A bolgár nemzetiségűek betelepülése Magyarországra a XIX. század második felében kezdődött. Az 1890-es évekre a három legnagyobb lélekszámú közösség Budapesten, Pécsett és Miskolcon telepedett meg. Számuk ekkor körülbelül 18–25 ezerre volt tehető. Ők voltak a gyorsan népszerűvé vált bolgár kertészek, akik szorgalmukkal, termelési technikájukkal hamarosan jelentős helyet foglaltak el több hazai város zöldséggel való ellátásában.
Budapesten főként Zuglóban, Csepelen és a Ferencvárosban béreltek földeket. Ahogy nőtt a számuk, úgy erősödött bennük az igény kulturális és vallási igényeik kielégítésére. Az 1897-ben megnyílt Központi Vásárcsarnokban jelentős számban béreltek árusítóhelyet, sokan a környéken szereztek maguknak lakást is, érthető, hogy közösségi életük központja is a Ferencvárosban alakult ki.
1914-ben a Lónyay utca 11. alatt, az ott működő Bolgár–Magyar Étteremben alakult meg a Budapesti Bolgár Egyesület. Az étterem feletti lakás hosszú éveken át működött a bolgárok kulturális és közösségi életének központjaként. 1918-ban a szemben lévő iskolaépületben, a Lónyay utca 4. alatt a főváros egy osztálytermet biztosított ahhoz, hogy a bolgár családok gyermekei anyanyelvükön tanulhassanak írni-olvasni. Ugyanebben az évben a már említett lakásban egy Szent Cirillről és Metódról elnevezett kápolnát is felszenteltek.
Az Érdekes Ujság is beszámolt a bolgár kápolna felszenteléséről az 1918. május 9-i számában
Emléktábla a Lónyay utcai iskola falán, 2019 (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
1929-ben az egyesület kezdeményezésére a bolgár követség megkereste Ripka Ferenc főpolgármestert, hogy Budapest segítsen a helyi bolgár közösségnek állandó iskola és templom építésében. Mivel 1925-ben a bolgár kormány Szófiában telket biztosított az új magyar nagykövetség épületének felépítéséhez, a budapesti vezetés is készségesnek bizonyult.
1930-ban a főváros a Vágóhíd utcában jelölt ki egy telket, amelyre az eredeti elképzelések szerint egy egyhajós templom, valamint kétszintes iskolaépület és internátus épült volna. A helyszín kiválasztása egyébként nem véletlenszerűen történt. A mai Haller utca – Fehér holló utca – Vágóhíd utca – Mester utca által határolt területen ugyanis az Országos Vásártérnek nevezett hatalmas piac működött, ahol azok a termelők árulták portékáikat, akik nem tudták a Központi Vásárcsarnok bérleti díjait kifizetni. Jelentős részük bolgár nemzetiségű volt, nekik megérte a közeli területekről ideszállítani kiváló minőségű zöldségeiket-gyümölcseiket.
A bolgár ortodox templom a Vágóhíd utcában, 2015 (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
A bolgár közösség 1931 elején Árkay Aladár műépítészt kérte fel a templom terveinek elkészítésére. Árkay a korszak egyik legkiválóbb alkotójaként tökéletes választásnak bizonyult (ő volt például a Fasori református templom, a Győr-gyárvárosi református templom vagy a városmajori plébániatemplom megálmodója).
Szent Cirill és Metód nevét viseli a Vágóhíd utcai bolgár templom (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
Tábla a templom falán (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
A tervek végleges formában 1931 nyarára készültek el. Az építész elsősorban a templomra koncentrált, az iskolaépület precízebb megtervezéséhez később kezdett volna. Munkájánál elsősorban a Szófiában 1912-ben elkészült Alexander Nyevszkij-székesegyház architektúráját tekintette irányadónak. A Vágóhíd utcai templom főhomlokzatában és toronykialakításában rokon a bulgáriai székesegyházzal. 1931. május 24-én megtörtént az alapkőletétel, majd az év végéig az építés is befejeződött.
A templom a fővárossal kötött megállapodásnak megfelelően állami támogatás nélkül készült, a magyarországi bolgárok mintegy 70 ezer pengő adománnyal járultak hozzá az építkezéshez.
Tudósítás a Pesti Hirlap 1932. januári képes mellékletéből
A háromhajós, görögkereszt alaprajzú templom három szárán félköríves apszisokkal bővített. A görögkereszt középpontjában kupola emelkedik, mely a templombelső ékessége, ablakain keresztül a természetes fény ragyogja be az épületet. Az utcafront felől finoman kimunkált harangtorony uralja a látványt.
Mind a belső, mind a külső puritán, egyszerű formaképzésről, anyaghasználatról árulkodik. Két oldalról árkádok csatlakoznak a templomhoz, a délnyugati árkád alól egy második bejárat is nyílik. Az épület jelentőségét növeli, hogy a bolgár ortodox egyház közép- és nyugat-európai egyházmegyéjének központja.
Az I. világháborúban elesett bolgár katonák emlékére rendezett ünnepségen 1938-ban (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
A bolgár ortodox templom a Vágóhíd utcában, 2015 (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
A templom belső tere 2019-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
1933-ban a templomot körülvevő területet parkosították. A telken a park ma is gondozott, minden oldalról fák és gondosan karban tartott bokrok övezik a templomot. A nagy autóforgalmú Vágóhíd utcában zöld szigetként hat a templomkert.
A templom felavatását követően a bolgár közösség felvetette annak a gondolatát is, hogy az utcát kereszteljék át és Vágóhíd helyett bolgár vonatkozású nevet kapjon. Ez végül nem valósult meg, ahogy a kulturális és egyházi központ kiépítése is félbemaradt végül. Az iskola és az internátus nem készült el, ebben bizonyára szerepet játszott Árkay Aladár 1932-ben bekövetkezett halála és a pénzhiány is.
A hazai bolgár közösség erejét azonban jól mutatja, hogy 1953-ban ismét adománygyűjtésbe kezdtek: 445 család 3 millió forintot adott össze, hogy saját művelődési házat építtessenek. 1957-ben megnyílt az intézmény, melyet az 1970-es évektől egy szálloda is kiegészít.
Az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház tere 1937-ben (Fotó: Fortepan/képszám: 118794 )
A Bolgár Művelődési Ház 2019-ben, az emeletráépítés előtt (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
A homlokzaton azoknak a személyeknek a neveit is feltüntették, akik nem sajnálták a megtakarított pénzüket az építkezésre fordítani. 2019-ben a két állam megállapodott a művelődési ház egy emelettel való kiegészítéséről és a felújításról, a munkálatok éppen most folynak. Idén a Szent Cirill és Metód nevét viselő Vágóhíd utcai bolgár templom új homlokzati külsőt kap, és 80 év elteltével a kert is újjászületik.
A tervek szerint a templom egy domborművel is gazdagodik, amely a templom egykori papja, Borisz vértanú emlékét őrzi majd. Ő 1914-től a budapesti bolgár közösség papja volt, tanított a Lónyay utcai bolgár iskolában, majd hazatérve püspökké választották, később a kommunista diktatúra áldozata lett.
A templom majd a felújítás idején is működik természetesen, és ugyan nem áll nyitva az arra járók előtt mindennap, de ha máshogyan nem, érdemes megállni egy pillanatra, és az utcáról nézve szemügyre venni a görögkeleti templomépítészet magyar gyöngyszemét.
A bolgár ortodox templom a Vágóhíd utcában, 2019 (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
A bolgár ortodox templom a Vágóhíd utcában, 2019 (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
Nyitókép: A bolgár ortodox templom a Vágóhíd utcában, 2015 (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció