A XVII. században megalakult, a világ teljes megismerését szolgáló külföldi tudományos intézmények (Accademia del Cimento – Firenze, 1657; Royal Society – London, 1660; Académie des sciences – Párizs, 1666) többsége uralkodói pártfogás eredményeként születhetett meg, míg hazánkban az Akadémia – a XVIII. századi sikertelen előzmények után – a XIX. század elején magánszemélyek, többnyire főurak adományaiból jött létre és tartotta fönn magát.

Mindenki számára közismert tény gróf Széchenyi Istvánnak az 1825-ös pozsonyi országgyűlés november 3-i alsótáblai ülésén történt felszólalása, melyben egyévi jövedelmét – körülbelül 60 000 forintot – ajánlott fel egy hazai tudós társaság létrehozása céljából. Az viszont már kevésbé ismert, hogy a „legnagyobb magyarnak” – ahogy később Kossuth Széchenyit nevezte – ezt a nemeslelkű gesztusát nem az amúgy is töredékes országgyűlési dokumentumokban örökítették meg, hanem egyes országgyűlési résztvevők naplófeljegyzéseiben és beszámolóiban hagyományozódott az utókorra.

A november 3-i felajánlás a szándékról szólt, a törvényi keretekbe foglalása az 1827. évi XI. törvénycikkel történt meg a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról címmel, állandó épületet pedig csak 1865-ben kapott az intézmény.

Gróf Széchenyi István Barabás Miklós festményén, 1848-ban

Gróf Széchenyi István felajánlja egyévi jövedelmét az Akadémia létrehozására az 1825-ös pozsonyi országgyűlés november 3-i ülésén. Holló Barnabás 1893-ban készült bronz domborműve az Akadémia épületének keleti homlokzatán (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Bár az intézmény Pozsonyban fogant, s első üléseit 1825 és 1830 között a főrendek termében tartotta, az alapszabályban Pestet jelölték meg székhelyül, s az első igazgatósági ülésére már Pesten került sor. Pest – a József nádor által életre hívott Szépítési Bizottmány működésének köszönhetően – ekkor kezdett gazdasági erejének növekedése mellett országos jelentőségű nagyvárossá fejlődni.

A város egyik legélénkebb társadalmi és közéleti központja a Kirakodó tér (mai Széchenyi tér) volt, melynek klasszicista palotasora az egyik legszebb volt a korabeli nagyvárosok között. Itt épült 1828–1829-ben Hild József tervei szerint Deron Antal nagykereskedő kétemeletes háza, amit pár évvel később, 1833-ban Nákó János macedón származású kereskedő vásárolt meg. A Nákó-palotaként számontartott épület a Lánchíddal szemben, a tér középső frontvonalán, a híd tengelyében helyezkedett el.

A mintegy nyolcvan méter széles épület enyhén előreugró középső rizalitjával és 25 tengelyes ablaknyílásával a Kirakodó tér legimpozánsabb palotájának számított, amit a XX. század elején lebontottak, s helyére a mai Gresham-palota épült. A Tudós Társaság – ahogy akkoriban az Akadémia intézményét nevezték – Pesten 1831-ben a Deron-háznak az első emeletén bérelt helyiségeket, ahol egyrészt a hivatali munkák folytak, másrészt pedig az ülései zajlottak.

Első nyilvános közgyűlését azonban a hely szűkössége miatt nem itt, hanem a Vármegyeház dísztermében tartotta 1832. szeptember 7-én, amit később még több is követett, s ugyancsak itt került sor az első igazgatótanácsi ülések megrendezésére is.

A Nákó-palota 1837-ben Carl Vasquez grafikáján. Az Akadémia 1831-től az első emeleten bérelt helyiségeket (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Vármegyeház Pesten Rudolf Alt grafikáján 1847-ben. Az épület dísztermében a Tudós Társaság többször is ülésezett (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Vármegyeház napjainkban a Városház utca 7. szám alatt (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

1833-ban viszont a társaság költözni kényszerült. Az új székhelye az Urak utcája (mai Petőfi Sándor utca 3.) és a Gránátos utca (ma Városház utca 6.) között található, Trattner-Károlyi István író, ügyvéd és nyomdatulajdonos kétudvaros házában volt, és az ugyancsak Hild József tervezte épület Gránátos utcára néző első és második emeleti helyiségeit bérelte.

A ma is álló és látható épület az 1840-es években kapott harmadik emeletet. Az Akadémia helyiségei között szerepelt egy nagyobb ülésterem, ahol az igazgatósági és heti üléseket tartották, négy szoba a titkári hivatal és a bizottsági ülések számára, egy levéltári helyiség és egy iroda előszobával. 1844-ben itt nyílt meg az Akadémiai Könyvtár, s a könyvészeti dokumentumokat négy nagyobb és négy kisebb helyiségben őrizték.

A Trattner-Károlyi-háznak a mai Petőfi Sándor utcára néző homlokzata (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Trattner-Károlyi-háznak a mai Városház utcára néző homlokzata, ahol az Akadémia 1833 és 1865 között az első és második emeleti helyiségeket bérelte (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Nemzeti Múzeum 1840-es évekbeli felépülése felvetette azt a gondolatot is, hogy az Akadémia itt nyerjen végleges szállást, ahol több szobával és teremmel is rendelkezett volna. Sőt, Széchenyi még egy ötödik termet is kiharcolt a nádornál. A helyiségek azonban így is szűknek bizonyultak, s ezt a tervet József nádor halála után végleg elvetették. 1858 és 1864 között azonban a nagygyűléseket részben a Múzeum dísztermében, részben a Vármegyeházán tartották.

A Nemzeti Múzeum az 1840-es években Rudolf Alt grafikáján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Nemzeti Múzeum díszterme Walzel Ágost Frigyes litográfiáján. Nemcsak a Felsőház ülésezett benne 1848-ban, de az Akadémia is tartott itt nagygyűléseket (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)

Felmerült azonban maga a Múzeumkert is építési helyszínül, ami egy érdekes, valójában végig nem gondolt elképzelésnek számított. Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója vetette fel mindezt, s elgondolása szerint az épület a Sándor (mai Bródy Sándor) és Ötpacsirta (mai Pollack Mihály tér) utcák sarkán állt volna. A bizarr ötletet végül 1856-ban vetették el, ami rávilágított az Akadémia sanyarú, elhelyezési nehézségekbe ütköző helyzetére, amely az ezt követően megindult országos gyűjtést közvetlenül megelőzte.

Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár)

A Múzeumkert a mai Bródy Sándor utca és Pollack Mihály tér sarkán, ahova az Akadémia épületét az 1850-es években tervezték (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az Akadémia épületét az 1850-es években a Múzeumkert sarkába is tervezték (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az Akadémia palotájának felépülése az 1850-es évek végén merült fel ismét, s kapott nagyobb nyilvánosságot és támogatást is egyben. A székház építésére indított gyűjtést a hagyomány báró Sina Simon bankár 1858 nyarán megtett 80 000 forintos felajánlásához köti. A báró felajánlása valóban egy hatalmas, energiákat felszabadító, inspiráló teljesítmény volt, és óriási összegnek számított, de maga a gyűjtés nem ennek a nemes gesztusnak a révén indult meg.

A gondolatot, amelyet egyúttal tett is követett, 1857 nyarán vetette fel néhány bogdányi (ma Nyírbogdány, Szabolcs megye) középbirtokos személy, s Jókai Mór Magyar Sajtóban megjelent cikke nyomán országos mozgalommá fejlődött. Az Akadémia igazgatótanácsa pedig 1859 októberében határozott arról, hogy országos gyűjtést indít. 1860-ban közel háromezer aláírási ívet küldtek szét az országban különböző ismert személyeknek, akik a gyűjtőmunkát vállalták.

Az íveken az Akadémia felépítendő épületére és alaptőkéjének megemelésére lehetett felajánlásokat tenni. A felajánlók között volt Széchenyi és más jeles személyek mellett többek között Ybl Miklós építész is, aki később – Szkalnitzky Antallal együtt – az Akadémia palotájának építkezéseit irányította.

Báró Sina Simon (Forrás: Hungaricana)

Jelentős segítségnek számított, hogy Pest városa 1860 májusában a Lánchíd közelében – pontosan az Akadémia mai épületétől északra – egy 1300 négyszögöl nagyságú telket adott részben ingyen, részben fél áron a leendő épület számára. Persze a város feltételhez kötötte mindezt! Egyrészt a telket csakis az Akadémia palotájának a felépítésére lehetett felhasználni – különben visszaszállt volna a városra –, másrészt pedig 1861. január 1-jétől számított négy éven belül a telken egy, legalább kétemeletes állandó háznak kellett állnia.

Az Akadémia (a kép jobb oldalán) és a tőle északra lévő háztömb (a kép bal oldalán). Az utóbbi telket ajánlotta fel Pest városa 1860 májusában az Akadémia részére. Végül cserével a kép jobb oldalán lévő telken épült fel a palota (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Mivel a szomszédos, az Akadémiának felajánlott telektől délre eső, Kirakodó térre néző, a Dunagőzhajózási Társaság birtokában lévő telek sokkal előnyösebb helyzetben feküdt, Dessewffy Emil, az Akadémia akkori igazgatója Wodianer Mór bankár segítségével elérte, hogy a két építési telektömb gazdát cseréljen. Ez az 1860. augusztus 31-én megkötött telekcsere-szerződés tette lehetővé, hogy az Akadémia palotája a mai helyén, a Lánchíd északi oldalán, a Kirakodó térre néző telken épüljön fel Friedrich August Stüler berlini építész tervei szerint.

 A Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri palotája (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ezt követően kerülhetett sor, 1861-ben az első tervek elkészítésére, majd pedig 1862 tavaszán az építkezés is elindult Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal irányításával. A neoreneszánsz palotában az első ülést 1865. áprilius 24-én tartották, ám az ünnepélyes megnyitó csak hónapokkal később, 1865. december 11-én volt.

Nőalak a Magyar Tudományos Akadémia székháza épületének Duna felőli homlokzatán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Magyar Tudományos Akadémia palotája most ismét az érdeklődés középpontjába kerül, mivel hamarosan megkezdődik a felújítása. Mint a Közbeszerzési Hatóság  2021. április 29-i közleményéből kiderül, az MTA székházának és könyvtárának felújítását a Középülettervező Zrt. tervezheti.

Nyitókép: A Magyar Tudományos Akadémia palotája a mai Széchenyi téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Felhasznált irodalom:

Kemény Mária: A Magyar Tudományos Akadémia palotája. Budapest, Osiris, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2015.

Bicskei Éva, Ugry Bálint (szerk.): 150 éves az Akadémia székháza. Épület-, intézmény- és gyűjteménytörténet. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2018.