miután 1894-ben Pestre, a Vadász utca 14-be költöztek, a harmadik és a negyedik évfolyamot már a Lipót téri – mai Szent István téri – iskola tanulójaként hallgatta. Kitünő tanuló volt, és felvételt nyert az akkori egyik legjobb budapesti iskolába, a VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumba. Itt érettségizett 1904-ben, majd felvették a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karára, ahol 1909-ben diplomázott le.
A VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium (Fotó: Hungaricana/Zempléni Múzeum)
Elkötelezettségét jól mutatja, hogy már egyetemi évei alatt, 1905-ben belépett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületbe (BÖME), amit dr. Kresz Géza budapesti tisztiorvos hozott létre 1887. május 10-én. Itt előbb mentőápolóként dolgozott, majd miután 1909-ben orvostanhallgatóként gyakorlati vizsgát tett, rendszeres szolgálatot is ellátott. Ez azt jelentette, hogy úgynevezett lakótanyás orvos volt, tehát bent lakott a mentős társakkal a Markó utcai épületben.
A BÖME székhelye a Markó utcában. Jelenleg Országos Központi Mentőállomás és a Kresz Géza Mentőmúzeum helye (Fotó: Hungaricana/FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A diploma megszerzése után a Budapesti Királyi Orvosegyesület rendes tagja lett, majd 1911-ben gégeklinikai gyakornoknak nevezték ki. A Szent Rókus Kórházban dolgozott, emellett segédorvos volt az Országos Munkás-betegsegélyező és Balesetbiztosító VII. kerületi pénztáránál. 1912-ben felvették a Cunard Line társasághoz, ahol angolul jól beszélő, magyar származású orvost kerestek, mivel akkoriban tömegesen vándoroltak ki a magyarok Amerikába.
Állást kapott a Carpathia hajón, ami Fiuméból indult, és 1912. március 29-én ért New Yorkba. A hajó április 11-én indult vissza, amelynek fedélzetén akkor 725 utas tartózkodott. Az utazásuk eseménytelen volt egészen 1912. április 15-e hajnali fél 1-ig.
Dr. Lengyel Árpád az indulás előtt Fiumében (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 32. oldal)
A Carpathia hajó (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 35. oldal)
A Carpathia (Fotó: Hungaricana/Zempléni Múzeum)
Dr. Lengyel Árpád a Carpathia fedélzetén (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv borítóképe)
A Titanic 1912. április 14-én este 23.40-kor vette észre az előtte lévő jéghegyet, és pár perc múlva neki is ütközött. Felriasztották Smith kapitányt, aki ahogy értesült róla, hogy a hajó el fog süllyedni, utasította a rádiósokat, hogy adják le a vészjelzéseket. A legközelebbi hajó a tízmérföldnyire lévő Californian volt, amelynek azonban a fedélzetén már nem dolgozott a rádiós, mivel ekkor még nem volt 24 órás rádiószolgálat. Jelzőrakétákat lőttek fel, de azt gondolták, hogy csak az úri nép tűzijátékozik.
A Titanic (Fotó: Hungaricana/Zempléni Múzeum)
A Titanic utolsó percei (Grafika: A híres német tengerészeti festő, Willy Stöwer rajza)
A Carpathia rádiósa április 15-én hajnali 0 óra 25 perckor vette a hihetetlennek tűnő hírt, hogy a Titanic süllyed. A Carpathiát vezető Roston kapitány azonnal megfordíttatta a hajót, amely már Fiume felé tartott, és elindult a Titanic irányába, ami 58 tengeri mérföldre – 107,4 kilométerre – volt tőle. A Carpathia teljes sebességgel haladt a Titanic irányába, és 2 óra 45 perckor találkoztak az első jégheggyel, majd még kettővel, de nem csökkentették a sebességet, kockáztatva a hajó épségét, mely ugyanarra a sorsa juthatott volna, mint a Titanic.
Hajnali 3 óra 35-kor értek a helyszínre, de a luxushajó addigra már elsüllyedt. A Carpathiáról jelzőrakétákat lőttek fel, amire több száz apró fellobbanó fénypont válaszolt több kilométeres körzetben. Az első túlélőt 4 óra 10 perckor vették fel, míg az utolsót 8 óra 30-kor.
A Carpathia menti a Titanic túlélőit. Mindenki ellátásáról dr. Lengyel Árpád döntött az első találkozáskor (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 57. oldal).
Mivel egyedül dr. Lengyel Árpádnak volt mentősgyakorlata a három orvos közül, ő találkozott először mind a 705 hajótöröttel. Ott helyben kellett azonnal dönteni a sokkos állapotban lévő emberek állapotáról és ellátásáról, így tulajdonképpen orvosi értelemben ő mentette meg az életüket. A kötéllétrát hiába engedték le, mivel az átfagyott emberek annyira bemerevedtek, hogy nem tudták azt használni.
Pallókat kellett leereszteni, hogy azon húzzák fel a túlélőket. Sok kisgyerek is volt, akik nem tudtak kapaszkodni, és egészen pici babák is, akiket tornazsákszerű vászonban húztak fel a Carpathia fedélzetére. Az utolsó csónak érkezése után egy rögtönzött istentiszteletet követően elindultak New York felé.
Az utolsó mentőcsónakok egyike a Carpathia oldalánál (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 61. oldal)
A mentés után óriási feladatot jelentett, hogy három napig hajóztak New York felé egy végletekig túlzsúfolt hajón, ami tonnatartalmát tekintve harmada volt a Titanicnak, de a hajó utasai és személyzete mindent megtett azért, hogy a túlélők nyugalomba vészeljék át ezt az időt. „Az összes tisztek és mi is átadtuk a kabinjainkat a megmentetteknek, akik körülbelül 800-an vannak, és megtöltötték éjjel az éttermeket és dohányzószobákat is. Én és az olasz doktor persze ruhástul a hajó előszobájában lévő padon aludtunk, és fogunk aludni csütörtökig, amikor New Yorkba érkezünk” – fogalmazott dr. Lengyel Árpád a családjának írt levelében.
A Titanic és a Carpathia méretei egymás mellett (Grafika: Pinterest.com)
Az is előfordult, hogy a zűrzavarban elveszett gyerekek csak később találták meg az édesanyjukat a Carpathián, de persze sok más tragédia is volt, ugyanis a nyolc nászutaspárból összesen kettő pár élte túl együtt a balesetet, és sok asszony férj nélkül maradt. Egy egészen fiatalasszony például sokkos állapota miatt dr. Lengyel Árpádot hitte termete miatt a férjének, és a hajón mindenhová követte őt.
Túlélők a Carpathia fedélzetén (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 62. oldal)
1912. április 18-án este fél 10 után 5 perccel értek New Yorkba, ahol a kikötőben újságírók és hozzátartozók hada várta a Carpathiát, ahol hajódudával tisztelegtek a saját hajójukat is veszélyeztető Carpathia kapitányának és személyzetének. Lengyel Árpád hősies helytállása hamar ismertté vált, számos fotó és cikk jelent meg róla, köztük a The New York Timesban is.
A Titanic mentőcsónakjait a Carpathia hozta vissza a New York-i mólóba (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 65. oldal)
A túlélők által dr. Lengyel Árpádnak adományozott arany emlékérem (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 68. oldal)
A Liverpoolból kapott díszoklevelet a mentésért (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 84. oldal)
A Carpathia másnap indult vissza Európába, de tíz magyar család inkább kint maradt, mert a Titanic tragédiája annyira megrémítette őket, hogy féltek az újabb tengeri úttól. Dr. Lengyel Árpád május 7-én ért vissza Fiumébe, 10-én már Budapesten volt, majd leszerelt, és többet nem szállt a tengerre.
Pár nappal később a Carpathia személyzete Budapesten játszott barátságos meccset az MTK csapatával, hogy a mérkőzés bevételét a Titanic árván maradt gyerekeinek javára ajánlják fel. Dr. Lengyel Árpádot József főherceg is fogadta, majd előadást tartott az estéről, amit később évfordulókon is megismételt a rádióban, annak ellenére, hogy ha csak lehetett, nem hozta szóba a tragédiát.
A jótékonysági meccsen. Balról jobbra látható a díszpáholyban a Carpathia első tisztje, utána Roston A. H., a Carpathia kapitánya, dr. Lengyel Árpád és végül Bárczy István polgármester (Fotók: Tolnai Világlapja, 1912. május 26.)
Dr. Lengyel Árpád az I. világháborúban katonaorvosként szolgált az osztrák hadszíntéren, majd egy kórházvonat parancsnokaként szerelt le. 1919 márciusában megnősült, s még ez évben megszületett fia, Bálint, azután a családjával a Honvéd utcai lakásukból a VIII. kerületi Baross utca 4.-be költözött, ahol magánrendelőt nyitott. Öt évvel később született meg kislánya, Anna. Dr. Lengyel Árpád életének a másik, talán még nagyobb tragédiája az volt, hogy gégeorvosként nem tudta megmenteni hatéves kisfiát a torokgyíktól.
I. világháborúban a bevonuláskor (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 96. oldal)
A fronton (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 98. oldal)
A doktor Baross utcai rendelője (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 106. oldal)
Dr. Lengyel Árpád a Baross utcai rendelőjében (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 106. oldal)
1933-ra kinőtték a Baross utcai lakást, és a VIII. kerületi Rákóczi út 11.-be költöztek, ahol dr. Lengyel Árpád egy nagyobb lakást és magánrendelőt tudott kialakítani. Munkáját sokáig a Mária téri rendelőben végezte, majd a Kapás utcai rendelőintézetben dolgozott, a Mária téri rendelő többi orvosával és nővérével együtt. A II. világháború miatt dr. Lengyel Árpádot is többször szolgálatra rendelték be, de nem sokkal a háború kitörése után, 1940. szeptember 8-án álmában szívroham érte, és fiatalon, 54 évesen meghalt.
A Kapás utcai rendelőintézet (Fotó: Hungaricana/FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A Rákóczi út 11. alatti ház, ahol dr. Lengyel Árpád 1933-tól haláláig élt (Fotó: Földváry Gergely/pestbuda.hu)
A Rákóczi út 11. alatti ház falán lévő emléktábla (Fotó: Földváry Gergely/pestbuda.hu)
A 2008-ban állított emléktábla Pilismaróton (Fotó: Ketkes.com)
Dr. Lengyel Árpádot a főváros és a BÖME saját halottjának tekintette, és díszsírhelyet kapott a Kerepesi – Fiumei úti – temetőben. A történethez az is hozzátartozik, hogy dr. Lengyel Árpád a katasztrófa során nyújtott helytállásáért Magyarországon semmilyen hivatalos kitüntetést nem kapott, csak a mentősök tüntették ki őt többször is. Dr. Lengyel Árpád hagyatékát azóta unokája, Völgyi Péterné Dr. Reich Márta kezeli, akinek könyve is megjelent a témában a Titanic 100. évfordulója alkalmából, a Titanic árnyékában – egy magyar orvos élete címmel.
A gyászmenet (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 120. oldal)
Dr. Lengyel Árpád sírja a Fiume Úti Nemzeti Sírkertben (Fotó: Ketkes.com)
Dr. Lengyel Árpád nevét talán a két világháború szörnyűsége homályosította el annak ellenére, hogy hőstettével számos ember életét mentette meg. Bátran kijelenthetjük, hogy dr. Lengyel Árpád a magyar történelem egyik méltatlanul elfeledett hőse, akire emlékeznünk kell.
Nyitókép: Dr. Lengyel Árpád (Fotó: A Titanic árnyékában című könyv, 18. oldal)
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!