A Corvin tér keleti oldalán barokk stílusú színes épületek váltják egymást harmonikus egységet alkotva. Aki elhalad a 4. számú, zöld homlokzatú épület előtt, első látásra valószínűleg nem is sejti, hogy a bejárat és az ablakok fölött elhelyezett domborművek a tér névadóját, Mátyás királyt meglehetősen szokatlan szerepekben ábrázolják. Mivel magyarázó feliratot nem találunk az épületen, mindössze a régi újságokra és dokumentumokra hagyatkozhatunk, ha szeretnénk megfejteni a ház és a díszítése történetét.

A Corvin tér 4. szám alatti ház ház homlokzatán elhelyezett domborművek a tér névadóját, Mátyás királyt szokatlan szerepekben ábrázolják (​Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

A Gottlieb-ház a Corvin tér 4. szám alatt (​Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

A zöld ház a Lajos kútja felől (​Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

Domborművek a ház falán (​Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

A Sürgöny című lap egyik 1861-es száma adott hírt arról, hogy „Budán legközelebb az utczák és terek nevei új pléhtáblákon ragasztattak fel. Ez alkalommal némely térnek visszaadták hajdani nevét; igy történt, hogy a halászvárosban levő, és eddig kapuczinus tér alatt ismert lejtős piacz most ismét, mint hajdan »Mátyás király tere« nevet visel”.

Corvin tér táblája (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

1860 és 1900 között a ház akkori tulajdonosa, Wilke Gottlieb ón- és rézöntő volt, aki évtizedeken át dolgozott és kísérletezett fémekkel és a tűzzel a földszinti – azóta többször átalakított – kis helyiségben.

Talán az egykori fém és tűz mestere ihlette az 1920-as évek elején a gyerekjátékokat gyártó kémikus Doroghy Istvánt, a ház akkori tulajdonosát, hogy megbízza Nemes György (1885–1958) szobrászt a tér nevére utaló műalkotások elkészítésével. A domborműveket 1925-ben elhelyezték az akkor mintegy kétszáz éves ház utcai homlokzatán. Mátyás királyt mint gazdát, tudóst és hadvezért látjuk az ablakok fölött, a bejárat fölött pedig – és ez az igazi csemege – egy alkimista műhely ábrázolását találjuk. A jobbról-balról torzonborz figurák által támasztott relief fölött nagybetűs felirat hirdeti, hogy „a kutatás haladást jelent, a tudás hatalmat”.

Mátyás sokoldalú személyisége, hihetetlenül széles körű érdeklődése és műveltsége megtestesítette a reneszánsz embert, valamint annak kitáguló világképét, így nem nehéz elképzelnünk őt más, eddig kevésbé ismert szerepekben sem.  Vegyük hát őket sorra!

Mátyás, a hadvezér

A Mátyás, a hadvezér dombormű (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

Mátyás, az igazságos és a győztes hadvezér mindenki előtt ismert, egyik legnépszerűbb királyunknak ezt az oldalát könyvek és tanulmányok sokasága mutatja be. Bár a dombormű bal alsó sarkában egy „kontyos törököt” látunk, Mátyás hadi sikereit elsősorban nem a törökök felett aratta, hanem inkább Szilézia (a mai Lengyelország déli része), Morvaország (a mai Csehország) és Alsó-Ausztria meghódítása kötődik a nevéhez.

Mátyás, a gazda

 A Mátyás, a gazda dombormű (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

A Mátyás korában virágkorát élő budai Vár körül a középkorban burjánzó kerteket alakítottak ki, amelyekben a korabeli források szerint halastavak is voltak. Mátyás idején labirintust és madaras kertet is kialakítottak, Bonfini leírása szerint a kertben voltak tornyok, lugasok, föld alatti utak, a sűrű növényzet között pedig számtalan állat élt. A Várhegy nyugati lejtőjén, a királyi rezidencia alatt, de a kőkerítésén belül emelkedett a Villa Marmorea, a királyi kerti lak, amelynek gazdag pompáját szintén Bonfini leírásából ismerjük. Az épület körül szabályos itáliai reneszánsz kertet alakítottak ki, labirintussal, mértani formákra vágott fákkal és bukszusokkal.

Az egyetlen megmaradt márványoszlop Mátyás budai kertjéből, ill. annak márványcsarnokából (Aula Marmorea) a királyi palota és a Dózsa György tér közötti lejtőn (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

Mátyás a budai palota mellett a visegrádit is felvirágoztatta: új épületek emelése mellett a gyümölcsös- és szőlőskertet is felújíttatta, és reneszánsz elemekkel bővítette. Egy hársfákkal beültetett függőkertet is emeltek a kápolna elé, amelyre monumentális lépcsősor vezetett a palota fogadóudvaráról – mindezek alapján tehát nem nehéz elképzelnünk Mátyást (bár az ábrázolás idillikus és archaikus egyben) a gondos és értő gazda szerepében.

Mátyás, a tudós

A Mátyás, a tudós dombormű (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

Amellett, hogy könyvtára a vatikáni könyvtár után Európa második legnagyobbja volt, Mátyás a kor szellemének megfelelően nagy vonzódást tanúsított a titokzatos tudományok, különösen az asztrológia és a misztika iránt is, udvarában jöttek-mentek a legjelesebb tudósok és csillagászok. 

Trónra lépése után budai palotájában csillagvizsgálót rendezett be, amelynek feladata a jóslás volt. Bonfini azt is leírja, hogy a könyvtár mennyezetére az égbolt volt festve bolygókkal és az állatöv képeivel. Az égboltozat azt a csillagzati képet mutatta, amelyben a nagy uralkodó trónra lépett. Az asztrológián kívül még mágiával és a filozófiával is foglalkozott Mátyás, amit annál könnyebben tehetett, mert beszélte a magyaron kívül a német, a latin és az olasz nyelvet is (a román és valószínűleg egy szláv nyelv mellett).

Arról azonban, hogy Mátyás palotájában aranycsináló műhely állott volna, sehol nem olvasunk. Mégsem mondhatjuk azt, hogy az alkímiában Mátyás tájékozatlan lett volna, mivel egyes itáliai humanisták, akik vele összeköttetésben állottak, beszélhettek neki erről a titokzatos tudományról. Ezt bizonyítja, hogy Marsilius Ficinus, a kor egyik híres alkimistája a király számára hosszú életet biztosító aranyvízreceptet (aurum potabile) küldött. (A történethez az is hozzátartozik, hogy a források szerint Mátyás a testőrei segítségével olyan gyorsan penderítette ki várából a jutalomra éhes olaszt, hogy meg sem állt Itália határáig.)

Franciaországban a chantilly-i Musée Condéban egy érdekes XVII. századi kéziratot találunk, amely nem más, mint egy aranycsináló receptgyűjtemény. Ezek között van egy Mátyás királynak tulajdonított recept is, amelynek kivonatolt szó szerinti fordítása a következő:

Különös az az arany, amelyet Mátyás magyar király készített. Húsz rész ezüstből egy rész aranyat csinált. […] Tudd meg, hogy ez a leírás hiteles. Ezzel Mátyás király igen tökéletes aranyat készített, s ebből Madonnás dukátokat veretett. Ez az arany, noha valamivel keményebb a másiknál, mégis tökéletesebb, s a velencei zecca (állami pénzverde – a szerző) ki is próbálta és kiváló aranynak találta. (A receptnek valószínűleg van valami köze Mátyáshoz, de hogy az ő receptje lenne, az igencsak vitatható. Előfordulhat, hogy egy kóborló aranycsináló küldte vagy hozta a királynak megfelelő jutalom reményében, sokuknak vándorként ugyanis ez volt az egyik kereseti forrása.)

Alkimista-műhely ábrázolása a Corvin tér 4. alatti ház bejárata fölött (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

A fentiek fényében valószínű tehát, hogy a sokoldalú Mátyást és a titkos műhelyt ábrázoló reliefek egymástól függetlenül kerültek fel a Corvin téri ház falára. Elképzelhető, hogy a kémikus megrendelő érdeklődött elődeinek (és a ház korábbi lakóinak) mesterségbeli fortélyai iránt, de a különös egybeesés folytán a négy dombormű olyan színes és változatos képet ad Mátyás udvaráról és személyiségéről, ami mindenképpen gazdagítja a róla és koráról alkotott képet.

Nyitókép: A ház homlokzatán elhelyezett domborművek a tér névadóját, Mátyás királyt szokatlan szerepekben ábrázolják (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)