Kettévágták és kibővítették – Különleges története van a templomnak, ahol Széchenyi esküdött

A cikk angolnyelvű változata: Cut in half and expanded – The not so everyday history of a Church

Írta: Domonkos Csaba

2021. február 4. 8:30

Krisztinavárosban áll egy szinte átlagosnak mondható XVIII. századi templom, amelynek története azonban sokkal izgalmasabb, mint amit a sárga falak sejtetni engednének. Az csak az egyik érdekessége, hogy egyszer keresztben szétvágták, széthúzták és így bővítették ki, de ami miatt most írunk róla, az egy esküvő, amit 185 évvel ezelőtt kötöttek itt. Nem is akármilyen személyek: a menyasszony özvegy Zichy Károlyné volt, a vőlegény pedig Széchenyi István.

A Krisztina téren, a Krisztina körút mellett áll a Havas Boldogasszony római katolikus plébániatemplom: színe „klasszikus” műemléksárga, amelyre egy időben minden műemlék épületünket festették. Ám e templom egy különleges eseménynek adott helyet 185 évvel ezelőtt: itt tartotta esküvőjét Széchenyi István és Seilern Crescence.

Széchenyi Isván Barabás Miklós festményén

Széchenyi István már 30 éves is elmúlt, amikor 1824-ben szerelemre lobbant az akkor 25 éves és mellesleg férjezett Seilern-Aspang Crescence grófnő iránt, aki akkor Zichy Károly harmadik felesége volt.

Ennek a szerelemnek sokat köszönhet az ország, hiszen Crescence-nak is szerepe volt abban, hogy a katonai karrierből lassan kiábránduló Széchenyi közéleti pályára lépett. Konkrétabban: Széchenyi abban a reményben ment el 1825. november 3-án az Alsótábla (az akkor még kétkamarás magyar országgyűlés alsóháza) ülésére, hátha találkozik ott szerelmével.

Seilern Cressence-t kora egyik legszebb nőjének tartották. Barabás Miklós alkotása

A gróf számára imádottja azonban továbbra is elérhetetlen volt, kapcsolatuk pedig plátói maradt. Crescence időközben sorra szülte gyermekeit (összesen hetet) a nála 20 évvel idősebb férjének, a szintén gróf Zichy Károlynak, akinek előző házasságaiból már volt kilenc gyermeke.

A sors azonban – a szerelmes Széchenyi javára – közbeszólt: egy szűk évtizeddel később, 1834. december 15-én, Zichy gróf 55 évesen elhunyt. Széchenyi és Crescence előtt így megnyílt az út kapcsolatuk kiteljesítése felé. Bár a grófot egyes barátai, ismerősei arról kívánták meggyőzni, hogy nem szabad elvennie Crescence-t, a gyászév végéhez közeledve, 1835 októberében mégis kitűzték az esküvőt.

 

A templom 1920-ban, még a bővítés előtt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Széchenyi akkor már ismerte a krisztinavárosi templomot; példának okáért 1834. december 23-án, amikor azon kesergett, hogy frissen megözvegyült szerelme kissé tartózkodóan viselkedett vele, többek között ezt írta a naplójába: „Elébb a krisztinavárosi lelkésznél voltam. Jó volt hozzám – méltányolta viselkedésemet…Némi idő – úgy véli – s menni fog szépen minden.”

A templom napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Magára az esküvőre 1836. február 4-én este került sor. Széchenyi nagyon szűkszavúan írta le a szertartást a naplójában:

„korán reggel a krisztinavárosi plébánoshoz. Meggyóntunk és megáldoztunk Crescence-szal. Lelkem felette megnyugodott. Kocsin haza Crescence-szal. Félixnek sokat kell szaladgálnia a diszpenzációk miatt. Crescence-nál eszem. 7 előtt nálunk gyülekeznek. Én Ribordyval és Geyzával kocsizom a Krisztina-kápolnába. – Megvárom Crescence-t. Végigmegyek vele az egész templomon. Igen méltóságosan és határozottan viselkedünk (!)… Este Marie-nál. Az én tanúim – Keglevich Gábor, Lederer (parancsnok), Prónay Albert; Crescence-éi: Zichy Laci, Zichy Henrik – Waldstein János – mivel azonban ő nem volt jelen, helyette Dessewffy A[urél].”

A szertartást a templom plébánosa, Majsch Jakab végezte. A korabeli sajtóban is hír volt a mennyegző, a Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1836. február 6-án adta hírül:

„Buda febr. 4d. Az országszerte esméretes nagy hazafi mélt. Gróf Széchenyi István úr ma estveli 7 ½ órakor ünnepelte a’ Krisztina városban, az úgy nevezett vérkápolnában egybekelését nmélt. gr. Seilern Krescentia asszony ő Excjával, a’ bold, magyar kir. kincstárnok és udv. Kamara elölülőjének, néhai nmélt. Gróf Zichy Károly ő Excjának özvegyével.”

A többi tudósításból azért kerekebb kép rajzolódik ki. E szerint a nagy feltűnést elkerülendő rakták estére a szertartást, ám ennek ellenére már délután 5 órától elkezdtek gyűlni a nézelődők és ahogy a Regélő 1836. február 11-i száma írta, már nemcsak a templom, hanem a karzat és a sekrestye feletti oratórium is tömve volt.  

Széchenyi és Crescence esküvőjére a templom falán emléktábla hívja fel a figyelmet (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Széchenyiék később is ragaszkodtak a templomhoz, hiszen itt keresztelték első gyermeküket, Bélát, pont egy évvel a házasságkötésük után.

De milyen is volt akkoriban ez a templom? Kisebb, mint most. Alapkövét 1795-ben tették le, igaz, előtte már száz éve állt a helyén egy kápolna, amelyben az olaszországi Re településen látható Vérhullató Szűz Mária kegykép másolatát helyzeték el. A krisztinavárosi kegyképet maga Mária Terézia is felkereste egy alkalommal.

A mai templom tehát – amelynek terveit Hikisch Kristóf készítette –, a korábban többször átépített kápolna helyén épült fel és 1797-ben lett kész. Az új épületben természetesen a régi kegykép is helyet kapott, a mellékoltárok képei viszont csak 1813-ra készültek el.

A templomot többször is átépítették és felújították, mai formáját a negyvenes évekbeli bővítés idején nyerte el (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Széchenyi esküvője óta a templomot többször is átépítették, először az 1849-es ostrom idején szerzett sérüléseit javították ki, Hild József vezette munkálatok során a tornyot is átépítették.

A templomot 1943-1944-ben megnagyobbították, a szentély irányába meghosszabbították, úgy, hogy a szentélyt és az oltár építményét görgőkre helyezték, csörlőkkel arrébb vontatták és az így felszabadult helyre kereszthajót építettek.

A templom szentélyét 1943 novemberében vágták le az épületről, és tolták hátrébb, a körúttól távolabb 5 méterrel (Fotó: Magyar Futár, 1943. november 24.)

A templom más jelentős személyiségek életében is fontos szerepet játszott, ugyanis itt keresztelték Eötvös Lorándot és itt volt Semmelweis Ignác 1857-es esküvője is.

A templom, illetve a szentély kupolája az 1956-os földrengésben megsérült, azt csak az 1970-es években javították ki, az ott található freskó műemléki restaurálására 2019-ben került sor.

Természetesen műemlék (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A templom és környéke 1865-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Milyen erdekes, hogy szinte az osszes korabeli templom ideiglenes toronysisakkal epult amelyeket kesobb az anyagiak fuggvenyeben lecsereltek diszesebbekre.
A fenti fotok is ezt tanusitjak.
Sajnos azonban szerte az orszagban (Eger, Battonya, Kecskemet, Budapest, Vac, Tokaj, Mezohegyes, Bekescsaba, Szigetvar, Siklos, stb.) es persze a hataron tul is maig sok templom van amelyik ezt a csakoszeru lecsapott sisakot viseli ami sokat elvesz az epulet szepsegebol egyedisegebol mivel uniformizalja es leegyszerusiti a barokk templomokat. Remelhetoleg idovel mindet lecserelik ahogy ez tortent a kozelmultban tobb helyen (Gyongyos, Szarvas, stb.)
Visszaterve a Krisztinavarosi templomra. Sajnos az epulet mara teljesen elvesztette egykori kozponti szerepet a kornyek panoramajaban. A kornyezo 10-15 emeletes szocialista tombhazak kozott szinte eltorpul. Ezen csak a latkepronto monstrumok elbontasaval lehetne segiteni.


Szentendre lemaradt a listarol, ahol 4 csakosapkas templom is van.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó