Ferencváros egykor a malmokról volt ismert – A Gizella és a Hungária újjászületve őrzi a múltat

Írta: Gönczi Ambrus

2021. július 13. 9:30

Malmok és Ferencváros, Ferencváros és a malmok. Volt idő, amikor a két szó nagyon gyakran szerepelt egymás mellett az újságok oldalain. Hosszú időn keresztül a mai IX. kerülete volt az élelmiszeripar egyik központja. A középkortól egészen az 1870-es évekig hajómalmok tucatjai dolgoztak a ferencvárosi folyópart mentén, utána pedig hatalmas gőzmalmok jelentették a megélhetés biztos forrását sok ezer pesti és Pest környéki munkás számára. Hajómalmokat manapság csak múzeumokban láthat az ember, a régi ferencvárosi gőzmalmok közül azonban maradt még néhány, bár az is igaz, hogy már régóta nem őrölnek bennük.

A XIX. század második feléig általános volt, hogy vízimalmokkal őrölték a gabonát, malmok sora működött a Duna Pest városától délre eső partvonalán. Működésükhöz alkalmas területnek bizonyult a Rákos-árok dunai torkolata és annak környéke, amely a mai Boráros tér közelében kapcsolódott a folyó főmedréhez. Az 1840-es és 1850-es évekből származó ház- és telekjegyzékek alapján tudjuk, hogy Ferencváros lakói között nagy számban éltek vízimolnárok, hajómalmot működtető polgárok.

Az 1860-as évek végére Pest Közép-Európa egyik legjelentősebb gabonakereskedelmi központjává vált. A kedvező földrajzi fekvés, a dunai szállítás lehetősége, a nagykiterjedésű szabad terület, a gépek üzemeltetéséhez szükséges megfelelő mennyiségű víz jelenléte mind hozzájárult ahhoz, hogy a ferencvárosi partszakaszon egymás után létesüljenek gőzmalmok. Az 1860-as évek közepén kifejlesztett magasőrlési technika révén a finomliszt az egyik legfontosabb kiviteli árucikké vált Magyarországon. 

Egykori malomépületek a Ferencvárosban, a Soroksári úton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kiegyezés után a főváros dinamikus fejlődésnek indult, sorra jöttek létre bankok, takarékpénztárak, vasút- és iparvállalatok. Az erőteljes növekedést az 1869-es hitelválság, majd az 1873-as a bécsi tőzsdekrach ugyan megállította, de az 1870-es évek közepétől a malomiparban újabb fellendülés következett be, amely további üzemek alapítását eredményezte. 

A ferencvárosi malmok és az Elevátorház egy 1890 körül készült számlafejlécen, jobbra a Concordia Malom látható (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Soroksári úton 1865 óta működő Concordia Gőzmalom Részvénytársaság és a nem sokkal utána megalapított Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalmi Részvénytársaság malmai mellett 1893-ig még további három, a Gizella, a Király és a Hungária malom állt üzembe. Ezzel Ferencvárosban végérvényesen kialakult Budapest egyik meghatározó malomipari központja. Vegyük most sorra ezeknek az üzemeknek a történetét.     

A Concordia malmot ábrázoló számlafejléc 1900-ból (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Budapest legnagyobb gőzmalma a Concordia volt 

A Concordia Gőzmalom Részvénytársaságot ötszázezer forint alaptőke bevonásával pesti kereskedők alapították 1865-ben, a gyárat pedig a mai Soroksári út 24. szám alatt állították üzembe. A Concordia az 1870-es években 840 ezer métermázsa teljesítőképességével Budapest legnagyobb gőzmalma volt. A közel 350 munkást foglalkoztató üzem búzalisztet, darát és korpát készített.

Működése során a malom több alkalommal is leégett. Ugyan 1873-tól saját tűzőrséggel rendelkezett, az 1902. január 23-án kitört tűzzel nem bírtak, a főváros tűzoltói is napokig küzdöttek a lángokkal, a tragédiában ketten életüket vesztették. A gyors rekonstrukció azonban hamar lehetővé tette az őrlés újrakezdését.

Rajz a Vasárnapi Ujság 1902. február 2-i számában a Concordia malomban puszíttó tűzről

A főváros tűzoltói napokig küzdöttek a lángokkal. A tragédia utáni állapotot mutatja a Vasárnapi Ujság 1902. február 2-i számában megjelent fénykép

A Concordia az első világháborút követő gazdasági válságokat túlélte, bár többször került csődközelbe, ami tragédiához vezetett. Hönich Henrik, a cég akkori vezetője 1926 februárjában öngyilkos lett, mert nem tudta rendezni a Concordia hitelproblémáit. A malom végül ebből a válságból is kilábalt és egészen 1939-ig működött. Ekkor az épületet közraktárrá alakították át és évtizedekig a gabona tárolására használták. 

Majd 1978-ban itt nyílt meg a Malomipari Múzeum, amelyben eleinte ipartörténeti kiállítást rendeztek be, majd 1984-től szakmúzeumként működött. Sajnos, 2012-ben bezárt, valószínűleg önálló múzeumként többé nem lesz látogatható a Soroksári úton.

Az eredeti épületegyüttesből az elmúlt 100 év során többször is eltűnt egy-egy rész, legutoljára 2018 márciusában, amikor a Dandár utcai saroknál álló raktárépület kigyulladt és az oltást követően elbontották. A megmaradt épületeket ma irodaként használják.

Az egykori malom bejárata 1995-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Concordia épülete napjainkban: jelenleg állami tulajdonban van, irodaházként használják (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A pesti molnárnok malma 

A főváros tizennegyedik malmát 1868-ban alapították, és a Concordiához hasonlóan a Soroksári úton, a Boráros tér közelében, a Liliom utca sarkán levő telken kezdte meg működését 1869-ben. Fő részvényesei molnárok, lisztkereskedők és pékek voltak. A főként búzaőrleményeket készítő, 280 ezer métermázsa termelőképességű gyár a századfordulón már mintegy 200 munkást foglalkoztatott. 

A Boráros tér egy 1900 körüli képeslapon, háttérben a Pesti Sütők és Molnárok malma. Az épületet az 1930-as években elbontották (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Pesti Molnárok és Sütők malma számlafejlécen 1890-ből (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az 1900-as évek elején a malomipar az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatnak számított Magyarországon, ám az első világháborút követő időszakban válságos helyzetbe került. A nagy és kiváló gabonatermő területek elcsatolása a termelés csökkenését és gabonahiányt eredményezett, amelynek következtében több malom kényszerült működését szüneteltetni, vagy véglegesen befejezni.

Erre a sorsra jutott a Pesti Molnárok és Sütők malma is: 1922-ben bezárta kapuit. A részvénytársaságot 1926-ban olvasztotta magába az Első Budapesti Gőzmalom Rt., végül az 1930-as évek elején eladták a még értékesíthető gépeket, majd a teljes épületegyüttest is elbontották. Helyére 1939 és 1942 között két tucatnyi, főleg Bauhaus-stílusú bérház épült, és egy új utcával is gazdagodott a környék, amelyet – az egykori malomra utalva – Gabona utcának neveztek el.

Építkezés a Pesti Sütők és Molnárok malma helyén a Liliom utca – Vaskapu utca sarkánál 1936-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 24530)

Az egykori malom helyén lakóházak épületk, képünk a Liliom utca és a Vaskapu utca sarkán álló épületről készült (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Gőzmalomból lakóépület 

A Soroksári úton, rögtön a Pesti Molnárok és Sütők malma mellett 1880-ban épült fel a Gizella gőzmalom. Az 1966-ig üzemelő gyár búzaliszt, korpa és dara készítésével foglalkozott. A millennium idején mintegy 400 munkást foglalkoztatott, a gyár gépeit 1400 lóerővel hajtották. Más malmokhoz hasonlóan a Gizella is többször leégett, az 1921-ben történt  baleset nyomán tetemes,  20 millió koronás kár keltkezett. A tulajdonosoknak azonban sikerült néhány hónap leforgása alatt újra üzembe helyezni a malmot.

A Gizella gőzmalom egy 1920 körüli reklámplakáton (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A malom az 1960-as évekig működött, az őrlés leállítása utáni évtizedekben – a Concordiához hasonlóan – óriási gabonaraktárként használták, de a rendszerváltozást követően az épület egyre rosszabb állapotba került, az 1990-es évek végén már tárolóként sem volt rá többé szükség.

Az egykori Gizella malom főépülete 2000 körül (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Szerencsére a beruházó és a tulajdonos nem bontásban, hanem funkcióváltásban gondolkodott. A gépházat és az Ipar utcai oldalon lévő épületet ugyan nem tartották meg, de a főépületet és a hozzá tartozó víztornyot modern lakóparkká alakították. A nagy belmagasságú lakások fenntartási költsége bizonyára nem alacsony, de az egykori Gizella malom esete bebizonyította, hogy van lehetőség és igény is a régi ipari épületek átalakítására és megőrzésére. 

A malom főépülete és tőle jobbra a már elkészült egyik modern lakóház 2005-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A lakóépületté alakított egykori malom 2009-ben a Tinódi utca felől (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Régi ipari épület új funkcióval: Gizella gőzmalom helyén álló ház a Soroksári út felől 2021-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A külső falakat meghagyva alakították ki az új lakóépületet (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Ferencvárosi Malom története

A leghosszabb ideig működő IX. kerületi üzem Ferencvárosi Malomként volt ismert 2008-as elbontásáig. A Soroksári út 44. alatt működő gyár rövid életű elődje, a budai Király Malom eredetileg a Fő utca 9. szám alatt működött, ám az 1869-es pénzügyi válság az üzem bezárásához vezetett. A Hedrich és Strauss cég 1876- ban újra üzembe helyezte, a búzamalmot árpahántolóra alakította át. Az épület 1880-ban leégett, ezután a részvénytársaság a Soroksári útra költözött, és a malom itt folytatta tovább tevékenységét. Az 1890-es évek közepén a mintegy kétszáz dolgozót foglalkoztató gyárban búzalisztet, korpát és darát készítettek.

A Király malom, később Ferencvárosi Malom egy 1929-ben készült litográfián (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az üzem telkének déli részén két, egyenként hatemeletes malomépület volt, amelyek mellett állt a 700 lóerős gépekkel működő gépház. A Soroksári úti oldalra került az éppen Budapesten tartózkodó bécsi, illetve hamburgi tulajdonosok lakhelyéül szolgáló igazgatósági épület.

A malom olasz nyelvű reklámplakátja 1925 körül (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az üzem 1892 és 1948 között Schmidt és Császár gőzmalom néven működött, és csak az államosítás után lett Ferencvárosi Malom a neve. A második világháborút követően egy új gabonasilót építettek hozzá, majd korszerűsítése az 1990-es években is folytatódott. 

 

A Ferencvárosi Malom gabonasilói 1970-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Ferencvárosi Malom 2004-ben a Soroksári út 44. szám alatt (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Sajnos, 2007-ben a tulajdonosok a malom elbontása és a hatalmas telek eladása mellett döntöttek. Egy búcsú-őrlést követően 2008 februárjában kezdődött meg a bontás és néhány hónap múlva csupán egy óriási üres gödör maradt a nagyhírű üzem helyén. A világgazdasági válság miatt majdnem tíz évet kellett várni a terület megújulására:  2017-ben a telek keleti részén, a Vaskapu utca felé eső oldalon átadták a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi és Társadalomtudományi Kutatóközpontját. A modern épületekben többek között a filozófia, az irodalomtudomány, a művészettörténet, a néprajztudomány, a régészet, a történettudomány, a zenetudomány kutatócsoportjai kaptak helyet.

A volt Ferencvárosi Malom Soroksári út felé eső részén irodaház-komplexum épült, ezt 2018 őszén nyitották meg. A Mill Park neve ugyan utal a terület múltjára, de valószínűleg az itt dolgozók közül csak nagyon kevesen tudják, mi lehet a magyarázata az angol elnevezésnek.

Az elbontott malom helye a Soroksári úton 2008 nyarán (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az egykori Ferencvárosi Malom helyén ma modern irodház van, amely csak angol elnevezésében – Mill Park – utal a valaha itt állt üzemre (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ipari műemlék a Hungária malom épülete

A legutolsóként épült ferencvárosi malom a Hungária, amely 1893-ban 100 munkással kezdte meg a termelést. Az árpagyöngy és köleskása készítésével foglalkozó üzem elnevezése működése alatt többször is változott. Története során két alkalommal is leégett, először 1909. november 3-án, majd 1944. októberében, amikor egy gyújtóbomba találta el a telep egyik épületét.

Az államosítás után, 1950-ben a Budapesti Hántoló Malom Nemzeti Vállalat nevet kapta. Ebben az időszakban 305 munkást foglalkoztatott a malom, amelyben napi 65 tonna hántolmányt készítettek. A második világháborúban lebombázott épület helyén pedig új rizshántolót építettek. A klasszikus malomipari tevékenység 1963-ban megszűnt, a Malomszerelő és Gépjavító Vállalat vette át az épületeket. Később az Élgép Tervezőintézet működött az erre a célra átalakított irodákban, majd az 1980-as években raktárként a Vasedény érdekeltségébe került.

A Hungária malom reklámplakátja 1925-ből (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A rendszerváltozás után sokáig a telep nagy része üresen állt. A kerületi önkormányzat 1998-ban helyi védettség alá vonta az épületegyüttest, és ezzel meg is mentette a pusztulástól, mert 2002-ben ipari műemlékké nyilvánították és a következő években az egykori malom épületeit felújították. A Soroksári út 48. szám alatt lévő Hungária Malomudvar jelenleg irodaházként funkcionál, és a volt Gizella malomhoz hasonlóan bizonyítja, hogy az egykori ipari létesítmények megfelelő korszerűsítés után, képesek a XXI. századi igényeknek is megfelelni. 

A volt Hungária malom bejárata a Tóth Kálmán utca felől 2004-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A volt Hungária malom bejárata a Vágóhíd utca felől 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

 Az egykori Hungária​ malom a Soroksári út felől 2021-ben, ma Hungária Malomudvar néven irodaház működik a területen (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület műemléki védettséget élvez (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Gizella gőzmalom a Soroksári úton 1927-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó