Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy Kosciuszko Tádénak (eredeti nevén, lengyelül Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszkónak) közvetlenül se Magyarországhoz, se Ausztráliához nincs köze. A budapesti utca az életében már itthon is népszerű, nagy lengyel hazafi és hadvezér nevét a lengyel nemzet iránti tiszteletből viseli, az ausztrál hegy pedig azért, mert egy lengyel felfedező nevezte el 1840-ben az ötödik kontinensnek ezt a hegycsúcsát.

Az USA történetéhez, létrejöttéhez viszont igen sok köze van, ezért is találkozhatunk Washingtonban a szobrával, ugyanis a lengyel hadvezér az amerikai függetlenségi háború hőse volt.

Sikertelen lányszöktetés után vált az amerikai függetlenségi háború hősévé

Röviden nézzük végig az életrajzát, amely bővelkedett fordulatokban, kalandokban! Kosciuszko 1746-ban született Mereczowszczyznában, a mai Fehéroroszország területén. A családja katonai hagyományait folytató fiatalember előbb a piaristáknál tanult, majd lengyel, illetve párizsi katonai iskolákban csiszolta képességeit, és hadmérnökként végzett. Igaz, állást az akkori lengyel hadseregben nem kapott.

Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszko (Mereczowszczyzna, 1746. február 4. – Solothurn, Svájc, 1817. október 15.) Kazimierz Wojniakowski festményén

Egy sikertelen házassági, lányszöktetési kísérlet miatt hagyta el Lengyelországot, és több kitérő után jutott el az Újvilágba, ahol épp zajlott a függetlenségi háború. A hadmérnök-katonatiszt gyorsan kitűnt társai közül, a háború végén már dandártábornok volt, és annak ellenére, hogy amerikai állampolgárságot és nagy földbirtokot kapott, visszatért Európába. A következő években nagyon sok mindennel próbálkozott a civil életben, majd részt vett a Lengyelország felosztását megakadályozni kívánó sokféle szerveződésben és természetesen az 1792-es lengyel–orosz háborúban is.

Az itteni győzelmei elismeréséül a lengyelekkel rokonszenvező forradalmi francia kormány tiszteletbeli francia állampolgárságot adományozott neki, és becsületrenddel tüntette ki. Két évvel később, 1794-ben már ő vezette az oroszok elleni felkelést, amelynek leverése után száműzetésbe kényszerült, és végül 1817-ben Svájcban érte a halál.

Az oroszok ellen harcolt, 1948-ban mégis utcát neveztek el róla Budapesten

Valóban kivételes élettörténet, még akkor is, ha csak a legjelentősebb epizódokat villantottuk fel. Ám ez nem magyarázza, hogy miért róla nevezték el az egykori Koronaőr utcát az I. kerületben.

A Koronaőr utca eredetileg azért kapta ezt a nevet, mert itt volt a koronaőrök laktanyája. Az 1464-ben alapított koronaőrség feladata – nevéhez hűen – a Szent Korona őrzése volt. Miután azonban a korona 1944–1945-ben az Egyesült Államokba került, az új magyar hatalom 1945-ben a koronaőrséget felszámolta. A koronaőrök laktanyája eddigre megsemmisült, áldozatul esett a II. világháborúnak.

A Koronaőr utcai polgári leányiskola 1941-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

A Koronaőr utcát 1948-ban nevezték át, mégpedig az akkor még létező Fővárosi Közmunkák Tanácsa határozatában. A Fővárosi Közlöny 1948. március 11-i számában ennyi olvasható az átnevezésről:

„Új utcaelnevezések. A polgármester f. évi február hó 5-én kelt 313.055 1948. III. számú határozatával tudomásul vette a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1948 február 20-án tartott ülésén hozott 1901/1948. számú határozatát, melyben […] az I. ker., Koronaőr-utcát Kosciuszko Tádé-utcának […] nevezte el.”

Indoklással a határozatot nem látták el, az átnevezés mögött az állhatott, hogy a Koronaőr utca a régi királysági államformára utalt. Az utcában egyébként tábla hirdeti, hogy a hős tábornok emlékének állították. 

Az utcanévtábla és az emléktábla ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Az utca elnevezése a több évszázados lengyel–magyar barátság egyik megnyilvánulása, hiszen Kosciuszkónak valójában nemigen voltak magyar kapcsolatai. Az igaz ugyan, hogy a lengyel tábornok működése már a kortársak előtt is ismert volt, életében nagy rajongótábora volt Magyarországon, ahol az egyetemes szabadság egyik hősét látták benne. Kosciuszko lengyelországi harcai időben egybeestek a francia forradalommal és a magyar Martinovics-féle mozgalommal és Kosciuszko – akit a franciák és az amerikaiak, a két akkori forradalmi nemzet is ünnepelt – egyetemes szabadsághősnek tűnt.

Annak azonban, hogy 1948-ban róla neveztek el egy budapesti közterületet, volt azért egy kis pikantériája, hisz az akkori hivatalos magyar politika már a szovjet csapatok hősiességét zengte, szovjet tábornokokról, kommunista vezérekről neveztek el utcákat, tereket. Kosciuszko viszont a lengyelek oroszok elleni harcainak volt a vezére, mind 1792-ben, mind 1794-ben a független lengyel államra támadó orosz csapatok ellen harcolt.

A Kosciuszko Tádé utca ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A koronaőrséget 2011-ben visszaállították, de az, hogy a Kosciuszko Tádé utcát visszakereszteljék Koronaőr utcára, nem merült fel. A koronaőrség fontos intézmény, de az évszázados lengyel–magyar barátság is legalább ennyire fontos. És bár Kosciuszkónak közvetlenül se Budapesthez, se Magyarországhoz sok köze nem volt, jó, hogy van róla Budapesten utca, ahogy van szobra Kościuszko amerikai parancsnokának, George Washingtonnak is.  

Nyitókép: A Kosciuszko Tádé utcanévtábla és emléktábla (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)