Számos Krisztus-ábrázolás jeleníti meg a nagyhét és húsvét eseményeit Budapesten
A cikk angolnyelvű változata: Depictions of Christ portray the events of the Holy Week around Budapest
2021. április 4. 9:30
A fővárosban sokfelé megtalálhatóak a szenvedő Krisztust ábrázoló feszületek, amelyek talapzatain elhelyezett feliratokból kiderül, hogy azokat nem egyszer jelentős anyagi áldozat árán emelték elődeink. Több esetben találunk Budapesten olyan keresztet, amelyet a világháborúkban elhunyt hősi katonák tiszteletére állíttattak. A keresztek anyaga változatos, a legősibbeknél a kő dominál.
A napjaikban látható legrégebbi fővárosi kőkereszt a Belvárosban a pesti Ferenciek terén, a templom főhomlokzata mellett áll, amelyet 1763-ban készítettek.
A legrégebbi, ma is látható fővárosi kőkereszt a Ferenciek terén áll (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A keresztet 1763-ban készítettek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A kőkereszt a Ferenciek terén a Belvárosi Ferences templom bejáratától jobbra, 1918 (Fotó: Fortepan/Képszám: 6948)
Kor szerint a következő a kőbányai szőlőfürtös kereszt, a Kada utca és Sörgyár utca találkozásánál található. Kőbányán a XIX. század közepén pusztító filoxérajárványig jelentős területen folyt szőlőművelés. A „H.M.” monogramú mesterrel feltehetően egy németajkú szőlősgazda készíttette a keresztet 1779-ben.
A kőbányai szőlőfürtös kereszt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A keresztet egy németajkú szőlősgazda készíttette 1779-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A kereszt vízszintes száránál, Jézus kezeinél és a függőleges szár alsó részén, a Megváltó lábánál egy-egy szőlőfürt látható. A szőlő utal Krisztusnak a keresztfán kiontott vérére, valamint emlékeztet a János evangéliuma 15. fejezetében megőrzött jézusi mondatra: ”Én vagyok az igazi szőlőtő”.
A következő keresztet 1798-ban kőből készítették, amely a józsefvárosi Rókus-kápolna főhomlokzata közelében található. A XIX. századból Budapest legtöbb kerületében találunk kőből faragott vagy vasból öntött keresztet.
Kőkereszt a Rókus-kápolnánál (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A XIX. század második felétől a fémből, vasból készített feszületek a főváros pesti oldalán terjedtek el. A fémlemezből formált pléh Krisztusok közül a józsefvárosi Koszorú és a Tavaszmező utca sarkán emelt kis kereszt örvend hosszú idő óta a városrész katolikus hívei körében kiemelt tiszteletnek, amelyet a Jézus-ábrázolás lábánál elhelyezett friss virágok is bizonyítanak.
Pléhkrisztus Józsefvárosban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Pléhkrisztus a Tavaszmező utca és a Koszorú utca sarkán 1969-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 150462)
A keresztekhez képest a városkép szempontjából látványosabbak a kálváriák, vagyis Jézus szenvedéstörténetét megjelenítő, tizennégy stációból álló keresztutak. Ezeken nemcsak a kereszten függő és szenvedő Jézust ábrázolták, hanem a vele együtt a Golgota hegyén megfeszített két bűnözőt is. A kálváriákból több található a budai oldalon, így megemlíthetjük a nagytétényi, a budafoki valamint a pesthidegkúti szakrális emléket is.
A főváros pesti részén lévő epreskerti kálvária magas művészi kvalitásával az egész Kárpát-medencei emlékanyagban kiemelkedő. A barokk stílusjegyeket őrző kálvária megtervezését a művészettörténeti kutatás Mayerhoffer András (1690-1771) építésznek vagy tanítványi körének tulajdonítja. A kálvária eredetileg Józsefváros külső részén állt, a Kálvária téren. Pest belső részéről a Stáció utca vezetett ki ehhez a szakrális emlékhez. Az 1890-es évek elején a Stáció utcát Baross utcának nevezték el, a kálváriát pedig a terézvárosi Epreskertbe helyezték át.
Jézus nagypénteki szenvedéstörténetének eseményeit a barokk kegyesség nyelvén feldolgozó köztéri alkotás a Bánkódó Krisztus megnevezést kapta. A homokkő szobor egykor a budai vesztőhely közelében állt, később, a fogaskerekű vasút megépítése után annak városmajori végállomása közelébe helyezték át.
A városmajori Bánkódó Krisztus (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A Közép-Európában elterjedt Bánkódó Krisztus-szobroknak két típusa ismert, az álló és az ülő. A szobor ülő típusa a már említett mellett Magyarországon megtalálható még Jászteleken, Jászberényben, valamint Solymáron és Kiskunfélegyházán is.
Mind a két típus a Megváltót alakját fején töviskoronával, testét a katonák által ráadott bíborpalásttal takarva ábrázolja. A Szilágyi Erzsébet fasor mellett található szobron Jézus fejét egyik kezére helyezi, bánatos testtartásával szánalmat ébreszt.
A városmajori szobor Krisztus alakját a barokk kegyesség nyelvén jeleníti meg (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A monumentum, bár a főút közelében – a Körszállóval szemben – helyezkedik el, de a dús növényzet a gyalogos sétány mellett biztosítja, hogy napjainkban a fővárosi járókelő is el tudjon kicsit mélyülni Jézus szenvedéstörténetében.
Az erzsébetvárosi Rózsák terén magasodó Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom 1893 és 1901 között épült Steidl Imre (1839-1902) tervei alapján neogótikus stílusban. A szakrális épület főhomlokzatának szobrászati kialakítása, az erzsébetvárosi plébános, Tóthfalussy István (1857-1904) által összeállított, tudatosan átgondolt program szerint készült. A szobrokat Kiss György (1852-1919) szobrászművész mintázta gipszből, ezt azután időtáló kerámiából, pirogánitból a pécsi Zsolnay-gyár munkatársai kivitelezték.
A Rózsák terén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A homlokzaton Jézus és Árpád-házi Szent Erzsébet életéhez kapcsolódó alkotások egymással párbeszédet folytatva jelennek meg. A főhomlokzat középső, főbejárat feletti királygalériájának szobrait Köllő Miklós (1861-1900) szobrászművész mintázta. Középen, nagyobb mérete folytán is kiemelve Szűz Mária szobra található, mint a Magyarok Nagyasszonya, akinek a karjában a gyermek Jézus ül. A Napba öltözött asszonyként is értelmezhető Mária-ábrázolás balján Szent István és jobbján Szent László király látható.
A főhomlokzat főbejárat felletti királygaléria szobrai (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A két magyar királyt egy-egy féltérdre ereszkedő angyal fogja közre, akik kezükben a szentek attribútumait tarják. A galéria legszélét a magyar Szent Korona országainak egyesített középcímere és a székesfőváros címere díszíti. A királygaléria fölött a kegyelem trónusának nevezett Szentháromság-domborművet helyezték el. A főhomlokzat középrészének zárásaként Kiss György szobrászművész Szent Erzsébetről készített egészalakos, emberléptéknél nagyobb, kőből faragott szobra található.
A kereszthajóba vezető bejáratok kivételével a timpanonok szobordíszei és a rózsaablak is pirogránitból készültek. A rózsaablak körül a négy evangélista szimbólumának tondóba foglalt ábrázolása figyelhető meg. A kegyelem trónusa ábrázolás a főhomlokzaton a többi szobrászati alkotáshoz képest méretében kisebb mű, de teológiai jelentőségében a királygaléria egyészalakos szobraiban kifejezett eszmei tartalom fölött áll.
Míg a királygaléria monumentumaiban a magyar és a római katolikus értékek egyszerre jelennek meg, az e fölött több méterrel magasabbra helyezett, a főhomlokzat mértani középpontjában lévő Szentháromság-dombormű a kereszténység egyetemes eszmevilágát fejezi ki. A Zsolnay-kerámiából készített alkotást egy három karéjjal és két háromszöggel lezárt falmezőben helyezték el. A kiválasztott építészeti kialakítás lehetővé teszi, hogy a Szentháromság-ábrázolást két térdelő angyal imádó gesztussal fogja közre.
A kegyelem trónusa Szentháromság-megjelenítés a főhomlokzaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A kegyelem trónusa elnevezésű Szentháromság megjelenítés a középkor második felében vált elterjedté. Ezeken a több száz éves gótikus alkotásokon, miként a Rózsák terein is a cselekvő személy az Atyaisten, akit hagyományos módon idős, szakállas férfiként jelenítettek meg. Az Atya trónusban ülve dicsőségesen ölében tartja azt a keresztet, amelyen Krisztus felfeszítve függ. A két személy fölött ábrázolt fehér galamb a Szentlelket szimbolizálja.
A kegyelem trónusa ilyen típusú megjelenítése mellett a XV. században létezett egy másik változat, amely a fájdalmas Szentháromság nevet kapta, ezeknél a megjelenítéseknél az álló Atyaisten átkarolja, kezével megtarja a keresztről már leemelt, kiszenvedett fiának testét.
Krisztust ábrázoló mozaikkal találkozhatunk az Új Köztemető bejáratánál. Budapest legnagyobb temetőjét 1886-ban nyitották meg, mivel a főváros lakosságának jelentős mértékű növekedésének a következtében az addig működtetett sírkertek vagy teljesen beteltek, vagy várható volt, hogy hamarosan azok is telítetteké válnak. Az Új Köztemető szabályos, geometrikus alaprajzi elrendezését Czigler Győző (1850-1905) építész tervei alapján hozták létre a XX. század hajnalán. A temető három épületből álló, a sírkert főbejáratát is magába foglaló együttest kapott Hegedűs Ármin (1869-1945) Budapest Székesfőváros hivatala építészének tervei szerint.
Az Új Köztemető bejárata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A középső, harangtornyot is idéző kapuépület egy félköríves szoborfülkét foglal magába, amelybe Maróti Géza (1875-1941) szobrász- és iparművész által faragott egészalakos, ülő Atyaisten-szobrot helyeztek el. A két oldalsó épület szimmetrikus kialakítású, a Kozma utca felé néző homlokzataikon egy-egy nagyméretű mozaikkép látható. Az arany hátteret alkalmazó mozaikok Róth Miksa (1865-1944) iparművész erzsébetvárosi műhelyében készültek. Az északi oldali mozaikkép Krisztus sírbatételét jeleníti meg.
A mozaikkép Krisztus sírbatételét jeleníti meg (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A sokalakos kompozíció drámai hatású, Jézus tanítványai és tisztelői különböző gesztusokkal siratják ártatlanul megölt mesterüket. A Megváltó fejét aranyló napsugarakkal kiemelt glória övezi. A mozaikképen Jézusén kívül még két nőalaknak és egy férfinak a fejét fogja körül egyszerűbb glória.
A déli épületet díszítő mozaik Krisztus dicsőséges feltámadását ábrázolja: a Megváltó bal kezében keresztes zászlót tart, jobbját áldásra emeli.
Krisztus dicsőséges feltámadását ábrázoló mozaik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A sírt őrző katonák megriadtan hátrahőkölnek, kezükkel és pajzsukkal próbálják eltakarni arcukat. A Jézus sírjához igyekvő három asszonyt egy angyal vezeti a feltámadt üdvözítő elé.
Krisztus szenvedéstörténetének megjelenítésével tehát a város több pontján találkozhatunk, sokféle ábrázolás formájában. A feltámadás ünnepén, húsvétkor a keresztek, a kálváriák, a szobrok és a mozaikok egyaránt azt üzenik nekünk, arra emlékeztetnek minket, hogy Jézus Krisztus értünk, a mi bűneink miatt szenvedett és halt meg, ám végül legyőzte a halált, feltámadt, elhozva a reményt mindannyiunk számára.
Nyitókép: A feltámadt Krisztust ábrázoló Róth Miksa-mozaik az Új Köztemető bejáratánál (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!