A Rondó az egész Városliget egyik legikonikusabb területe, ám napjainkra sokat vesztett eredeti szépségéből, így majdnem teljesen kitörlődött a fővárosiak tudatából. A remények szerint a Liget Budapest Projekt keretében zajló helyreállítási munkálatokat követően a terület a Városliget és a főváros szerves része lesz ismét.

A Városliget már a XVIII. század végén a pesti polgárok egyik kedvenc pihenőhelye volt, igaz, ekkor még Városerdőnek hívták. Igazán felkapottá a XIX. század első felében történő fejlesztések tették a helyet. A század legelején, 1808-ban létrejött a Királyi Szépítő Bizottság József nádor vezetésével, amelynek feladata Pest városának szépítésén és korszerűsítésén túl a leendő Városliget fejlesztése is volt. A bizottság 1813-ban kiírt egy pályázatot, amelynek célja a terület rendezése és fejlesztése volt úgy, hogy a város minden rendű és rangú polgára számára hasznos és kellemes kikapcsolódási helykéntl szolgáljon.

Végül Christian Heinrich Nebbien német származású kertész terveit fogadták el. Nebbien egy gazdaságosan fenntartható, ám kellemes megjelenésű pihenőparkot álmodott meg. Többek között ennek keretében alakították ki a kör alakú, 80 méter átmérőjű Rondót is, ami a terület kapujának számított, mivel ide vezetett Pest belvárosából a Király utca, illetve a későbbi Városligeti fasor, ami ekkor még csak fákkal szegélyezett út volt.

A Városligetbe az 1896. évi millenniumi ünnepségekre emelt épületek térképe. Jól látszik a térkép alján a szabályos kör alakú Rondó (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1848–1849-es szabadságharc leverését követően kiépülő neoabszolutizmus évei alatt sokat romlott a Városliget állapota, főleg azután, hogy 1857-ben feloszlott a Királyi Szépítő Bizottság és a Városliget fenntartása és gondozása átkerült Pest városához. Javulás csak az 1860-as években kezdődött meg, majd a dualizmus hozott (mint oly sok mindenben, itt is) robbanásszerű fejlődést.

Mint ahogy az egész ligetet, úgy a Rondót is a változó ízlésnek megfelelően az 1880-as évek elején átalakították. Az addig nyílt, gyepes parkrész közepén a Városligeti fasor tengelyének folytatásában egy sétányt vezettek keresztül, amelyre merőlegesen még két sétányt terveztek. Ezenkívül virágágyakkal, majd szökőkúttal díszített kertrésszé fejlesztették, vagyis átalakították egykori funkcióját, látványát: a Rondó sétánnyá és pihenőhellyé alakult át.

Számos egzotikus virág is volt a Rondó virágágyásaiban. Klösz György felvétele 1890 után készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.001)

Igen sokan pihentek gyönyörködve a szökőkútban és a virágágyásokban. Klösz György fényképe a Rondóról 1890 után (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.126)

A városligeti Rondó (vagy másik nevén Városligeti körönd) a Horthy-korszakban is népszerű maradt a pihenni vágyók körében. Szomszédságában 1925-ben tették le a Regnum Marianum-közösség templomának az alapkövét, amit 1931-ben szentelt fel Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Szintén a szomszédságában létesült a budapesti villamoshálózat egyik végállomása is.

Légi felvétel a Városligetről az 1930-as évekből. A kép bal felső sarkában tisztán kivehető a Rondó és a tőle balra felépült Regnum Marianum-templom is (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A városligeti Rondó szökőkútja előtt sétáló, pihenő emberek 1943-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 22377)

A Magyar Királyi Légierő felvétele a Városligetről 1944-ből. Jól látszik a felvétel jobb alsó sarkában a kör alakú Rondó (fotó: Fortepan/Képszám: 109057)

A II. világháború a Városligetet sem kímélte, igaz, kisebb mértékben szenvedett el károkat, mint a magyar főváros más területei. A Rondó még a ligeten belül is a „szerencsésebb” területek közé tartozott, mivel alig sérült. Viszont a világégést követően kiépülő kommunista diktatúra már nem kímélte a Városliget ezen részét. Az 1940-es évek legvégén az állampárt elvárta, hogy az egész ország lázban égjen a szovjet vezér, Sztálin közelgő 70. születésnapjának alkalmából. A budapesti törvényhatósági bizottság Joszif Visszarionovics Sztálin születésnapja után két nappal, 1949. december 20-án a következő határozatot hozta:

„1. Budapest legszebb útját, az Andrássy utat Joszif Visszarionovics Sztálin generalisszimuszról, az egész haladó és békére törekvő emberiség lángeszű vezéréről Sztálin útnak nevezi el; 2. Sztálin generalisszimuszról művészi kivitelben és méretben méltó emlékművet készíttet és állít fel a főváros erre legméltóbb és legalkalmasabb helyén, a határozati javaslat elfogadásától számított egy esztendőn belül; 3. Budapest erre alkalmas és méltó helyén felállítja annak a szobornak a másolatát, amelynek eredetijét a magyar nép hálája jeléül ajándékozta Sztálin generalisszimusznak születésnapjára.”

Kocsis András meg nem valósult pályamunkája a Sztálin-szoborra 1950-ből (Fotó: Fortepan/Képszám: 101148)

A fenti határozat értelmében egy kétfordulós pályázatot tartottak, amelyen végül Mikus Sándor műve lett az első helyezett. A szobor helyéül pedig a Városligetnek a Városligeti fasorra néző területét jelölték ki, ahol a Rondó is volt. Közben arról is döntöttek, hogy a szobor talapzata tribünként fog funkcionálni, ahonnan a Magyar Dolgozók Pártjának vezetői (köztük természetesen Rákosi Mátyás) fogják megtekinteni a május 1-i felvonulásokat és a katonai díszszemléket.

A fönti célok érdekében a Dózsa György utat 360 méter hosszan, 85 méterre kiszélesítették. Ez érintette a Rondót is, így a szabályos kör alakú zöld területből félkör lett. A virágágyásokat és a szökőkutat leegyszerűsítették, igazodva a korszak stílusához, illetve kivágták az idősebb fákat, és növelték a burkolt felületek nagyságát. Ekkor robbantották fel a közelben álló Regnum Marianum-templomot is, mivel az is belelógott a kialakítandó Sztálin (később Felvonulási, ma Ötvenhatosok) térbe. Végül 1951 decemberében felállították a nyolcméteres Sztálin-szobrot, amely egy kilencméteres talapzaton állt.

A kommunista elnyomás egyik jelképévé vált a gigászi Sztálin-szobor, amely uralta az egész Sztálin (később Felvonulási, ma Ötvenhatosok) teret. A kép 1953-ban készült (Fotó: Fortepan/Képszám: 51886)

A megcsonkított városligeti Rondó a leegyszerűsített növényzettel és szökőkúttal szinte meglapult a kolosszus mögött 1955-ben (fotó: Fortepan/képszám: 23857)

A forradalmárok 1956. október 23-án ledöntötték a Sztálin-szobrot mint a kommunista diktatúra egyik jelképét. A szobornak csak a csizmája maradt a talapzaton, ezért a területet a forradalom napjaiban „Csizma térnek” is hívták a fővárosiak. A szabadságharc bukását követően a kiépülő Kádár-rezsim, tanulva a korábbi hibáiból, 1957-ben a május 1-i ünnepséget a Hősök terén tartotta. Eközben a Felvonulási térről elszállították a „generalisszimusz” csizmáját, és a helyére egy hatalmas vörös csillagot állítottak, a talapzatán lévő domborműveket pedig lefedték.

Így az 1958-as május 1-i felvonulást már innen tudta szemlélni Kádár János és az MSZMP vezetői. A hatvanas években két szobrot is felállítottak a tribün két oldalán: 1965-ben Vlagyimir Iljics Lenin négyméteres szobrát, 1969-ben pedig az egykori Regnum Marianum-templom helyén a Tanácsköztársaság emlékművét.

Az átalakított dísztribün előtt épp az április 4-i katonai díszszemlét tartják 1964-ben. A háttérben jól látszik a megcsonkított Rondó a megritkított faállománnyal (Fotó: Fortepan/Képszám: 104577)

Légi felvétel az 1968-as Budapesti Nemzetközi Vásárról. A kép bal alsó sarkában az 1965-ben felállított Lenin-szobor, jobb oldalán pedig az egyre romló állapotú Rondó látható (Fotó: Fortepan/Képszám: 132037)

A hatvanas években a Városligeti korzó egykori területét kinőtte a Budapesti Nemzetközi Vásár, ezért 1974-ben átköltözött a X. kerületbe. Ezt követően a Városligetben igen jelentős rehabilitációs munka vette kezdetét, amelynek célja a park eredeti funkciójának helyreállítása volt. Ennek keretében rengeteg fát ültettek el, korlátozták a gépkocsiforgalmat, utakat bontottak el. Ám nem terjedt ki a rehabilitáció a Rondóra, amelynek szökőkútját betemették és útjai közül sokat felszámoltak.

A rendszerváltozáskor a területet érintő változások közül meg kell említeni a dísztribün elbontását, illetve a Lenin- és a Tanácsköztársaság-szobor elvitelét. Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára, 2006-ban a Sztálin-szobor helyén felállították az ’56-os emlékművet, amit a pesti közbeszéd „vaskefének” is hív.

 A 2011-ben indult Liget Projekt része a Városliget zöld felületeinek is a megújítása. Ennek keretében a Rondót is helyreállítják (a szökőkút nélkül). „A tervek szerint jövőbeli funkciója azonos marad az eredetivel, a sétát, pihenést fogja szolgálni; visszaállítják a köríves utakat, melyeket zöld szigetek fognak körül. A rondó most hiányos kettős fasora újra teljes lesz. A belső rész az eredeti állapotnak megfelelően gyepes marad, és a kilenc félköríves beülőt is rekonstruálják, melyek ennek a gyepes „körtérnek” a peremén helyezkedtek el, ezek mögé cserjékből kialakított kiültetés kerül” – olvasható a Liget Budapest Projekt weboldalán.

Nyitókép: A Rondó virágágyásai, Klösz György felvétele 1890 után készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.126)