Nagyon sok munkás kezdett el dolgozni a város egy külterületi részén 1885. október 12-én. A terület, ahol a munkát végezték, a Tömő tér volt, nem számított túlságosan népszerű környéknek. Katonai raktárak, kocsisszínek, gőzmalmok és a városi vízmű helyezkedett itt el, sőt a város központjától elválasztotta egy hatalmas épületszörny, a XVIII. századból itt ragadt kaszárnya, a Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése óta rossz emlékű Újépület. 

„Minden ünnepség, szokásos ceremónia nélkül kezdték ma meg a monumentális uj országház alapvető munkálatait”

– írta a Budapesti Hírlap 1885. október 13-án. A főváros egyik legszebb épületének kivitelezése indult el 135 évvel ezelőtt.

Steindl Imre pályaműve. A végleges tervek jelentősen eltérnek a képen láthatótól (Forrás: Az Épitési Ipar 1883. 12. 30. száma, az évfolyam képmelléklete)

A képviselők az 1840-es évek óta beszéltek arról, hogy új országházra lenne szükség. A reformkorban Pozsonyban ülésező országgyűlés 1843-ban hozott határozatot arról, hogy Pestre helyezi át a székhelyét, ekkor el is kezdődött az előkészítő munka, de a történelem közbeszólt. A honatyák 1848-ban a Pesti Vigadóban, 1861-ban a Nemzeti Múzeumban üléseztek, 1865-től is „csak” egy ideiglenes épületben tudta az üléseit megtartani a képviselőház, a főrendek továbbra is a Nemzeti Múzeumban törvénykeztek. 

Az ideiglenes országházi épület 1877-ben, a mai Bródy Sándor utcában, a Nemzeti Múzeum mellett, amit néhány hónap alatt építettek Ybl Miklós tervei alapján (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Ez az „ideiglenes”, Ybl Miklós által tervezett épület, amely 1865-ben kevesebb mint fél év alatt elkészült, ma is áll a Bródy Sándor utcában a Nemzeti Múzeum mellett, jelenleg az Olasz Kultúrintézet működik a falai között. 

Az új Országház munkálatai tehát 1885. október 12-én kezdődtek meg, és közel 20 éven át tartottak. Ha ennyire kiesett mindentől a Tömő tér, miért erre esett a választás akkor, amikor az új Országház építését elhatározták? A megfelelő hely keresésekor a kormány a Fővárosi Közmunkák Tanácsához fordult, arra kérve a testületet, hogy ajánljon alkalmas helyet. A Közmunkatanács pedig a Tömő teret javasolta. 

Ezen felül megvizsgáltak több helyszínt, így szóba került a Károly-kaszárnyának, a mai Fővárosi Önkormányzat épületének a Kiskörút felé eső része, a Deák tér, az Erzsébet tér, a Bajcsy-Zsilinszky, akkori nevén Váci körút környezete, a kegyesrendiek telke, azaz a mai Piarista Rendház az Erzsébet híd mellett. 

Az Országház környéke 1900-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Tömő tér mellett végül két ok miatt döntöttek. Egyrészt ez egy elég nagy telek, ráadául állami tulajdonú, míg az összes többi szóba jöhető terület magánkézben vagy más intézmények tulajdonában volt. Mindemellett a legolcsóbb, a kegyesrendiek telke is 1 267 300 forintba került volna, míg a Tömő tér hatalmas, a legolcsóbb teleknél is kétszer nagyobb területének az értékét mindössze 227 ezer forintra tették. 

A másik ok városrendezési volt. A Tömő tér környéke, a Lipótváros Duna-parti része eleve közhivatalok számára lett kijelölve, azaz itt szerették volna létrehozni a kormányzati központot, ezért nemcsak az új Országházat tervezték ideépíteni, hanem több minisztériumot is. 

Az ideiglenes vízvezeték (vízmű) a Margit hídtól délre 1895-ben (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.061)

Az Országház építését és a helyszínt törvény jelölte ki, mégpedig az 1880. évi LVIII. törvénycikk, amelynek 1 §-a így hangzik: 

„Az országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országháznak a főváros ötödik kerületében levő Tömő-téren építése ezennel elrendeltetik.”

A helyszínről a törvény indokolásában ezt olvashatjuk: 

„Ezen telektömb ugyanis, mint emlitve volt, egészen szabadon áll, 4 elég nyugalmas utcza által van határolva, szabad kilátással bir a Dunára s azonkivül egyik oldalán park fog elterülni, mely szintén üdülést és fris levegőt fog szolgáltatni. Igy tehát ezen telek ugy kényelmi és egészségi tekintetben, mint a nyugodtabb munkálkodhatás szempontjából, minden igénynek megfelel.”

Ebben elismerték, hogy a terület nagyon elhagyatott, de a kormány biztos volt benne, annak hírére, hogy oda épül az Országház, a terület értéke növekedni fog, csinos házak emelkednek a környéken, és a még állami kézben lévő telkek ára is felmegy.

Az épülő Országház, mögötte látszanak a gyárkémények (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Itt, ezen az akkor még elhanyagolt területen kezdtek meg tehát dolgozni 1885. október 12-én a munkások, összesen 150 kubikus, hogy kiássanak 40 ezer köbméter földet. Az építkezéshez 40 millió téglát használtak fel, burkolásához pedig 30 ezer köbméter díszkövet. A több száz iroda természetes fényéről tíz belső világítóudvar gondoskodik. A gótika világát idéző homlokzaton kilencven kőszobrot helyeztek el, a belső terekben további 152-t.

A világ talán legszebb parlamenti épülete 20 év alatt készült el (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Steindl Imre remekműve a világ harmadik, Európa második legnagyobb méretű Parlamentje. Az épület alapterülete 18 ezer négyzetméter, a Dunával párhuzamos hossza 268 méter, legnagyobb szélessége 123 méter, a kupola 96 méter magas (ugyanakkora, mint a Szent István-bazilika kupolája). Az épületbe 27 kapunk lehet bejutni, az emeletre 13 lift viszi fel a bent tartózkodókat.

Az Országgyűlés alsó- és felsőháza 1902-ben költözött be az épületbe, az első képviselőházi ülést 1902. október 8-án tartották itt gróf Apponyi Albert elnökletével, néhány héttel a tervező, Steindl Imre halála után.

Nyitókép: A Parlament a Duna felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)