Szent Imre herceg szobrát 90 éve avatták fel – Többször el akarták bontani, de végül maradt a körtéren az emlékmű

A cikk angolnyelvű változata: Statue of Saint Emeric unveiled 90 years ago – Despite several plans, the memorial was never moved

Írta: Domonkos Csaba

2020. augusztus 16. 10:00

Szent Imre herceg 1930-ban állított szobra túlélte az idők viharait, sem a második világháború, sem az 1956-os forradalom harcai, de még a szocialista ideológia sem tudta elmozdítani a helyéről. Bár a lebontása többször felmerült, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása ma is ott áll, ahol 90 évvel ezelőtt, a Szent Imre halálának 900. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév keretében felavatták.

Szent Imre, államalapító királyunk fia nagyon korán, 1031-ben vadászat közben meghalt. Valós életéről keveset tudni, de a későbbi legendák egy szűzies életű, minden szempontból keresztényi mintakirályfi képét festették az utókor elé, ezzel Imre herceg és az ő sohanemvolt uralkodása a magyar történelem egyik elveszett nagy lehetőségévé vált a későbbi generációk szemében.

Szent Imre herceg szobra ma a XI. kerületi Móricz Zsigmond körtéren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Főleg olyan időszakban, amikor a múlt nagyságának hangsúlyozása került előtérbe. Bár a fiatal herceg kultusza mindig jelen volt a katolikus hagyományban, ez az 1930. május 18. – 1931. május. 31 közötti Szent Imre-emlékévben csúcsosodott ki. Ezzel az egyházi emlékévvel a herceg halálának 900 éves évfordulójára emlékeztek. Az év során több, hatalmas ünnepséget szervezett az akkori magyar állam és a katolikus egyház. 

A szobrot ennek ellenére nem az állam vagy a főváros rendelte meg, hanem egy magánszemély, nevezetesen Isabella von Croÿ-Dülmen főherceg asszony, aki férjével, Ferdinánd főherceggel, az egykori a cs. és kir. haderő főparancsnokával együtt 1918 után Magyarországon élt. 

A monumentális szoborcsoportot 1930. augusztus 17-én, vasárnap hihetetlen állami pompával leplezték le, a korabeli újságok szerint utoljára ilyen ünnepséget csak IV. Károly koronázásakor látott a budapesti közönség. 

A szoborcsoport 1937-ben (Forrás: Fortepan, Új Nemzedék napilap) 

A szobor helyét a fiatal herceg nevelője, Gellért püspök vértanúhalálának közelében találták meg, Budapest egy dinamikusan fejlődő részében, az akkor önállósodott XI. kerületben. 

A teljes kompozíció 2020 augusztusában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A Gellért-hegy déli oldala a XIX. század végén egy jórészt beépítetlen, elhagyatott terület volt, ahol mindössze egy agyagbánya állt. Ám a Ferenc József híd (ma Szabadság híd) megnyitásával ez a terület hihetetlen gyorsan beépült, az Átlós út mentén emeletes bérházak létesültek, erre a környékre költözött a Műegyetem, és a terület új központjaként kiépült a Körtér.

Az Átlós utat előbb Fehérvári útra keresztelték, majd a térrel együtt a kormányzó, Horthy Miklós nevét vette fel. Ráadásul a térről kiinduló egyik utca, a mai Villányi út a Szent Imre herceg útja nevet viselte, és ebben az utcában működött 1929-től a Szent Imre Gimnázium is. Ezért is volt alkalmas a körtér a szoborcsoport itteni elhelyezésére. 

Szent Imre, mint az ártatlan ifjúság jelképe (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A szoborcsoportot, a fő- és a mellékalakokat Kisfaludi Strobl Zsigmond késztette. A Nemzeti Újság 1930. augusztus 19-i számában így írtak az alkotásról: 

„Szent Imrét díszes ruha borítja. Fején Szent Margit koronájához hasonló korona van. A szent királyfi arcát az őt körülvevő ifjúság felé fordítja. Két kezével liliomot szorit szivéhez, ezzel jelképezvén az ártatlanság szeretetét. A főalaktól jobbra térdre omló magyar díszruhás alak két kezével liliomokat ajánl fel, mellette iskolásleány hozza az ő ártatlan szivét. Az emlékmű szélén egy levente áll, átszetllemülten, összekulcsolt kezeiben sastollas sapkája. A baloldali csoport főalakja az átszellemült cserkész, balkeze a szivén, előtte egy kis parasztleány ámulattal tekint fel, háta mögött egy emericánás diák áll levett kalappal. A szobor alapzatának mellső oldalán elhelyezett relief Szent István ábrázolja, amint a Szent Koronát felajánlja a boldogságos Szűznek; vele szemben térdel Szent Imre alakja. A szobor talapzatának hátulsó oldalán Izabella főhercegasszony cimere és egy mezei virágokból font bronzkoszoru látható, mely utóbbit a magyar ifjúság nevében Albrecht főherceg adományozta.”

Az elkészült művet Serédi Jusztinián prímás avatta fel 1930. augusztus 17-én, de beszédet mondott Horthy Miklós kormányzó és számos más világi és egyházi előkelőség. 

Az adományozó Isabella von Croÿ-Dülmen főhercegné volt, mint azt a szobor talapzatán is olvashatjuk (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) ​

A XI. kerület, amely szintén 1930-ban lett közigazgatásilag önálló, mert ekkor választották le az I. kerületből, felvette a Szentimreváros nevet.
A fentiek után nyilvánvaló, hogy az 1945-1949 között berendezkedő új rendszer, amelynek egyik ideológiai alapja a két világháború közti időszak, gondolatrendszer teljes megtagadása, mennyire nem érezte magáénak a szobrot. A teret Móricz Zsigmond körtérre nevezték át, a Szent Imre herceg útból Villányi út lett és a kerület is elvesztette a Szentimreváros nevet. (Eleve a szocializmus alatt nem igazán szerették a városrészek saját neveit.)

A szobor mellékalakjai az ifjúságot jelképezték. Köztük egy cserkész szobra, amely az egyetlen cserkész-szobor, amelyet 1945. után nem távolítottak el Budapest köztereiről (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A szobor, amely szerencsésen túlélte a háborút, a helyén maradt. Pedig voltak tervek az elbontására. Az 1950-es években is felmerült, hogy el kell távoltani. Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1956 januárjában tárgyalta Móricz Zsigmond szobrának elhelyezését. A tanácsülésen elhangzott, hogy az író szobrának felállítása előtt a Szent Imre-szobrot el kell távoltani. 

A szobor 1956-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 40032)

A szobor azonban maradt. Az 1956-os forradalomban, a harcok alatt megsérült, de nem pusztult el. Azonban, az az elképzelés, hogy a szobrot el kellene távolítani, nem merült feledésbe. A Magyarország című lap 1957. október 2-i számában, egy olvasói levélben ezeket olvashatjuk: 

„Imre herceg egyike a zseniális Árpád-ház legkevésbé jelentős alakjainak. Szobra — enyhén szólva, nem egészen korszerű mellékalakjaival — bajosan sorolható a főváros pótolhatatlan művészeti emlékei közé. (…)
Vajon azon a téren, amely a magyar realista regényírás legnagyobb alakjának nevét viseli, nem lenne-e méltóbb helye Móricz Zsigmond szobrának?” 

Az „olvasói levél” jelentőségét jól mutatja, hogy az ellen a katolikus egyház lapja, az Új Ember is felemelte szavát. A szobor végül maradt. Az 1970-es éveken ismét előkerült az áthelyezés, elbontás ötlete, ekkor a tér forgalmi rendezésére hivatkozva 1973-ban tervek születtek a szobornak a „tér más pontjára” való áthelyezéséről. Szerencsére azonban ebből semmi sem lett. Igaz az alkotás restaurálása elmaradt, arra csak 2002-ben kerülhetett sor.

A szobor talapzatán látható dombormű: Szent István felajánlja az országot Szűz Máriának (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)  ​

A Szent Imre-szobor ma is ott áll, ahol 90 éve felavatták. A szobor, mellékalakjaival együtt kiállta az idők próbáját, ma ismét Szentimrevárosban áll (amely név ugyan nem az egész kerületé , hanem annak belső területéé) és remélhetőleg még nagyon sokáig emlékeztet minket Szent Imrére, államalaptó királyunk, Szent István fiára és Magyarország ezer évnél is hosszabb történelmére. 

Nyitókép: A Szent Imre-szobor 2020 augusztusában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Összesen 3 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Annak idején felmerült, hogy a Lágymányosi hidat Szent Imre hídnak nevezzék el, már csak azért is mert közel van a Szent Imre szobor. Végül Rákóczi híd lett. Nincs semmi baj Rákóczival, de a Szent Imre híd elnevezés logikusabb és szebb lett volna.

Válaszok:
persona | 2020. augusztus 17. 10:24

Oruljunk, hogy egyaltalan van neve. Husz evig csak lagymanyosi volt...
Magyarorszagon, de kulonosen Budapesten nincs hagyomanya a hidak foldrajzi helyukrol torteno elnevezesenek. Altalaban atadasuk pillanataban mar rendelkeznek valasztott nevvel.
En a Megyeri hidat is szivesebben latnam "AttilA" hidkent mar csak a ket hatalmas A betut formalo tartoszerkezet miatt is. Grandiozus mereteivel meltan viselne a Hun Birodalom legendas vezerenek nevet.


A Szent Imre szobor tövében égett 1956-ban a nagy könyvmáglya. Délután becsöngetett hozzánk két fiatalember, az egyikük vállán puska.
- Rákosi, Sztálin könyv van?
- Hogyne lenne - felelte apám, mivel fizetésnapon mindig jegyeztettek vele egy békekölcsönt és vetettek egy szemetet. (Jobb volt vita nélkül megvenni..)
A fiúk a könyveket kidobálták az ablakon, lent egy társuk talicskára tette őket.
Estefelé így szólt az öregem:
- Gyere fiam, nézzük meg a könyveket!
Kimentünk a Körtérre és ott lángolt az óriási máglya a Szent Imre szobor tövében. Hatalmas tömeg és párosával dobálták a tűzbe a könyveket.
"Égjen Rákosi, Égjen Rákosi!" ordította a tömeg és sokan tapsoltak, még én is. Akkor már elmúltam 10 éves, értettem a dolgokat félig-meddig.
Később jöttek a véres, tragikus események.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó