Bölcs, diplomatikus, barátságos vezetője volt a fővárosnak – 200 éve született Ráth Károly, Budapest első főpolgármestere

Írta: Flier Gergely

2021. febr. 22. 10:00

Az 1873-ban egyesített Budapest első főpolgármestere Ráth Károly lett. Bár a jogász végzettségű városvezető már 52 éves volt, amikor elfoglalta ezt a fontos posztot, népszerűségének köszönhetően sokan úgy értékelték a tevékenységét, hogy egész életét a fővárosnak szentelte. Pozícióját 24 éven át töltötte be, mivel minden alkalommal őt választották újra, mindaddig, amíg tisztségéből halála el nem mozdította. Ma nevét nem viseli budapesti közterület és szobrát sem találjuk a fővárosban.

Pest, Buda és Óbuda városokból 1873. január 1-jei hatállyal jött létre az egyesített Budapest, szeptember 25-26-án megtartották a választásokat, az első fővárosi közgyűlést pedig október 25-ére hívták össze a Pesti Vigadóba. Ekkor választották Ráth Károlyt főpolgármesterré. Milyen út vezettett ehhez a döntéshez, mely után mintegy 24 éven át látta el e fontos tisztséget?

Ráth Károly  Budán született 1821. február 20-án, jómódú polgárcsaládban. A pesti egyetemen jogot tanult, s csakhamar a város egyik népszerű ügyvédje lett. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt városi képviselő volt Pesten, majd a pesti nemzetőrség egyik szervezője lett és az újoncozási bizottmány elnöki tisztjét látta el. A szabadságharc bukása után, mint oly sokan, ő is visszavonult a közélettől, és folytatta ügyvédi praxisát.

Az 1860-as években tért vissza a közéletbe: 1860-ban meghívták az országbírói értekezletre, melyen a jogszolgáltatás nemzeti alapon való átalakításának munkájában vett részt, mint szakember. Majd az 1867-ben a polgármesterré választott Szentkirályi Mór ráhagyta józsefvárosi mandátumát, így egy rövid időre képviselő lett. De hamarosan koronaügyésszé, majd kúriai bíróvá nevezték ki. Karrierje töretlenül ívelt felfelé, s 1871-ben fontos pozíciót kapott: a királyi tábla alelnöke lett.

Ráth Károly fényképe az 1933-as Fővárosi Évkönyvből

Ezt a tisztséget töltötte be, mikor 1873-ban a kormány, az uralkodóval egyetértésben, az ekkor egyesített Budapest főpolgármesterének jelölte. Pest, Buda és Óbuda egyesítése után az új főváros közigazgatási szervezetében a fővárost a mindennapi gyakorlatban a városi tanács élén álló polgármester igazgatta, az alpolgármester és az ügyosztályok élén álló tanácsnokok segítségével. A városegyesítést megelőző fővárosi törvény emellett a vármegyei főispáni tisztség mintájára, Budapesten kialakított egy főpolgármesteri tisztséget is. A főpolgármestert a kormány és az uralkodó három jelöltje közül a közgyűlés választotta hat évre. A főpolgármester a főváros élén tulajdonképpen a kormányt képviselte.

Az 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött Budapest címere

Az 1873. október 25-én a Pesti Vigadóban megtartott első fővárosi közgyűlés Ráth Károly választotta főpolgármestenek. A polgármesteri tisztséget Kammermayer Károly, az alpolgármesteri posztot Gerlóczy Károly nyerte el.

Ráth Károly az 1873. október 30-án letett főpolgármesteri hivatali esküje utáni székfoglaló beszédében az előtte álló feladatról így szólt: „...ha az egyesített főváros tőlem munkásságot, erélyt s önfeláldozást vár, akkor csalódni nem fog: mert elhatározásom első percében tisztában voltam az iránt, hogy nem egyszerű dignitásra, nem valami kényelmes sinecurára, hanem erős s komoly munkára vállalkoztam, oly munkára, mely a haza s fővárosnak együttes jólétét célozza.”

A kormány és a főváros közötti jó viszony, melyben a főpolgármester személye döntő szerepet játszott, nagyon fontos volt, hiszen minden jelentős beruházáshoz a kormány adta az anyagi hátteret. Ráth bölcs, diplomatikus, barátságos alkata miatt messzemenőkig megfelelt annak, hogy „a haza s fővárosnak együttes jóléte” jegyében a kormány és a főváros között közvetítsen. 

„Emellett közmondásos ügyességgel, tapintattal és dísszel képviselte a fővárost azon igen gyakori esetekben, midőn a királyt vagy a királyi család tagjait, idegen méltóságokat kellett fogadnia, s üdvözlő vagy részvétnyilatkozatokat vivő küldöttségeket kellett a korona vagy a kormány elé vezetnie” – írta róla elhunyta után a Vasárnapi Ujság.

Részlet Georg Conräder: I. Ferenc József allegóriája című festményéről. A jobb oldali csoportban Vaszary Kolos hercegprímás mögött Zichy Jenő és Ráth Károly láthatók, mögöttük Jókai Mór

Ráth Károlyt az elkövetkező évtizedek során mandátuma lejártával mindig újra és újra megválassztották, személye körül konszenzus alakult ki, igazolva az 1873-as döntést. Joviális alakja a főváros és a kormány közötti közvetítőszerep mellett a reprezentációban is nélkülözhetetlen volt.

A Pesti Napló 1897. július 31-i száma így emlékezett erre: „A törvény értelmében a kormány minden hatesztendős ciklus lejártával még közéletünk két más előkelő tagját jelölte vele együtt a főpolgármesteri állásra. Az eredmény mindig az volt, hogy Ráth Károlyt óriási többséggel újból megválasztották.  A fővárosnak legnépszerűbb alakja volt ő. Egész életét a fővárosnak szentelte. Pompásan reprezentált. Ha a főváros vendéget fogadott, vagy temetett; ha örömünnepet ült, vagy gyászülést tartott, mindig megjelent ő és beszélt a főváros nevében.”

Tisztségéből csak halálos betegsége mozdította el. Az 1896-os millenniumi ünnepségek megszervezésében még jelentős szerepet játszott, de súlyos betegsége a következő évben már elhatalmasodott, és 1897. július 30-án, 76 éves korában elhunyt.

Fényképfelvétel Ráth Károly temetési menetéről a Vasárnapi Ujság 1897. augusztus 8-i számában

Búcsúztatása méltó volt 24 éven át ellátott tisztségéhez. A Vasárnapi Ujság 1897. augusztus 8-i számában olvassuk: „Az érdemes férfiút a főváros temettette el nagy gyászpompával augusztus 2-ikán délelőtt. A ravatalt, melyet az elhúnyt zöldfa-utczai házában állítottak föl, a koszorúk tömege borította el. Az augusztus 2-ikát megelőző éjjel innen vitték át a koporsót a belvárosi templomba s ott helyezték újabb ravatalra. ... A fekete posztóval bevont templomban a politika, a közélet elsőrendű képviselői jelentek meg.”

A templomi gyásszertartást követően a koporsót díszes halottas kocsira tették, mely először a belvárosi templom közelében lévő régi városháza előtt állt meg. Itt Márkus József polgármester mondott búcsúztatót a városi hatóság nevében. (Márkus hamarosan az elhunyt utóda lett a főpolgármesteri székben.) A régi városháza elől hatalmas tömeg kíséretében indult tovább a temetési menet a Kerepes úti temető felé, ahol a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra Budapest első főpolgármesterét.

Nyitókép: Ráth Károly portéja 1873-ban


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó