Aigner Sándor 1854-ben született Temesvárott. Édesapja könyvkereskedőnek szánta, de az érettségi letétele után sikerült meggyőznie szüleit, hogy építészként is meg tud majd állni a saját lábán. Tanulmányait 1876-1880 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián Friedrich Schmidt irányításával végezte.

Aigner Sándor portréja a Művészet 1912. évi 2. számában

Az akadémia legkiválóbb növendékei közé tartozott, 1879-ben egy tervanyagával elnyerte az úgynevezett Füger-féle aranyérmet. Miután Olaszországban hosszabb tanulmányutat tett, 1881-ben visszatért Budapestre, ahol először önállóan próbált egzisztenciát teremteni magának.

Az aradi színház megtervezésére kiírt pályázaton 1883-ban megnyerte az 1000 forint értékű első helyezést. Schulek Frigyes vezetése alatt 1884-1889 között a budavári Mátyás-templom építésénél tevékenykedett. Egy évvel később, 1890-ben részt vett az erzsébetvárosi templom tervezésére meghirdetett pályázaton, ahol szintén első díjjal jutalmazták, a kivitelezésre azonban Steindl Imre tervét választották.

Aigner Sándor az 1885. évi országos kiállításon az erdészeti pavilont tervezte, s ez annyira jól sikerült, hogy az 1896-os millenniumi kiállításon is az ő munkája volt az új, modernizált épület. Addigi eredményeiért a kiállítás nagy bronzérmével is kitüntették.

                 Aigner Sándor tervezte az 1885-ben rendezett országos kiállításra az erdészeti pavilont (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1885. május 3.)

Az erdészeti pavilon 1896-ban a millenniumi kiállításon, Klösz György felvételén (Forrás: Fortepan/Képszám: 83038 )

Aigner Sándor a törökszentmiklósi templom tervpályázatát is megnyerte 1896-ban, és az első díj mellett a kivitelezéssel is őt bízták meg. Sikerei a következő években is folytatódtak: 1898-ban a zágrábi erdőigazgatósági székház, 1899-ben pedig a besztercei erdőigazgatósági székház pályázatán nyerte el az első díjat. A Műemlékek Országos Bizottságának tagjává választották 1898-ban. Ebben a minőségében ő irányította a besztercebányai Mátyás-ház restaurálását, és elkészítette a selmecbányai óvár helyreállítási terveit.

Aigner elképzelései alapján 1905-ben épült a szegedi Szent Rókus-plébániatemplom (Rainer Károllyal együtt dolgozott ekkor). Szintén 1905-ben épült a nagybecskereki Törvényszéki Palota. Egy évvel később, 1906-ban kezdődött a budai Szent Imre Kollégium építése a mai Fehérvári út 17. szám alatt. Szintén Aigner tervezte a  győri szeminárium épületét 1908-ban. A termékeny építész még hosszú évekig tervezhette volna neogótikus stílusú épületeit, de 57 éves korában elhunyt.

 A budai Szent Imre Kollégium épületét 1906-ban kezdték építeni a mai Fehérvári úton, az épület jelenleg is kollégiumként működik (Forrás: Építő Ipar, 1908. december 27.)

Aigner Sándor fő művének az Üllői út 75–77. szám alatt 1908-ban felszentelt Örökimádás-templomot tekinthetjük. Az 1858-ban alapított és 1903-ban már budapesti székhellyel is rendelkező Oltáregyesület régóta várt saját fenntartású templom megépítésére. A Rómából a magyar fővárosba költöző Maria Reparatrix szentségimádó rend szerzetesnőinek rendházra is szükségük volt. Ezt a kettős igényt elégítette ki az Örökimádás-templom megépítése.

A főváros egyetlen olyan temploma, amely az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus imádására épült.Tervrajz az Örökimádás-templomról. (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az építkezésre tulajdonképpen Erzsébet királyné halála és a tragédia nyomán kialakult nemzeti gyász terelte a közélet figyelmét. Az ország katolikus közösségét az 1898-ban elkövetett merénylet óta foglalkoztatta a királyné emlékének szentelt templom és emlékhely építésének gondolata. Az építendő Örökimádás-templom alkalmasnak látszott a nemzet gyászának és tiszteletének kifejezésére.

Az Oltáregyesület fővárosi, állami és magánszemélyek segítségével előteremtette a szükséges pénzt, majd pályázatot hirdetett a tervezésre. A nyolc tervező alkotása közül Aigner munkáját választották.

 

Az Üllői útra tervezett Örökimádás-templom Aigner Sándor látványtervén (Forrás: Építő Ipar, 1904. február 21.)

Az Üllői útra néző, neogótikus stílusú templom mellé balra a már említett zárdát, jobbra az Oltáregyesület székházát tervezte meg az építész. Az ünnepélyes alapkőletétel I. Ferenc József jelenlétében 1904. május 18-án történt.

A zárda és az oltáregyesületi ház már 1905-ben elkészült, a Mária Reparatrix rend nővérei beköltözhettek végleges otthonukba. Az Örökimádás-templomot pedig 1908. szeptember 8-án szentelték fel. Az építkezés teljes költségvetése mintegy másfél millió korona volt.

A templom az Üllői út józsefvárosi oldala felől (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A templom főhomlokzatára a kettős tagolás jellemző. A homlokzat alsó felén az előreugró, díszes főkapu, a hatalmas rózsaablak, a törpegaléria és a függőleges hangsúlyt adó támívek ragadják meg a szemet. A homlokzat város fölé magasodó, felső szakaszán kőcsipkés tornyok emelkednek. A kapuzat két oldalán a baldachinos szoborfülkékben Ferenc József és Erzsébet királyné védőszentjei, Assisi Szent Ferenc és Árpád-házi Szent Erzsébet állnak.

A bejárati csarnok jobb és bal oldalán kápolnaszerű fülkék találhatók. A jobb oldali fülkében állt Erzsébet királyné szobra, Klotz Hermann bécsi szobrász munkája, amely sajnos a II. világháború idején megsérült, majd az azt követő időszakban el is pusztult.

Erzsébet királyné szobra a bejárati csarnok jobb oldali fülkéjében volt, a II. világháborúban megsérült, majd elpusztult  (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A templom színes üvegablakai, amelyeket Róth Miksa és Walther Gida készített, szintén elpusztultak. Az Örökimádás-templom szellemi középpontja az Oltáriszentség, amely a gótikus főoltár baldachinja alatt kapott méltó helyet. A kilenc méter magas márványoltárt Ferenc József ajándékozta, és Seenger Béla szobrászművész készítette.

Az Örökimádás-templom főoltárának rajza (Forrás: Építő Ipar, 1907. december 29.)

A II. világháború alatt a templom, a rendház és a lelkészi hivatal kisebb károkat szenvedett, amelyeket a főváros támogatásával, a hívek adományaiból kijavítottak. A rend tagjait 1950-ben kiüldözték az országból, a rendházat megszüntették. Ettől kezdve a hívek igyekeztek az Oltáriszentség állandó imádását biztosítani.

A templombelső (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc során a templomot súlyos károk érték: a központi tornyot több találat érte, csúcsa teljes egészében megsemmisült. Ekkor sérültek meg a bejárati előcsarnokból nyíló oldalkápolnák is. A pusztítást az 1960-as években állították helyre, de a templom egyes részein még sokáig láthatók voltak a puskagolyók és a repeszek nyomai.  

Súlyos károkat szenvedett a templom 1956-ban, a központi tornyot több találat érte (Forrás: Fortepan/Képszám: 39801)

(Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Örökimádás-templom a Leonardo da Vinci utca felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az utóbbi harminc év során egy-egy épületrészt sikerült felújítani, nemrég a templom teljes főhomlokzatát is restaurálták. Aigner Sándor szépséges műve immár 113 éve díszíti az Üllői út ferencvárosi oldalát. Ha másért nem, ezért mindenképpen megérdemli, hogy neve ne merüljön a feledés homályába.

Nyitókép: Az Örökimádás-templom (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)