A magyar óceánrepülésre 1931. július 15–16. között került sor. Akkor az óceán átrepülése még valódi szenzáció volt, ráadásul a magyar pilóták tettükkel a trianoni békediktátum igazságtalanságára kívánták ráirányítani a figyelmet, ezért is volt a gépük neve „Justice for Hungary” (vagyis Igazságot Magyarországnak). A repülést a magyar revíziós igények támogatója, az angol Rothermere lord is 10 ezer dollárral támogatta, és ő javasolta e nevet. 

Ők voltak a tizenötödikek, akik átrepülték az Atlanti-óceánt, de repülésük ennél jóval többet jelentett, hiszen három világrekordot is megdöntöttek: a leggyorsabban érték el az ír partokat, a legmélyebbre repültek be az addigi óceánrepülők közül az európai kontinensre, és a megtett 5770 kilométeres utat mindenkinél gyorsabban, 25 óra 20 perc alatt teljesítették. Igaz, repülésüket műszaki okok miatt nem Mátyásföldön az őket váró tízezernyi ember előtt fejezték be, hanem Felcsút határában, ahol technikai probléma miatt kényszerleszállást kellett végezniük.

A repülőgép még indulás előtt (Fotó: Fortepan, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Archívum/Negatívtár/Czapáry Jenőné gyűjteménye ltsz: 16804)

A két óceánrepülőt tehát hősnek tekintették, és ennek megfelelően fogadták Budapesten. Ahogy az Ujság című lap 1931. július 21-én írta:

„A két hős magyar óceánrepülőt, Endresz Györgyöt és Magyar Sándort, valamint az óceánrepülés mecénását, Szalay Emilt méltó ünnepségben részesítette hétfőn délután a fő­város közönsége. Már a kora délutáni órák­ban megteltek kiváncsiakkal a budapesti ut­cák és amerre Endresz György és Magyar Sándor autójának el kellett vonulnia, ezrek és ezrek állottak, hogy legalább egy pilla­natra láthassák a két magyar hőst.”

De miképp is zajlott le a nevezetes felvonulás? A menetben részt vevő autók – amelyeket piros-fehér-zöld „Justice for Hungary” szalaggal és nemzeti színű zászlókkal díszítettek – július 20-án fél öt körül gyülekeztek a Gellért téren. Endresz György pilótát és Magyar Sándor navigátort egy piros-fehér-zöld drapériákkal bevont, babérkoszorúkkal borított, nyitott Lancia autó várta. A kocsisor negyed hat körül indult meg a Ferenc József (Szabadság) híd – Vámház körút – Kálvin tér – Múzeum körút – Károly király út (Károly körút) – Vilmos császár (Bajcsy-Zsilinszky) út – Andrássy út útvonalon, a végcél a Hősök tere volt. A felvonulást így írta le a már idézett cikk:

„Az autó hátsó ülésén Magyar Sándor és Endresz György ültek szürke utcai ruhában, kalap nélkül és közöttük Szalay Emil foglalt heIyet. Amerre az autósor elhaladt, felhangzott az éljen, amely tombolássá vált akkor, amikor a közönség előtt megjelent a pilóták fellobogózott autója. Az autó utasai integetve viszonozták a közönség lelkes ovációit és pillanatra sem szűnő éljen közben ért el a kocsitábor a millenniumi emlékig.”

Az egész útvonal zászlódíszben várta a felvonulókat, és természetesen mindenütt hatalmas tömeg állt az út szélén, a rendőrök alig bírták visszatartani a kíváncsiskodókat. Sokan a háztetőkről nézték a felvonulást.

A feldíszített autó és a pilóták (Fotó: A Magyarság képes melléklete, 1931. július 26.) 

A Hősök terén még nagyobb volt a tömeg, a belső területre csak az előkelőségeket engedték, külföldi nagyköveteket, kormánytagokat, József főherceget, a főpolgármestert, valamint egyházi méltóságokat. Ezen az elzárt területen kívül pedig ott állt a hatalmas tömeg, amelyben nemcsak magyarok voltak, mivel az IBUSZ a külföldi turisták számára különbuszokat szervezett.

A Hősök terén a Himnusz eléneklése után természetesen számos beszéd hangzott el, a szervező Nemzeti Bizottság nevében Lukács György miniszter, a kormány nevében Klebelsberg Kunó köszöntette Endreszt és Magyart. Ezt követően Ripka György főpolgármester és számos más előkelőség üdvözölte a pilótákat, valamint Kleics Imre, aki Endresz születési helyéről, Perjámosból (ami Trianon után Romániához került) utazott fel, hogy a szülőfalu nevében köszöntse a repülőket.

Klebelsberg Kunó köszönti a pilótákat (Fotó: Tolnai Világlapja, 1931. július 29.) 

Természetesen az égen tiszteletét tette a Magyar Aero Szövetség is három sportrepülőgéppel, majd egy Magyarországon gyártott Fokker F.VIIIB típusú repülőgép, a H-MNFC lajstromjelű, 12 személyes utasszállító repült át a tömeg felett.

Endreszt a beszédek után megrohanták az autogramkérők, akik bármit megadtak volna a pilóta aláírásáért, sőt néhány konkrét üzletre is sor került, volt aki szép pénzt fizetett egy-egy aláírásért annak, aki hajlandó volt eladni a megszerzett autogramot. Az ünnepség zárásaként a tömeg elénekelte a Hiszekegyet, majd kissé sietve, mert épp vihar készült kitörni a Hősök tere felett  – már hallatszott a menydörgés – az autókonvoj az ünneplő tömeg sorfala között visszatért a Gellért térre.

Hatalmas tömeg a Hősök terén (Fotó: A Magyarság képes melléklete, 1931. július 26.) 

Endresz György folyamatosan adta az autogramokat, integetett, úgy, hogy az egésznapos ünneplés alatt – délelőtt a kormányzó fogadta és tüntette ki őket – beteg volt, erős fejgörcstől szenvedett, és estére be is lázasodott.

Ezen a napon Budapest tehát egy igazi örömünnepet élhetett át, annak minden kellékével, felvonuló hírességekkel, akik autóból integettek, előkelőségek beszédeivel úgy – és ez ritka, szinte páratlan a kevés hasonló budapesti ünnepség között –, hogy ehhez közvetlenül nem kapcsolódott semmi negatív felhang, semmi rossz érzés.

Nyitókép: Endresz György és Magyar Sándor köszöntése (Fotó: A Magyarság képes melléklete, 1931. július 26.)