Budapest tragikus sorsú fényképésze – 120 éve született Kinszki Imre

Írta: Millisits Máté

2021. március 20. 9:00

A hivatalnokként dolgozó Kinszki Imre feleségétől nászajándékba kapott egy fényképezőgépet, hogy megörökíthesse vele a családi pillanatokat. A fotózás azonban Kinszki számára igazi szenvedéllyé vált, amit idővel művészi szintre fejlesztett: képein a fény és az árnyék sajátos játékával elevenednek meg a világvárossá vált Budapest mindennapjai.

Kinszki Imrét a fényképészet múltjával foglalkozó magyar és külföldi  kutatás a magyar fotográfiatörténet kiemelkedő alkotói között tartja számon. Első fényképezőgépét a feleségétől kapta nászajándékba 1926-ban. Hivatalnokként  dolgozott, de pár éven belül életformává vált számára a fényképezés, amelyet munkája mellett végzett. Az 1930-as évek második felére pedig a fotográfia művészi szintű elfoglaltsága lett. Legfontosabb munkái folyóiratok címlapjain jelentek meg, kiállításainak pozitív visszhangja volt. Kinszki Imre felvételei megörökítették számunkra a magyar főváros ellentmondásoktól sem mentes fejlődését.

 Kinszki Imre fényképezés közben egy erdőben 1936-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A reneszánsz kor óta az emberiség vágya volt a múló pillanat precíz rögzítése. Leonardo da Vinci camera obscura kisérletei az első lépéseket jelentették a fényképészet „megteremtése" felé.  A XIX. század első harmadáig kellett várni, amíg olyan technológiai eljárást fejlesztettek ki, amivel sikerült rögzíteni fényképezőgéppel papírra a látható világ egy „képszerű jelenetét”. Ebben a században a fényképészet a különböző vegyszerekkel végzett eljárások miatt kémiai tudást igényelt. Több híres fotográfus, köztük Klösz György (1844-1913) a vegyületek alapos ismeretét követelő gyógyszerészeti tanulmányok után választotta a fényképészeti hivatást.

A fényképezés elterjedése a portréfestészet számára jelentős kihívást jelentett. A portréfestők között voltak olyan művészek, akik részben vagy egészben fel is hagytak a festészettel és életüknek jelentős részét a fényképészetnek szentelték, így Borsos József (1821-1883) és Doctor Albert (?-1888), akik közösen nyitottak fényképészműtermet.

Kinszki Imre mestere volt a fénnyel és az árnyékokkal való játéknak. Ez jól látható Utca ellenfényben című, 1935-ben készült képén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A XIX. század végére a fotográfia nagy rangot vívott ki magának: a városi „fényirdákban” a polgárság előszeretettel örökíttette meg magát. Technológiailag még egy-egy fénykép elkészítése hosszabb időt vett igénybe, ezért valódi eseményfotók ebben az időszakban még nem készültek. A XX. század elején a fényképezés már nem csak a hivatásos fotográfusok mestersége lett, hanem először a tehetősebb, majd  – az eszközök olcsóbbá válásával – a szegényebb rétegek számára is kedvelt vasárnapi hobbivá vált. 

Kinszki élete jó példa arra, hogy egy „vasárnapi fényképész” nagy kitartással miként válhatott a XX. század meghatározó jelentőségű fotográfusává.

Látkép a Gellérthegyről északra, 1930-as évek (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Locsolás egy parkban, 1938 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Budapesti látkép a Gellérthegyről a régi Erzsébet híddal, 1929​-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az egykori Lloyd-palota a mai Széchenyi téren, előtte virágzó fák, 1931 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Kinszki Imre 1901. március 10-én született Budapesten. A pesti Piarista Gimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel. A Gyáriparosok Országos Szövetségénél kapott állást, ahol az irattár rendezése mellett a szövetség nemzetközi levelezését intézte.

A Piarista Gimnázium alatti átjáró, 1930-as évek (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Kinszki Imre a munkahelyén ismerte meg a gyors- és gépírónőként dolgozó Gárdonyi Ilonát, akit az első randevúra egy, a kisasszony íróasztalára elhelyezett papírrepülőre írt levéllel hívott el. A fiatalok rövid ismerkedés után – bár Kinszki családja ellenezte – 1926 májusában összeházasodtak.

Cserkészek a parkban, 1933 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Kinszki a feleségétől nászajándékként egy fényképezőgépet kapott, hogy majd születendő gyermekeik felnevelkedését megörökítse. Az ifjú házasok Zugló Kiszuglónak hívott városrészébe költöztek, a Róna utca 121. szám alatti bérházba. 

Kinszki lakóháza a XIV. ker. Róna utca 121. szám alatt és emléktáblája a ház falán (Fotó: Tihanyi Károly)

Kinszki fényképeinek jelentős részén az akkor önállósuló Zugló hétköznapjai jelentek meg. Az 1935-től saját közigazgatással rendelkező XIV. kerület még külvárosias hatást mutatott. A fényképész lakókörnyezetében a bolgárkertészek végeztek mezőgazdasági munkát. Kinszki fotóin nem a földmívesek fárasztó munkája a képek „fő motívuma”, hanem a már megművelés alatt lévő táj sajátosságai. A családi fényképein gyermekei különböző élethelyzetekben – játékok, sportolás – jelentek meg. A Róna utcai bérház függőfolyósójának kovácsoltvas korlátjait több alkotásán megörökítette. 

Zuglói táj, bérházak, grund, földút, a háttérben Kinszki Imre és családjának otthona, a Róna utca 121-es számú ház 1934-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Fényképein a legtöbb alkalommal a magyar főváros hétköznapi élete tárult fel. Kivételes pillanatként jelent meg az életműben a Zeppelin léghajó budapesti látogatása 1931-ben. Amíg zuglói fényképein a széles földes utcák láthatóak, addig a belvárosi képein a zsúfolt világváros tűnik fel. Sok alkotását munkahelyi irodájának ablakából kihajolva készítette.

Zeppelin léghajó Zugló felett 1931. március 29-én (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Mivel napközben hivatali munkát végzett, ezért a reggeli és az esti órák biztosították számára a lehetőséget a nyugodt fényképezésre. Ezekben a napszakokban alkotott számos felvételén a Duna hídjai jelentek meg. Kinszki szeretettel fotózta a vasúti szerelvényeket, az egyik utolsó fényképe például a Keleti pályaudvaron készült. 

A Keleti pályaudvar várócsarnoka, a rézsútosan betörő fények és az árnyékok kiemelése, 1934 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Bútorszállítás, 1937 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A városképeken és portrékon kívül előszeretettel alkotott tárgyakról mikrofelvételeket. Az ehhez a műfajhoz tartozó fotói közül kiemelkedik a kockacukorról 1930-ban készített fényképe. 

A minél jobb fotók készítése érdekében maga fejlesztett ki technikát a közeli tárgyak fényképezésére. Felvételeit nem műteremben, hanem saját lakásában hívta elő. Kiemelt érdeklődést mutatott az apró műszaki részletek iránt. 

Király utca, 1929. június 22. (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Járókelők egy villa díszrácsos kapuja előtt​, 1933 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény

Tavasz a Városligetben, a háttérben a Közlekedési Múzeum épülete, 1930-as évek (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A műjégpálya közönsége a városligeti hídon, 1930 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1930-as években egyre több kiállításon és magazinokban is szerepelt alkotásaival. A Modern Magyar Fényképezők Csoportjának alapítója és vezetője volt. 

Az 1930-as évek végétől – a zsidótörvények hatására – élete drámai módon megnehezült, elbocsátották állásából, majd több alkalommal kellett munkaszolgálatosént nehéz fizikai munkát végeznie.

Egy máig modernnek ható felvétel: fénycsíkok a Lánchíd budai villamos-aluljárójában az 1930-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ahogy a magyar zsidóság, úgy az ő és a családja élete is 1944-ben, Magyarországnak a német birodalmi csapatok általi megszállása után vált drámaian nehézzé. Gábor fiát 1944-ben kegyetlen módon meggyilkolták a buchenwaldi koncentrációs táborban. Kinszki Imrét 1945 elején ölhették meg a németországi deportálás során. Felesége és leánya Erzsébetvárosban a gettóban, nehéz körülmények között vészelték át a nyilas terror embert pusztító napjait.

Kinszki Imre életművét az elmúlt negyed évszázadban egyre jobban elismeri az európai fényképészettörténet, ezt bizonyítja több könyv, tanulmány és kiállítás is.

„Felhőkarcoló”: a Fiumei úti OTI-székház 1969-ben lebontott tornya 1931. január 15-én (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A piarista rendház bontása 1931-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Egykori lakóháza előtt két botlatókövet helyeztek el 2008-ban. Az egyiken Kinszki Imrének, a másikon fiának állítottak emléket. A kövek rézlapjain feltüntették tragikus haláluknak helyét és idejét.

Botlatókő Kinszki lakóháza előtt (Fotó: Tihanyi Károly)

Kinszki Imre születésének 110. évfordulóján, 2011 nyarán egykori lakóházának falán emléktáblát avattak tiszteletére. Ugyanebben az évben könyv jelent meg Kinszki Budapestje címmel. A kisföldalatti megállóiban a Herminamező Polgári Köre – 1990 egyesület kezdeményezésére a Zuglói Önkormányzat által alapított Zuglói Nemzetközi Iroda tablós kiállítást rendezett. Budapest Zugló Önkormányzat Kinszki Imrét a kerület poszthumusz díszpolgárává választotta.

Nyitókép: Járókelő, Kinszki Imre fotója 1932-ből (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Összesen 10 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Csodalatos kepeket keszitett. Egyik-masik egeszen lenyugozo. Klosz Gyorgy fotoi sem rosszak, de azok inkabb kepeslapok, ezeknek viszont hangulata van.

Válaszok:
persona | 2021. március 21. 12:35
Sándor | 2021. március 29. 12:15

A fairplay jegyeben megjegyeznem, hogy mas korszakban eltek. Kinszki mar fejlettebb technikaval dolgozott mint Klosz, de a maguk koraban mindketten maradandot alkottak.


A 7. kepen a Lloyd-palota elotti fak nem viragzanak, hanem deresek ill. havasak.


Nem gyozok betelni ezekkel a kepekkel, amelyeken egy sokkal szebb, de sajnos mar nem letezo Budapest koszon vissza.
Ott van mindjart a Taban. A Horthy-korszak egyik legelhibazottabb dontese volt a negyed, benne a kepen is lathato szecesszios polgari iskola harom emeletes epuletenek lebontasa a csodalatos Dobrentei teri berpalotakkal egyutt.
Hasonlo sorsra jutott a haboru utan a kiralyi palota, az Erzsebet hid, a Lloyd-palota es a pesti szallodasor is. Ma mindegyikuk helyen kevesbe ertekes epuletek allnak, Budapest tehat ilyen szempontbol visszafejlodott.
A Varosligeti to hidja is sokkal jobban nezett ki az eredeti kandelaberekkel mint a mai, Lanchidrol kiselejtezett teljesen mas stilusu egyszerubb vilagitotestekkel. Sajnos a kozelmultban lezajlott felujitas soran ezt nem korrigaltak.
Hasonloan nem kerultek vissza az egykori OTI-szekhaz toronyhazanak folso szintjei sem a rendszervaltas utani rekonstrukcio kereteben, pedig enelkul az epulet nem mas mint torzo.
Na es ott van a Kozlekedesi Muzeum impozans epulete is amibol a Fovaros nem ker, pedig jelentosen emelne a Varosliget es a kornyek szinvonalat. A telek kozel 130 eve beepitett volt tehat teljesen erthetetlen a varoshaza akadekoskodasa...

Válaszok:
Sándor | 2021. március 29. 12:22
Sándor | 2021. március 30. 14:10

Fantasztikusan éles ellenfényes felvételek.
Akkor még nem voltak reflexiós réteggel ellátott objektívek. (A mai, többszörös bevonattal ellátott objektívekről nem is szólva.) Ilyen élességű képeket vélhetőleg Zeiss objektívvel készített, mert abban az időben a Zeiss gyártotta a legjobb lencséket.


A mellékelt kép szerint 6x9 filmre vagy lemezre dolgozott. (6x9 méretben volt film is, lemez is. A lemez ad élesebb képet előhívás során kisebb a roncsolódás. A hívó ugyanis nemcsak előhívja a képet, hanem kisebb mértékben roncsolja is az emulziót.) Klösz nagyméretű lemezre dolgozott. Abban a korban a 9x12 Plaubel Makina volt a legjobb gép, a magyar rendőrség is ezt használta. Apám üveglemezei között vannak 9x12 lemezek, majd később Apám egy Rolleiflex 6x6 gépre készített képeket Perutz filmre. Csak halkan megjegyzem, hogy a film érzékenysége és a képminőség közötti összefüggés miatt fotóztak állványról. Anno az expoziciós idő akár fél másodperc is lehetett.


Egyetértek. Történelmi bűn, hogy az egykori Erzsébet hidat -noha majdnem minden alkatrészét megtalálták- erre a jellegtelen, tucatárú fazonú hídra cserélték.


A Tabánt le kellett bontani. Részben az Ördögárok közelsége, illetve a Gellérthegy talajnyomása miatt a házak többségén repedések voltak. Anyám 1933 előtt járt néhányszor a Tabánban és mesélte, hogy a rosszul csatornázott Tabán kissé büdös is volt.

Válaszok:
persona | 2021. április 8. 14:55

Mint tudjuk a bontasnak nem ez volt az oka.
Egy, a haboru miatt meg nem valosult megaloman projektnek lett aldozata a Taban es a Dobrentei ter.

Válaszok:
Sándor | 2021. augusztus 3. 20:14

Nézd, lehet. Az viszont tény, hogy a Tabán lepukkant volt, és tele olcsó bordéllyal. (A Népszínház utca volt még ismert a kuplerájok tekintetében.)



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó