Több mint egy évtized után, 1860-ban elindult némi változás Magyarországon. Újra összehívták az Országgyűlést, valamint Buda és Pest is visszakapott valamit az önrendelkezéséből. Az évtizedes elnyomás kudarcai a bécsi politikát változtatásra sarkallták. Ennek nyomán Ferenc József 1860 októberében kiadta az októberi diplomát, amely a magyar alkotmányt is valamennyire helyreállította, így 1860 végén újra megalakulhatott Pest város önkormányzata.

Ennek nyomán 1861 januárjában egy olyan férfit választottak Pest vezetőjévé, akinek munkássága tartós nyomot hagyott a városon. Ő volt Rottenbiller Lipót.

Friedrich Lieder: Rottenbiller Lipót képmása 1844-ből

Pest első rendes közgyűlését 1860. december 27-én tartották meg, amelyen ideiglenes polgármesterként Rottenbiller Lipót elnökölt.

Rottenbiller nem volt ismeretlen akkor a városi és az országos politikában, hiszen 1848-ban pár hónapig, 1848 júniusa és 1849 januárja között már betöltötte Pest főpolgármesteri tisztét.

Erre a tisztségre akkor nagy többséggel választották meg. Neve az 1838-as árvíz utáni helyreállításra felvett kölcsön ügyeinek intézésekor lett ismert. Az addig háttérben működő városi tisztviselő a kölcsönügyletet nagy hozzáértéssel és gazdaságilag eredményesen vitte végbe, emiatt az országos politika is felfigyelt az akkor már a harmincas éveiben járó szakemberre.

Rottenbiller 1806-ban született, és 1826-tól Pest város szolgálatába állt, gyakornok lett, azaz fizetést nem kapott, majd 1829-ben már végzett jogászként napi díjnoknak (hivatalnoknak) nevezték ki. A ranglétrát végigjárva 1843-tól alpolgármesteri posztot töltött be.

Valójában nem azért vállalt állást, mert pénzre volt szüksége, maga sem szegény családból származott, majd 1835-ben feleségül vette almási Almay József vaskereskedő lányát, Almay Klárát. Almay József valójában Wurm néven született, és a XIX. század eleji napóleoni háborúk jelentette konjunktúra alatt szerzett tekintélyes vagyont. Az almási előnevet és a nemesi hangzású Almay nevet 1834-ben kapta, ekkor emelte az uralkodó nemesi rangra.

Választottja, Almay Klára ekkor már 4 éve özvegy volt, mégpedig nem másnak az özvegye, mint Rottenbiller József főhadnagyé. A névazonosság nem véletlen, az 1831-es koleralázadások alatt véletlenül halálos lövést kapó főhadnagy ugyanis Rottenbiller Lipót bátyja volt.

A Rottenbiller utca 1900-ban Klösz György felvételén. Az utcát 1873-ban, három évvel Rottenbiller halála után nevezték el az egykori főpolgármesterről (Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény. Leltári szám: HU.BFL.XV.19.d.1.08.046)

De térjünk vissza 1861-be! Ahogy az osztrák elnyomás szorítása enyhült, a pesti közgyűlést ismét összehívták, amelynek ideiglenes vezetője Rottenbiller lett. Ő ugyanis elfogadható volt Bécsnek is, mivel 1849 januárja után, amikor is a császári csapatok elfoglalták Pestet, és elmozdították hivatalából, nem vállalt semmilyen tisztséget (bár 1850-ben azért meghurcolták), az 1850-es évtizedet a politikától visszavonultan töltötte, de az 1848-as múltját és szilárd jellemét a magyar vezetés is elismerte.

A városvezetésbe tehát 1861-ben került vissza. A közgyűlés pedig nem maradt csöndben, első határozatában kimondta, hogy az októberi diploma rossz úton indult el, mert nem az 1848-as törvényeket vette alapul, azaz kiállt a magyar jogrend teljes helyreállítása mellett. Rottenbiller tehát nem az osztrák érdekeket képviselte a város élén, hanem a nemzet és a város érdekeit.

Az ideiglenes polgármesteri címet rövid ideig viselte, mert az 1861. január 2-án megtartott választáson a lehetséges 214 szavazatból 213-mal nyerte el ismét a tisztet. Pár hónappal később már ismét főpolgármester, a márciusban tartott választásról így számolt be a Politikai Ujdonságok című lap 1861. március 28-án:

„Márt. 23-án Pesten, végleges tisztujitás tartatott Rottenbiller Lipót főpolgármesternek, Horváth Károly főbírónak, Thaisz Elek főkapitánynak, Ságody alpolgármesternek megválasztattak.”

Sajnos nem sokáig tudta betölteni ezt a posztot, júliusban már vissza is vonult betegségre hivatkozva. Valójában azonban a politika fordult. A magyar politikusoknak az októberi diploma rendelkezései természetesen elfogadhatatlanok voltak, hiszen azok nem az 1848-as törvényeken alapultak, nemhogy az 1861 februárjában kiadott újabb pátens, ami alapjaiban írta át magyar szempontból még kedvezőtlenebbre az októberi diploma rendelkezéseit.

A következő pár évet Rottenbiller a birtokára visszavonulva töltötte, franciául tanult, és bekapcsolódott a gazdasági életbe, 1864-ben alapítója volt az Iparbank és Takarékpénztárnak.

A Rottenbiller-ház a Kálvin tér 8. alatt 1912-ben. A ház ma is megvan (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1860-as évek közepén ismét fordult a politika, enyhülés következett, a bécsi udvar ismét tárgyalásokat kezdett a magyar politikusokkal a viszony rendezéséről. Újból visszaállították a városi testületeket, és ismét visszahelyezték Rottenbillert a pozíciójába, ahogy a Vasárnapi Ujság fogalmazott az 1865. évi október 22-i számában:

„Néhány hét óta Rottenbiller Lipót, Magyarország tárnokmestere által meghivatva s kinevezve, ismét, s ezúttal harmadízben, Pest varos főpolgármesteri székében ül. A közvélemény egyhangú helyesléssel fogadta e kinevezést, s azt Pestváros jobb jövőjére nézve egyik biztos zálogul tekinti. Reméljük, hogy ezúttal viszonyaink jobbra fordultában s állandóságában többé csalatkozni nem fogunk.”

Rottenbillerben látták ugyanis ismét azt a személyt, aki ebben az átmeneti időben vezetni tudja Pest városát, egészen addig, amíg a kiegyezés nyomán létre nem jön az új, választások által létrehozott magyar közigazgatás.

Rottenbiller mindössze másfél évet töltött e pozícióban, 1867-ben leginkább egészségi okokból visszavonult, az akkori tisztújításon nem indult. Egy évvel később agyvérzést kapott, ami élete végéig ágyhoz kötötte. Halála napja napra pontosan 3 évvel előzte meg Budapest létrejöttét, hiszen 1870. november 17-én hunyt el.

Háromszor volt tehát Pest főpolgármestere, három, aránylag rövid időtartamban, de három igen kényes időszakban, mégis sok mindent elért, leginkább a hivatal működésében, a hivatali ügyek szakszerűbbé tételében, illetve 1848-ban a forradalom és a szabadságharc alatt meg tudta őrizni a város működőképességét. Az 1860-as években pedig ő kezdte el Pest város feltöltését és a vízvezeték-hálózat kiépítését.

Nyitókép: A Kálvin tér 1844-ben a Rottenbiller-házzal Újházy Ferenc festményén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)