Párizsban 1885 nyarán a híres francia természettudós és bakteriológus, Louis Pasteur feltalálta a veszettség elleni oltóanyagot, amellyel nagy lépést tett a modern orvoslás és bakteriológia felé. A felfedezést azonban a nagyközönség nem fogadta kitörő örömmel, és számos helyen nem akartak tudomást venni róla. Pasteur egyik lelkes híve, dr. Hőgyes Endre azonban rögtön hozzáfogott a kísérletezéshez és az új eljárási módok még eredményesebb felhasználásához.

A kutatások fontosságát az is sürgette, hogy akkoriban még jóval több embert veszélyeztetett ez a betegség, mivel akkor még az embereknek több kapcsolódási pontjuk volt az állatokkal, mint manapság, így egy veszett állat megmarása vagy harapása halálos lehetett. Hőgyes hamar kiemelkedő eredményeket ért el, és ezzel megalakult a budapesti Pasteur Intézet. Öt évvel a világraszóló felfedezés után Hőgyes már saját intézetben folytathatta munkáját, amely 1890. április 15-én nyitotta meg a kapuit.

Pasteur a kísérleti nyulak között (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. október 6.)

Dr. Hőgyes Endre (1847–1906) képe 1892-ből (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. március 17.)

A nyúl beoltása, egy megmart csángó és az oltóanyag elkészítése korabeli grafikákon (Forrás: Vasárnap Ujság, 1895. március 17.)

Egy megmart kislány beoltása Hőgyes Endre vezetésével 1900-ban (Fotó: Vasárnap Ujság, 1900. április 1.)

Védőoltás, ahol fecskendővel a has bőre alá viszik be a különböző erősségű oltóanyagot (Forrás: OSZK Digitális Képarchívum)

Az intézetet először átmeneti helyen, az Üllői út 26. szám alatt, a központi egyetemi épület földszintjén helyezték el, miután a Pasteur Intézet az orvosegyetem Általános Kór- és Gyógytani Intézetéhez kapcsolódott. Az első évben 701, a következőben 540 megmart ember kapott oltást, ezzel megmentve sok száz embert a legszörnyűbb haláltól. A halálozás az első évben 2,7 százalékos volt, majd hamarosan 1 százalék alá csökkent.

A Pasteur-féle védőoltást Hőgyes továbbfejlesztette és tökéletesítette is egy egyszerűbb oltási eljárással, amellyel nemzetközi hírnevet is szerzett. Ezután 1900-tól a világban szerveződő Pasteur-intézetek legnagyobb része átvette Hőgyes úgynevezett „higításos” védőoltási módszerét. Az intézet fennállásának első tíz esztendejében 12 236 egyént oltottak be, majd 1937-ig 177 057 beteget kezeltek, és csak az esetek 0,36 százaléka végződött halállal, ez is azért lehetett, mert valószínűleg a beteget későn szállították be az intézetbe.

1890-ben itt kezdte meg a munkáját a Pasteur Intézet az Üllői úton (Forrás: Hungaricana/Zempléni Múzeum)

A legkülönbözőbb emberek keresték fel a Pasteur Intézetet, a sokszínűséget jól bemutatja a Vasárnapi Ujság írása 1895-ben, amely úgy fogalmaz, hogy: „Legérdekesebb az oltó-terem, a hol a megmart emberek beoltását végzik. Van itt mindenféle nemzetiségű, nemű és korú egyéniség. Alföldi magyar, sváb, szász, alázatosan mosolygó tótok, soha ollót nem látott hajú bozontos hegyi oláhok, hirtelen barna szerbek, turbános bosnyákok, kajla bajuszú horvátok, széles képű morvák, szőke stájerek s ki tudná még mifélék, gyermek, asszony, erőteljes férfi és roskatag agg, kik mind egyforma reménykedéssel várják a szabadulást.”

Volt olyan érdekes eset is, hogy Szarajevó környékéről kereste fel az intézetet tíz bosnyák, akiket mind a faluban kóborló farkas mart össze. Eleinte nem akartak eljönni Budapestre, de miután a farkas megmart tizenhat lovat, marhát és kutyát, amelyek sorra belehaltak a fertőzésbe, erőt vettek magukon, és egy szarajevói magyar orvos és török hivatalnok segítségével eljöttek Budapestre, és egy kivételével – akinek nagyon mély, halálos sebe volt – valamennyien megmenekültek a haláltól.

A farkas által megmart 10 bosnyák és vezetőjük 1895-ből (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. március 10.)

Egy hegyi ember a megmart fiával és az oltás pillanata 1895-ből (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. március 17.)

Dr. Hőgyes Endre a budapesti Pasteur Intézet segédorvosai és betegei között 1900-ban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április 1.)

Mivel az Pasteur Intézetbe a közel félórás sétára lévő Szent István Kórházból bandukoltak át a betegek, muszáj volt egy ágyakkal ellátott bentlakásos intézmény, így 1898-ban elkezdődött Kiss István építész tervei alapján egy saját épület felépítése a Rákos utca 7. (ma Hőgyes Endre utca 7.) alatt. A tervek szerint az épület 1902-re elkészült volna, de az építész sajnos fiatalon, 44 évesen 1902. január 9-én elhunyt, így az épületet végül Czigler Győző fejezte be. Az épület főrésze kétemeletes lett, ami kiegészült több melléképülettel és lakásokkal is, amelyek a gyógyításra szorulók számára lettek kialakítva.

A Pasteur Intézet 1921-ben, a Rákos utca 7. szám alatt, ma Hőgyes Endre utca 7. (Forrás: Hungaricana/Zempléni Múzeum)

Az egykori Pasteur Intézet homlokzata. Jelenleg a Semmelweis Egyetem használja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Magyarország című újság az átadás után bejárta az új épületet, amelyet így írtak le: „A tágas előcsarnokból a földszintre jutunk, ahol a felvételi helyiségek, a várótermek és az ambuláns betegek kezelőhelyiségei vannak. A váróterembe lépve, az ajtó fölött szembetűnik a felírás: Cave canem. (magyarul: Óvakodjék a kutyától.) […] Az első emeleten van a nagy amfitheatrális tanterem, körülvéve a laboratóriumokkal. A második emeleten dolgozószobák, fényképező helyiségek. Az udvar hátsó részén a főépülettel párhuzamosan húzódik a Pasteur-kórház. Mielőtt ide kerülnének a megmart egyének, a Budapesti Központi Fertőtlenítő Intézetben fertőtlenittetnek, itt kórházi ruhát öltenek s nyolcz napig az elkülönítő osztályon figyeltetnek meg, nehogy valamely ragadós betegséget hurczoljanak be. Innen azután a szabadosztályra kerülnek. Minden beteg naponta 3-4 védőoltásban részesül s 2-3 hétig tartózkodik a kórházban, a honnan kikerülve még hónapokig állandó megfigyelés alatt marad […] A tágas folyosók társalgóknak vannak berendezve, mert a gyógykezeltek nagy része itt tartózkodik egész napon. […] A kórházi ápoltak létszáma 120–180 közt váltakozik, akiknek felerészét gyermekek teszik ki. A kórház legszomorubb helyisége két külön czella, ahol azokat helyezik el, akiken a veszettség kitör. Ezek a czellák teljesen butornélküli egyablakos szobák s csak egy szalmazsákkal vannak felszerelve s az ablakot széles vasháló teszi hozzáférhetetlenné a szerencsétlenül járt szenvedőnek, aki itt két nap leforgása alatt rendszerint megválik az élettől. Az ilyen esetek azonban, mint az előzőkben kitüntetett számadatokból kiviláglik, igen ritkán fordulnak elő. Étkező- és fürdőhelyiségek, konyha egészítik ki a kórház többi helyiségeit.”

Az egykori Pasteur Intézet épülete napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

1904-ből még fontos megemlíteni, hogy július 16-án nagy ünnepet ült Párizs, miután ünnepélyes körülmények között felavatták Pasteur mellszobrát. A világ számos országából érkeztek méltóságok és koszorúk az átadásra. Magyarországról egy babérkoszorú érkezett, ami 24 ezer babérlevélből lett kialakítva, emlékeztetve, hogy addig Magyarországon ennyi ember részesült védőoltásban.

A koszorú másfél méter átmérőjű volt, a két nemzeti színű selyemszalagon ez állt franciául: „Pasteur, a dicső francia mester, az emberiség jótevője emlékének.” A másikon pedig: „A tisztelet, a csodálat és hála jeléül magyar tanítványaitól, a budapesti Pasteur-intézettől és 24 000, a veszettség ellen beoltott betegtől.”

A Magyarországról küldött koszorút az alcsúti, Margit-szigeti és fiumei főhercegi kertészetek budapesti virágcsarnoka kötötte 1904-ben (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1904. július 31.)

Ajtós E. Imre professzor, az európai hírű intézet kiváló igazgató-főorvosa veszettség- elleni szérummal olt be egy kis beteget 1940-ben (Fotó: Tolnai Világlapja, 1940. április 24.)

Az intézetben a jól kialakított épület miatt még jobb eredményeket értek el, de később, a két világháború közötti időszakban jelentősége egyre csökkent, mivel sikerült szállítható szérumokat készíteni, és így a vidéken lévő betegeknek nem kellett felutazniuk Budapestre. A községi vagy városi orvos Budapestről, Újvidékről vagy Ungvárról kapott oltóanyagot, és ezzel saját rendelőjében adta be a betegnek a szükséges oltást. Továbbá Erdélyben működött a kolozsvári Pasteur-intézet, ami ugyancsak ellátta a területet.

Mindennek köszönhető, hogy a budapesti Pasteur Intézet 1942-ben megszűnt, és az épületét más egyetemi intézmények foglalták el. Jelenleg itt működik a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti és Kémiai Intézete, továbbá az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézete. Az épület falán ma egy emléktábla emlékezteti az arra járókat, hogy egykor itt működött 36 évig a Pasteur Intézet.

Az emléktábla a Hőgyes Endre utca 7. sz. ház falán. A tábla már elkopott, de a budapesti Pasteur Intézet elnevezés még jól olvasható rajta (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Habár közel 80 éve bezárt az intézet, a Semmelweis Egyetem híven ápolja dr. Hőgyes Endre emlékét és munkásságát, ennek bizonyítéka, hogy az elmúlt években is több konferencián adóztak a tiszteletének, és Hőgyes Endre nyomán 2016-ban elkezdődött egy együttműködés a párizsi Pasteur Intézet és a Semmelweis Egyetem között.

Nyitókép: Az Orvostudományi Egyetem épülete a XIX. század végén, ahol a Pasteur Intézet is megkezdte a munkáját 1890-ben. Az akvarellt Mirkovszky Géza készítette 1884 és 1896 között.