Glattfelder Gyula hitoktató, a későbbi csanádi püspök, a Szent Imre Kör elnöke 1900. szeptember 1-jén saját vagyonából hozta létre a Szent Imre Kollégiumot. A katolikus egyetemisták és főiskolások lakhatási gondjain segíteni kívánó kezdeményezés először a belvárosi Irányi utca 20. számú épületben működött. Itt két bérelt lakásban kezdetben tíz, később újabb két lakásban összesen már huszonnégy diákot tudtak elszállásolni. 

A Szent Imre Kollégium működtetésére Glattfelder Gyula gróf Zichy Jánossal 1901-ben megalapította a Katolikus Főiskolai Internátus Egyesületet, amely 1911-től egészen 1949-es megszűnéséig Szent Imre Főiskolai Internátus Egyesület néven működött. Az egyesület 1902 augusztusában megvásárolta az Üllői út 22. számú háromemeletes házat, amelybe októberben költözött a kollégium. Kezdetben 54 hallgató lakott ott, ám hamarosan ez a hely is szűkösnek bizonyult. Így bérbe vették a szomszédos, Üllői út 24. számú épület I. és II. emeletét is. A hallgatói létszám 1905-ben már 150 fő volt; anyagi helyzettől függően a diákok negyede kedvezményes vagy ingyenes ellátást kapott.

Az Üllői út 22. számú épületbe 1902-ben költözött a Szent Imre Kollégium (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A megnövekedett igényeket és a terjeszkedést jól mutatja, hogy 1908-ban létrejött a Budai Szent Imre Kollégium is az I. (később XI.) kerületi Fehérvári (később Horthy Miklós, majd Bartók Béla) út 17. szám alatt. Pesten is bővült a kollégium: 1909 és 1913 között az egyesület tulajdonában volt a belvárosi Veres Pálné utca 9. számú ingatlan is, amely eredetileg bérháznak készült, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte Kecskemét város megbízásából. Hogy kollégiumi célokra is alkalmas legyen, átalakításokat végeztek rajta, tanuló-, olvasó-, ebédlő- és hálótermeket alakítottak ki a növendékek számára. Végül 1913 nyarán az épületet renoválták és eladták.

 A Veres Pálné utca 9. szám alatti épület 1909 és 1913 között volt a Szent Imre Kollégiumot működtető egyesület tulajdonában (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.075)

A folyamatosan növekvő igények és létszám bővülése miatt 1912-ben újabb költözésre került sor: az egyesület megvásárolta az újonnan megépült Ráday utca 43–45. számú épületet , amely immár végleges otthona lett a Pesti Szent Imre Kollégiumnak. Az ötemeletes ház terveit Siegel Albin műépítész készítette, a kivitelezést pedig Reisenleitner és Lukoviczky építőmesterek végezték.

A Pesti Szent Imre Kollégium 1912-ben költözött a Ráday utcába, a felvétel 1920-ban készült. Az épület Siegel Albin műépítész tervei alapján épült (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Ráday utcai főhomlokzat részlete egy 1926-ban készült fényképen (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A pincébe és az alagsorba az élelmiszerkamrák, raktárak és a fűtőház, a konyhák, a nagy étterem, a társalgóterem, a sekrestye és a Szent Imréről elnevezett házi kápolna került. Ennek falfestményeit Nagy Sándor festőművész készítette, sajnos a kápolna 1945-ben teljesen elpusztult.

A földszinten további raktárak, konyha, kamra, prefektusi lakás, portásszoba, negyvenkét lakószoba és a mellékhelyiségek voltak. Az emeleteken konyhák, cselédszobák, mellékhelyiségek, prefektusi lakások és emeletenként hatvan diáklakás helyezkedett el. Az igazgatói lakás a második emeletre került, a padláson pedig a mosókonyhák voltak. 

A kollégium főbejárata korabeli képeslapon 

Az épületet 1913 novemberében avatták fel, ekkor már a Pesti Szent Imre Kollégium hivatalosan is az ország legnagyobb és egyik legnívósabb kollégiumának számított. A 300 diákot befogadó intézménybe kezdetben csak katolikusok jelentkezhettek, a későbbiekben kisebb létszámban ugyan, de protestánsokat is felvettek.

Lépcsőházi részlet a kollégiumban (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Tanácsköztársaság idején, 1919. március 22-én Lukács György népbiztos utasítására az épületet az új hatalom kisajátította, és Szabó Ervin Főiskolai Diákotthonná nevezték át. A „burzsoának” nevezett szülők gyermekeit elküldték az intézményből, helyükre proletár fiatalokat és rabbinövendékeket vettek fel. Megsemmisítették az irattárat, a könyvtárat és az intézmény okmányait, a homlokzatról pedig leverték a keresztet. A kollégium egykori vezetése ekkor elhagyta az épületet.

 A kollégiumi kápolna oltára (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Mindezek ellenére a kollégium diáksága jelentős szerepet vállalt a rendszerellenes szervezkedésben: a pincében fegyvereket gyűjtöttek, és 1919. augusztus 1-én itt tűzték ki először a nemzeti zászlót a fővárosban. A diákok részt vettek az 1919. augusztus 1–6. között regnáló Peidl-kormány letartóztatásában és egy csendőrzászlóalj megalakításában is. A kollégiumi járőrők jelzése alapján október 5-én Bandholtz amerikai tábornok megakadályozta, hogy a román csapatok kifosszák a Magyar Nemzeti Múzeumot. 

A politikai fordulatot követően, 1919-ben Marczell Mihály vette át az intézmény vezetését. Az ő irányítása alatt a kollégium már jól kiépített, modern infrastruktúrával, kényelmi és kulturális szolgáltatásokkal is bővült. Társalgó, játék- és előadóterem, könyvtár, kápolna, modern fürdők, cserkészotthon, technikusi és rádiószoba, valamint fényképészlabor is a diákok rendelkezésére állt. Az intézményben  Mária Kongregáció és cserkészcsapat, valamint ének- és zenekar is működött. Emellett a Soroksári-Duna-ágban vízitelep és csónakház; Ábrahámhegyen, a Balaton partján pedig diáknyaraló szolgálta a kollégiumi fiatalok kikapcsolódását. 

A kollégium társalgója korabeli képeslapon

A kápolna belső tere 1935-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) 

A Pesti Szent Imre Kollégium életében jeles esemény volt az 1927. november 12-i zászlószentelés  (Forrás: Tolnai Világlapja, 1927. november 23.)

A diákok összetételét vizsgálva elmondható, hogy túlnyomó többségben jogász- és orvostanhallgatók voltak, utánuk a technikusok, bölcsészek és a közgazdászok következtek. Több későbbi neves közéleti személyiség is itt volt kollégista, mások mellett Csík Ferenc úszó, olimpiai bajnok is az intézmény lakója volt. Az évi tartásdíj az 1940-es évek elején a kétágyas szobákban 800, az egyágyasban pedig 850 pengő volt.

Marczell Mihályt követően 1936-ban dr. Koszterszitz József került a kollégium élére. Koszterszitz, ismertebb írói nevén Koszter atya a kor egyik leghíresebb és legnépszerűbb papi nevelője volt. Népszerűségét elsősorban az ifjúságnak szánt jellemnevelési könyveinek köszönhette.

Koszterszitz József, Koszter atya portréja (Forrás: Zászlónk, 1941. december)

Korábban a Ráday utcai kollégiumban volt prefektus, majd az időközben Sopronban is megalakult Szent Imre Kollégium igazgatója lett, utána került vissza a Pesti Szent Imre Kollégium élére. Nagy hangsúlyt fektetett az intézmény keresztény-nemzeti szemléletű nevelési karakterének további erősítésére. Ezt a célt szolgálták a kollégium vezetésével közösen írt, és általa szerkesztett nevelési kötetek is: Tiszta férfiúság az egyetemeken, Esto vir!, Nos Rector.

A kollégium táncestélye 1933-ban a Rákóczi úti Pannónia Szállóban. A diákok között középen Koszterszitz József látható (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A II. világháború után a kiépülő új hatalom természetesen ellenfelének tekintette Koszterszitzet és a kollégium értékrendjét. A baloldali Ifjúság és Új Szó (a szovjet hadsereg magyar nyelvű lapja) című lapokban 1946-ban támadásokat indítottak a személye ellen, leváltását és felelősségre vonását követelték. Az Ifjúság 1946. július 19-i számában tudósítottak Koszterszitz igazgatói posztról való felmentéséről.

Őt átmenetileg Nagy József Győző követte ezen a poszton, de akkor már nyilvánvaló volt, hogy az intézmény napjai meg vannak számlálva: 1948-ban állami intézkedést követően megszűnt a Pesti Szent Imre Kollégium, az azt működtető egyesületet feloszlatták, az ingatlant pedig 1950-ben államosították.

A kommunizmus évtizedeiben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, később pedig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kollégiumai használták a Ráday utcai épületet. Napjainkban a Corvinus Egyetem Földes Ferenc Kollégiuma, a Társadalomelméleti Kollégium, valamint több szakkollégium működik itt.

A Ráday utcai épület ma is kollégiumként működik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Ráday utca 43–45. számú épület homlokzata napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Szent Imre Kollégiumok az 1945 előtti Magyarország szellemi életének meghatározó intézményei voltak. A Pesti Szent Imre Kollégium pedig közülük is az egyik legjelentősebb volt, erre is emlékezteti a mai kor emberét a Ráday utca ma is látható szép épülete.

Nyitókép: A Pesti Szent Imre Kollégium főhomlokzata 1920-ban (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)