Az óbudai zsinagóga klasszicista épülete ma szinte elveszik a toronymagas panelházak között, a szemet sajnos sokkal inkább a szomszédos Aquincum Hotel és az Árpád híd vonzza. Pedig egykor Óbudán csupa földszintes lakóház állt, ezek közül magasan kiemelkedett az európai viszonylatban is a legszebb zsinagógák között számon tartott épület.

Az óbudai zsinagóga főhomlokzata. Jól látható a díszes timpanon és az azt tartó hat oszlop (Fotó: Wikimedia Commons)

Története – értelemszerűen – szorosan összefonódik az óbudai zsidóság történetével, amellyel Gál Éva történész több írásában is foglalkozott. 1820-ban, a zsinagóga építésének idején az óbudai közösség Magyarország egyik legnagyobb zsidó közössége volt, így az újonnan emelt zsinagógának önreprezentációs szerepet is szántak. (A ma álló épület ezen a helyen már a negyedik zsinagóga, az első, kis méretű és egyszerű imaházat egyre nagyobb, szebb és korszerűbb épületek váltották fel.)

A ma is élő közösség a XVIII. század elejétől van jelen az ebben az időszakban a Zichy család birtokát képező Óbudán. A XVIII. század elején még a legtöbb városban tiltott volt a zsidók letelepedése, így általában a nagybirtokokra költöztek, ahol a földesúrnak – jelen esetben gróf Zichy Péternek – fizetett védelmi pénz, vagyis Schutzgeld fejében letelepedhettek. A grófnak érdekében állt letelepíteni a zsidókat, hiszen ők általában kereskedelemmel foglalkoztak, így a birtokra költözésük megnövekedett áruforgalommal járt, ami a gróf áruira is kiterjedt.

Az ipari és mezőgazdasági kereskedelem mellett természetesen a hagyományos zsidó szakmákkal is foglalkoztak, kocsmárosként, szeszfőzőként, boltosként és házalóként dolgoztak. Előbbiek általában jómódúak voltak, míg utóbbiak gyakran igen szerény körülmények között éltek.

A XVIII. században egész Magyarország területén – Óbudán is – betelepítések zajlottak, így a lakosság gyorsan gyarapodott. A zsidó közösség az átlagosnál nagyobb mértékben növekedett Óbudán. A legtöbben Morvaországból, Lengyelországból és Csehországból érkeztek, de akadtak Ausztriából vagy Itáliából ide költöző családok is. Nem csoda, hogy Óbuda vonzotta a főleg kereskedelemből élő betelepülőket. Közel volt Budához, az ország fővárosához, és Pesthez is, mely a kereskedelem és a gazdaság központja volt. Természetesen célszerűbb lett volna Pesten letelepedniük, de a XVIII. század legnagyobb részében, egészen II. József 1783-as türelmi rendeletéig tilos volt Pestre költözniük. (Az óbudai közösség a tiltás feloldása után is jelentős maradt mind méretét, mind befolyását tekintve.)

Mint már korábban említettük, a jelenlegi zsinagóga már a negyedik épület ezen a helyen, de az első kettőről alig tudunk valamit. Az egészen biztos, hogy 1727-ben már állt ezen a területen egy imaház. Ebben az évben ugyanis örökösödési vita alakult ki a földesúri Zichy családban, melynek során lerombolták az iskolának, vagyis Judenschulénak is nevezett épületet.

Az újjáépítés 1732-ben történt. A harmadik zsinagóga építésére 1767–1769-ben került sor. (Ekkor Óbuda már nem a Zichyek kezén volt, hanem a Kincstár tulajdonában állt.) Erről az épületről már valamivel többet tudunk. Az építkezéssel Nepauer Máté (más írásmódban Nöpauer Mátyás Máté) budai építőmestert bízták meg, aki a felsővízivárosi Szent Anna-templom és az újlaki katolikus plébániatemplom mestereként értett a vallási rendeltetésű épületek tervezéséhez.

A felújított óbudai zsinagóga avatóünnepsége 2016-ban (Fotó: obudaizsinagoga.hu)

A Nepauerrel kötött szerződés előírta, hogy „az új zsinagóga, az előzőhöz hasonlóan, jó anyagokból, kőből és márványból épüljön, s a boltozatot négy oszlop tartsa” – olvashatjuk Gál Éva Az óbudai zsinagóga című írásában, a Budapest folyóirat 1982. évi  8. számában. Igaz, a közösség tagjai tapasztalt építőmestert választottak, mégsem voltak megelégedve az új zsinagógával. Feleslegesen drágának és fényűzőnek ítélték, és hamar kiderült, hogy az alapozás sem szakszerűen történt, így az épület néhány évtized elteltével rogyadozni kezdett. Már az 1780-as években nagyobb beavatkozásokra volt szükség, majd 1817-ben a közösség a teljes újjáépítés mellett döntött.

Az építkezés kezdeteiről egy 1820-as hitközségi jegyzőkönyv szolgál információval, amelyből kiderül, hogy két mester nyújtott be terveket: a közepes tehetségű pesti építőmester Landherr András és a magyarországi klasszicizmus legnagyobb mestere, Pollack Mihály. Mint azt A magyar művészet a XIX. században című sorozat Építészet és iparművészet kötetéből megtudhatjuk, az összegyűlt bizottság Landherr terveit választotta, egészen egyszerűen azért, mert kivitelezésük lényegesen olcsóbbnak tűnt.

Carl Vasquez: Az izraeliták temploma Óbudán, 1837 (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az óbudai zsinagóga – csakúgy, mint az ország számos más helyén épített zsinagógák – alkalmazkodik a korszak uralkodó építészeti stílusához, a klasszicizmushoz. Ezt azért fontos megjegyeznünk, mert a későbbiekben a zsidóság kialakította sajátos építészeti arculatát (például a Rumbach utcai zsinagóga), ám az általunk tárgyalt időszakban ennek még nincs előjele. A visszafogott, téglalap alaprajzú és torony nélküli épületeken csak a főhomlokzaton elhelyezett héber felirat és esetleg a törvénytáblák megjelenítése árulta el a funkciót.

Mint már említettük, a zsinagógával az adott közösség mindig saját társadalmi helyzetét is reprezentálni kívánta, így nem meglepő, hogy a korabeli zsidó közösség nagyszabású épületet hozott létre. A nyugati oldalon elhelyezkedő főhomlokzat monumentális, előreugró portikuszával, hat korinthoszi fejezetes oszloppal alátámasztott, háromszögletű timpanonjával tekintélyt parancsoló. A timpanonon héber felirat és a mózesi tízparancsolat ábrázolása utal az épület funkciójára.

A két törvénytábla az óbudai zsinagóga oromzata fölött 2010-ben (Fotó: Wikimedia Commons)

 

Mint a zsinagógák általában, az óbudai zsinagóga is két térből, az előtérből és az imatérből áll. Hagyományos kialakítás szerint a férfiak a földszinten, míg a nők az L alakban elhelyezett galérián kaptak helyet. Az alaprajzon megfigyelhetjük, hogy a férfiak és a nők számára külön bejáratot alakítottak ki, utóbbi egyenesen a galériára vezet.

Az óbudai zsinagóga alaprajza (Forrás: A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet, 2013. Szerk.: Sisa József)

A zsinagóga legfontosabb és egyben legdíszesebb része a keleti fal, vagyis a mizrah, ahol a tóraszekrény található, melyhez néhány lépcsőfok vezet fel. Az imatér középpontjában a szintén dekorált bima, vagyis a tóraolvasó emelvény helyezkedik el. (A zsinagógaépítészetről még többet tudhatunk meg a Gerő László által szerkesztett Magyarországi zsinagógák című kötetből.)

Az óbudai zsinagóga belső tere az 1950-es években. A képen a keleti fal, vagyis a mizrah és a tóratartó szekrény látható (Fotó: obudaizsinagoga.hu)

Az óbudai zsinagóga belső tere, a tóraolvasó állvány, vagyis a bima, 1950-es évek (Fotó: obudaizsinagoga.hu)

Mint már említettük, az épület tervezőjeként Landherr András pesti építőmestert tartjuk számon. Landherr azonban nem volt kiemelkedő alakja a magyarországi klasszicista építészetnek, fennmaradt épületei esztétikusak, ám nem képviselnek különösebb művészi értéket. Hogy lehet mégis, hogy az általa tervezett óbudai zsinagóga a magyarországi klasszicizmus egyik legkiemelkedőbb példája? A válasz a másik tervet benyújtó Pollack Mihály személyében rejtőzhet. Mint a klasszicizmus szakértője, Zádor Anna írja A magyarországi klasszicizmus építészetének története című művében, elképzelhető, hogy az igen magas színvonalú épület terveit Pollack sugalmazta, és Landherr készítette el. Erre utal Maurer János stuccator szerződtetése is, akit a belső dekoráció kialakításával bíztak meg, és akivel Pollack korábban már többször is dolgozott együtt.

Az óbudai zsinagóga főhomlokzata 1930 körül, az előtérben az 51-es villamos látható (Fotó: obudaizsinagoga.hu)

Pollack és Landherr együttes tevékenységére utalnak továbbá az épület részleteiben felfedezhető különbségek. A klasszicista főhomlokzat arányai és kialakítása valóban a nagy mesterre utalnak, míg az ablakkeretezések és a dekoráció barokkos jellege valószínűleg Landherrnek tudhatók be. Továbbá ha megvizsgáljuk Landherr más zsinagógaépületeit, például az abonyi (1825) és a várpalotai (1839) zsinagógát, láthatjuk, hogy ugyan hasonlítanak az előzménynek is tekinthető óbudai zsinagógára, mégsem közelítik meg annak színvonalát.

Az óbudai fatelep 1925-ben, háttérben az óbudai zsinagóga (Fotó: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

A negyedik óbudai zsinagóga épülete kiváló minőségben készült el, így egészen 1900-ig nem is volt szükség felújításra. Ekkor azonban Ullmann Gyula építész vezetésével nagyobb szabású munkálatokat hajtottak rajta végre, amelyeknek során lényegesen nem változott, ám ennek a felújításnak köszönhetők a külső és belső térben is megfigyelhető szecessziós stílusú dekorációs elemek. 

Az óbudai zsinagóga 1970-ben borzalmas állapotban (Fotó: Kiscelli Múzeum)

Az épület 1946-ban, a részleges helyreállítás után (Fotó: obudaizsinagoga.hu)

A II. világháború és a holokauszt miatt mind az épület, mind a közösség nagy megpróbáltatásoknak volt kitéve. A háború után az 1960-as évekig folyt hitélet a romos épületben, majd állami tulajdonba került. A részleges felújítást követően, 1972-ben a Textil Műszaki Múzeum kapott itt helyet, de hamar kiderült, hogy az épület kiállítási célokra nem alkalmas. 1978-ban a Magyar Televízió lett a tulajdonos, az épületben stúdiót és díszletraktárat alakítottak ki, erősen átalakítva azt. 2009-től kezdve a Magyar Televízió nem használta az épületet, így az üresen állt.

A zsinagóga épülete felújítva, de nem az eredeti funkcióját betöltve 1972-ben (Fotó: Kiscelli Múzeum)

Az Egységes Magyar Izraelita Hitközség 2010 és 2016 között nagyszabású, teljes körű felújítást végzett a zsinagógán, így az végre visszanyerte eredeti funkcióját. Mint a zsinagóga saját honlapján is olvasható: „A zsinagóga azóta megtelt élettel, amely nem csupán a helyi hitélet legfontosabb helyszíne, hanem egy élő, nyitott és virágzó közösség. Bizonyítékok erre a péntek esti szombatfogadások, a szombat délelőtti és a hétköznap reggeli imák, a közös étkezések, tanulások, közösségi programok, a minden vasárnap délelőtti gyermekprogramok.”

Az óbudai zsinagóga a felújítás előtt, 2009-ben (Fotó: obudaizsinagoga.hu)

A zsinagóga belső tere a 2016-os felújítás után (Fotó: magyarkurir.hu)

Nyitókép: Az óbudai zsinagóga az 1930-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)