Milyen lehet az ország történelmi központjában, a budai Várban élni és dolgozni? Aki látogatóként megy fel, könnyen hiheti, hogy a Várnegyed jobbára csak a turistákról és szebbnél szebb látnivalókról szól. Pedig ezt a különleges területet az ott élő és ott dolgozó, a Várhoz kötődő, izgalmas sorsot megélt emberek kapcsolják a főváros szövetébe.

A Várkert Bazárban csütörtökön nyílt fotókiállítás 27 legendás, saját vagy családjuk múltja révén a Várhoz kötődő ember portréján keresztül mutatja be ezt a kapcsolatot. 

A Várkert Bazár déli panorámateraszán megtekinthető tárlat 27 darab nagy méretű fotóján a legapróbb részletek is megfigyelhetők (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A megnyitón a megjelent portréalanyokat és vendégeket Sikota Krisztina, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. turisztikai és kulturális vezérigazgató-helyettese köszöntötte, aki Szerb Antal Utas és holdvilág című művéből idézett, a fotókiállítást pedig egy fotóalbumhoz hasonlította. Mint mondta: „A turisztikai látványosságok mögött zsibongó, élő városrész rejlik, melynek karakterét az itt élő, dolgozó, hozzá kötődő emberi sorsok adják. A kiállítás olyan, mint egy izgalmas családi fotóalbum, amelyben az idősebbektől a fiatalokig, egymástól nagyon különböző személyiségek jelennek meg”.

Sikota Krisztina, a Várkapitányság vezérigazgató-helyettese a kiállítást fotóalbumhoz hasonlította (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ vezetője, Kőrösi Orsolya is lényeges gondolatot fogalmazott meg: számára mindig érdekes volt a várbeli házak rejtett élete, az, hogy mi rejtőzik a falak mögött. A fotókiállítás arcai erre a kérdésre is választ adnak, hiszen a portrékon szereplő emberek története a Vár históriáján keresztül mindannyiunk közös történetévé áll össze. 

Kőrösi Orsolya, a Capa Központ vezetője elmondta: a fotókon szereplő személyek története, a várbeli házak rejtett élete a Vár és a mi közös történetünkké áll össze (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Máté Gábor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiai szakának vezetője felhívta a figyelmet a kiállítás egy lényeges elemére, a portrék nagy méretére. A kétméteres tárlókon ugyanis a képek olyan részletességgel tekinthetők meg, ahogyan egyébként nem látnánk: az egyik képen szereplő, 98 éves Hazai Józsefné Tóth Lili néni borospoharában például egy külön világ, az egész szoba képe tükröződik vissza. A képek a részletességüknek köszönhetően valósággal „beszippantják” a szemlélőt. 

Máté Gábor, a MOME fotószakjának vezetője elmondta: a képek, nagy méretüknek köszönhetően valósággal beszippantják a szemlélőt a világukba (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szervezőknek a beszédek között a Várkert Bazárban egykor működő Ifipark hangulatát is sikerült visszacsempészniük: Járai Márk (a Halott Pénz zenekar egyik tagja) a Vár egyik leghíresebb szerelmesének, Cseh Tamásnak a dalait adta elő, ami meglepően jól illeszkedett a megújult Várkerthez is. 

Az eredetileg 1883-ra elkészült, Ybl Miklós tervezte Várkert Bazár önmagában is varázslatos helyszín (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szabadtéri kiállításra az 1875–1883 között épült Várkert Bazárnál jobb helyszínt elképzelni sem lehet. Ybl Miklós mesébe illően gyönyörű, és a mesterre jellemzően minden elemében harmonikus építmény önmagában is műalkotás, déli panorámateraszán azonban csütörtök óta igazán egyedi fotókiállítás is csábítja a látogatókat.

A Várkapitányság és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem együttműködésében megvalósult, az egyetem hallgatói által készített 27 darab, hatalmas fényképet bemutató, Budavári Legendák címet viselő tárlat a budai Várról szól: mindegyiken egy-egy olyan személy látható, aki valamilyen módon kötődik a Várhoz. 

A kiállítás nagy találkozások helyszíne: a múlt és a jelen, családok, barátok, a Vár és Budapest története fut itt össze (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Köztük van például a Seidl család, akik a Budavári Palota építészének, Hauszmann Alajosnak (aki Ybl halála után vette át a munkát, amelynek oroszlánrészét ő végezte) a leszármazottai, és akiket az eredetileg Hauszmann által tervezett, nemrég újjáépült Királyi Lovardában fényképeztek le. Hauszmann ükunokája, Seidl Tibor és fia, Krisztián szintén építészek, s amikor a Várban sétálnak, büszkén tekinthetnek fel nagy elődjük életének fő művére, a Budavári Palotára, s a mellette nemrég újjáépült Főőrség és Királyi Lovarda épületeire. 

Seidl Tibor építész, Hauszmann Alajos ünokája és portréja, amely a Hauszmann tervezte, nemrég újjáépült Királyi Lovardában készült (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Vár egyik legnagyobb és legszebb díszkútját, az eredetileg 1904-ben átadott, nemrég pedig felújított Mátyás-kutat Stróbl Alajosnak köszönhetjük. Minden idők egyik legnagyobb magyar szobrászának életművét öt unokája ápolja egy alapítványon keresztül. Egyikük, a tárlat egyik fotóján szereplő Stróbl Krisztina a Várban járva naponta találkozik a híres nagypapa alkotásaival, hiszen a Mátyás-kút mellett ott van a Halászbástya előtt álló Szent István-szobor is, ami szintén Stróbl Alajos alkotása. Az szobor talapzatán, a domborművek alakjaiban Krisztina nagyapjának, nagynénjének, dédnagymamájának vonásai köszönnek vissza, így a család számára különös varázsa van a Várnak. 

A Mátyás-kutat és a Halászbástya előtt álló Szent István-szobrot is alkotó Stróbl Alajos egyik unokája, Stróbl Krisztina is a portrén szerepel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Várban számos nemesi családnak volt palotája, a Telekieknek több is, például a Dísz tér 12. szám alatti Edelsheim–Gyulai-palota. A vérzivataros XX. században, 1956 után a családot kiköltöztették otthonukból, s Belgiumba költöztek, ott született a tárlat egyik képén szereplő Teleki Ilona is. Ő azóta visszatért hazánkba, a Várat pedig rajongásig megszerette: tavaly az esküvőjét is itt tartotta. Gyakran sétálnak itt kedvesével, elmerengve a múlton, és élvezve a sétányok színeit és fényeit.

Ismert emberek leszármazottai és hétköznapi emberek egyaránt megjelennek a fotókon (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A budai Vár legfőképpen épített örökségével képes megragadni az embert: nincs még egy olyan része Budapestnek, ahol évszázados, gyakran a középkorból származó falak között sétálgathat az ember. Ilyenkor mindig felmerül bennünk: mi rejtőzhet a vastag falak mögött? A Várat az ott lakók gyakran hasonlítják egyfajta kisvároshoz: város a városban, világos és évszázadok óta állandó határokkal, nyüzsgő kulturális és közösségi élettel.

Nem csoda, hogy az itt tanuló vagy dolgozó embereket is beszippantja ez a történelmi légkör. Szakál István családja a Lovas utcában lakott, de a II. világháború bombázásait a Sziklakórházban vészelték át, így ő is ott született. Noha a pusztítások miatt lakhatatlanná vált lakásukat elhagyva költözniük kellett, a Vár iránti rajongásuk nem múlt el: Szakál István élete során három épületet is tervezett az Iskola utcában, ahová diákként még tanulni járt. 

Az ifiparkos időkben voltak, akiket öltözékük, hosszú hajuk vagy egyéb más indok miatt nem engedtek be a koncertre. Ők a Várkert Bazár fölött, a Déli rondella mellett álló hatalmas japánakác tövéből hallgatták a koncerteket. Ő voltak a Nagyfa Galeri, akikről szintén készült portré (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A budai Vár olyan hely, ahol a történelmet nemcsak évszázados falak, mesés épületek és gyönyörű műalkotások őrzik, hanem maguk az emberek is. A Budavári Legendák tárlat jó példa arra, hogy a hely valóban képes beszippantani az embert generációkon átívelve. 

A Várkert Bazár Déli panorámateraszán található szabadtéri kiállítás 2020. november 15-ig ingyenesen tekinthető meg, mindennap 6-tól éjfélig.

Nyitókép: Budavári Legendák címmel fotókiállítás nyílt a Várkert Bazár déli panorámateraszán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)