A Pest–Bécs vasút kiemelten fontos volt, nem véletlen, hogy az első (gőzvontatású) magyar vasútvonal Vácig nyílt meg. Nem azért épült ide az első vonal, mert Vác annyira fontos lett volna a reformkori Pest szempontjából, hanem mert a vasutat Bécsbe a Duna bal partján vezették, azaz a váci szakasz csak az első része volt a Bécsig vezető hosszú vonalnak, ez az irány kiemelten szerepelt a reformkorban elfogadott közlekedési politikában is.

A régi pesti indóház, a Nyugati pályaudvar előzménye. A vonat 1850-ben mai szemmel lassú volt, de mégis minőségi ugrást hozott a közlekedésben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Azonban arról, hogy a folyó melyik oldalán vezessen is a vasút, az 1840-es évek első felében nagy vita volt. Széchenyi a Sina György-féle elképzelést támogatta, amely például a jobb parti vonalvezetés mellett kardoskodott, ami azért is látszott logikusnak, mert Bécs városa tulajdonképp a Duna jobb partján van.

A döntés mégis a bal parti vonalvezetés mellett szólt, amelynek nagy támogatója Ullmann Móric bankár volt, és az építkezést végül az Ullmann nevével fémjelzett magáncég, a Magyar Középponti Vasút kezdte meg 1844-ben. Vácig el is készült az első szakasz 1846-ban. Majd egy évvel később, 1847-ben a Pest–Szolnok szakasz, illetve 1848-ban a Pozsony–Marchegg, azaz az osztrák–magyar határig tartó rész, benne az első magyarországi vasúti alagúttal.

A szabadságharc alatt az építkezés leállt, a társaságot a magyar kormány vette kezelésbe, illetve a cég sem élte túl a szabadságharc leverését, a Magyar Középponti Vasút 1849-ben csődbe ment.

A vállalkozást 1850 márciusában az osztrák állam felvásárolta, így a Bécs–Pest vasút állami, igaz nem magyar állami vasútként nyílt meg, hanem az osztrák Délkeleti Államvasút keretein belül.

Az első magyar gőzvontatású vasútvonal építése mögött álló bankár: Ullmann Móricz (1782–1847) Barabás Miklós festményén

A szabadságharc leverése után azért is folytatódhatott a vasút építése, mert az valójában egy észak-ausztriai és csehországi hálózat része volt, amely tovább terjeszkedett az Alföld felé is, és ez osztrák érdekeket is szolgált.

A magyar sajtó elég korlátozott volt 1850-ben, és azok is rövid beszámolókban ismertették a valójában nagy jelentőségű eseményt. A Hölgyfutár című lap 1850. december 17-én ezt írta:

„A vasúton sokan készülnek Bécsbe, csupán ujdonsági inger által vonzatva. Onnan is bizonyára sokan fogják e hónapban fővárosunkat meglátogatni.”

A Pesti Naplóban 1850. december 14-én a következő hirdetmény jelent meg:

„Hirdetmény. Egyúttal a délkeleti vaspályának jelen Bécs-Szolnok közti hosszában f. hó 16-kán történt megnyitásával, mellyen egyelőre naponkint egy vonat járand, s ez Szolnok felé Bécsből 7 órakor reggel elindul, Pestet 6 órakor érinti, s Szolnokra 9 órakor ér: Bécs felé pedig Szolnokból reggeli 5 óra 45 perczkor indul, Pestet 9 3/4 órakor érinti, és Bécsbe 8 órakor este ézkezik, e koronaországra nézve a postajárásban következő változtatások lépnek életbe:

1) A posta Pest, Vácz, Esztergom, Érsek-Újvár, Pozsony és Bécs közt a vaspályán megy.

2) A pest–bécsi postavonalon eddig járt postafogatok megszűnnek, a helyett a Bécs és Pest közt létező utközbeni hivatalok közlekedésének föntartása végett vasárnap és csütörtökön egy málhakocsi, a hét többi napjaiban pedig mindannyiszor 6 órakor este egy levélposta indul.”

Látható, hogy a vonat nem ment gyorsan, hiszen Pestről Bécsbe 11 óra alatt ért el, míg Pestről Szolnokra 3 óra alatt.

A vonatok Pesten az 1846-ban átadott vasútállomásra futottak be és indultak el, ami a mai Nyugati pályaudvar helyén volt, de annál jóval délebbre, a mai Jókai utcáig nyúlt.

A bécsi vasútvonal megnyitása mégis jelentős változást hozott Pest életébe, hiszen ezzel a magyar termények könnyeben és olcsóbban tudtak piacra kerülni, ami a pesti kereskedelmet fellendítette.

Európa vasútvonalai 1850-ben (Forrás: https://commons.princeton.edu/mg/european-railroads-in-1850/) 

A vasútvonal megnyitása jóval többet jelentett, minthogy gyorsabban lehetett elérni Pozsonyt vagy a császári fővárost Pestről vagy Szolnokról. Pest ugyanis ezzel részese lett az ekkor már 23 500 000 kilométeres európai vasútvonal-hálózatnak, amely behálózta Közép-Európát, az északnémet városoktól, illetve Párizstól egészen Szolnokig.

Nyitókép: Vonat pöfög ki a Pesti indóházból (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)