A Sugárút kialakításához a minta Párizsból jött. Párizst ugyanis III. Napóleon uralma alatt jelentősen átszabta Georges Eugène Haussmann báró: a zsúfolt középkori városrészeket elegáns, széles, szellős sugárutakkal nyitotta meg. Igaz, e sugárutak létesítésének egyik célja valójában az volt, hogy megnehezítsék Párizs lakóinak a barikádok építését, és megkönnyítsék a hadsereg városon belüli mozgását.

Azonban az elegáns sugárutak városfejlesztői „divatot” teremtettek, pont akkor, amikor itthon az 1867-ben a kiegyezéssel hatalomra került politikai elit azon gondolkodott, miképp lehetne Budából és Pestből egy európai, Béccsel vetekedő Budapestet gyúrni. Ötlet volt szép számmal, javaslattevők is jelentkeztek.

A Sugárút terve a Közmunkatanácsnál. Az első szakasz az Oktogonig zárt beépítésű, majd a Köröndig kissé lazul. ltt már az utat két oldalról egy-egy szervizút szegélyezi. A köröndtől kifelé található a villanegyed (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Pestbudán is sokszor olvashattuk egy belga úr, Joseph Toussaint nevét, aki pont akkor nyújtotta be városfejlesztő elképzelését Andrássy Gyula miniszterelnöknek, amikor az épp a város fejlesztésével volt elfoglalva. E belga úr szakított az addig uralkodó elképzeléssel, ami akkor még Reitter Ferenc csatornaterve volt, és elegáns boulevardokat, sugárutakat javasolt.

Andrássy, aki a száműzetése évében Párizsban élt, ismerte a francia sugárutakat, és magáévá tette az eszmét: Budapestnek nem csatorna, hanem elegáns körút és sugárút kell.

A körút és a sugárút ezért 1869-re bekerült a városfejlesztési célok közé. A Sugárútról külön törvényt fogadtak el, az 1870. évi LX. törvénycikket, amely az építkezésre az 1870. évi X. törvénycikk alapján felvett 24 milliós kölcsönből utalt ki 3 335,909 forintot, és további 4 863,812 forintot kölcsönként átadott a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, amelynek feladata lett az út létesítése.

A Sugárút látványterve, amit a Közmunkatanácshoz benyújtottak (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Sugárút valójában a XIX. században nem volt jelentős közlekedési útvonal, mármint olyan értelemben nem, mint például a Nagykörút vagy a Kerepesi (Rákóczi út), elsősorban reprezentatív célokat szolgált, ezért az itteni épületek tervezésével neves építészeket, például Ybl Miklóst, Linzbauer Istvánt bízták meg.

Ekkor még azt tervezték, hogy az utat szegélyező épületek jó része 1877-re elkészül. A tervezett útvonal nyomvonalába eső területeket a Közmunkatanács kisajátította, azaz megvette, és a Sugárút nyomvonalába illeszkedő telkekké alakította, majd vállalkozóknak adta el, akik a tervek szerint oda egységes stílusú épületeket emeltek volna. Azonban az 1873-as pénzügyi válság keresztülhúzta a számításokat, sok vállalkozó inkább visszaadta a telket.

A válság múltával azonban az építkezések is folytatódtak, de ekkor már nem pénzügyi és építési vállalkozók voltak a beruházók, hanem a felső középosztály és a főnemesség építkezett itt, akik villákat, kisebb palotákat építettek a Sugárút külső részén, amelyet eleve villanegyednek szántak.

Az Andrássy út 126. alatti Weninger-villa az elkészültekor, 1876-ban. A háttérben még látszanak a régi földszintes épületek (Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet :HU.BFL.XV.19.d.1.05.063)

Az út burkolásával azonban 1876-ra végeztek. Azért nem a kövezésével, mert a Sugárutat fakockákkal borították. A fakocka burkolat választásáról a Hon című lap 1873. október 10-én ezt írta:

„A sugárút burkolatát illetőleg azon határozat hozatott, miszerint az gránit és trachyt kövezettel állittassék elő. Időközben ezen burkolat előállítása iránt Norris John által ajánlat tétetett, annak fakoczkával létesítése iránt. Norris vállalkozó ezen ajánlata a műszaki bizottság által tüzetesen megvitattatván, és tekintettel arra, hogy a budai lánczhídfő és alagút között ez előtt két évvel szintén Norris által létesített hasonnemű burkolat jelenleg is jó állapotban van, […] végre tekintettel arra, miszerint a kérdéses burkolat a gránit és trachyt burkolatnál nemcsak hogy jutányosabb árú, de szemben a gránit kövezettel, annak előállítása és húsz éven át fenntartása csak annyi költségbe kerülne, a mennyit a gránit kövezet létesítése már az első évben venne igénybe, – a Sugárút burkolatának fakockákéból leendő előállítása hozatott indítványba.”

A burkolat 1876 augusztusának végére készült el, hivatalosan ugyancsak augusztus 21-én, hétfőn adták át, de a kocsiforgalom már egy nappal korábban, augusztus 20-án megindult, ami akkor vasárnapra esett.

Ám a fakocka burkolattal pár éven belül jelentős gondok adódtak, ugyanis a John Norris-féle rendszer alapvetően hibás volt, az ő telítetlen (azaz nem megfelelően előkezelt) faanyaga nagyon gyorsan tönkrement. Nemcsak a Sugárúton, hanem más, általa burkolt utcákon is. Sok helyen ki kellett cserélni a burkolatot, amit megnehezített, hogy a vállalkozó, aki elvileg garanciát vállalt a munkájára, 1879-ben – nagy tartozást felhalmozva – eltűnt Magyarországról.

A Sugárút esetében a javításokat abból a pénzből még az 1880-as évek közepéig tudták fedezni, amit Norrisnak biztosítékként nem fizettek ki. Akkoriban ugyanis az volt a szokás, hogy a vállalkozók csak a garancia – ami akár egy évtized is lehetett – letelte után kapták meg a kialkudott összeg egy bizonyos százalékát.

A Sugárúton azonban ettől függetlenül tovább épültek a paloták és a középületek, így 1884-re megnyílt az Operaház, elkészültek a csinos villák, és 1896-ban – mivel a föld feletti villamost városképvédelmi okokból nem engedték – megindult az 1885 óta Andrássy útnak hívott elegáns boulevard alatt a földalatti.

Nyitókép: A Sugár út a Városliget felé nézve, előtérben a Nagymező utca kereszteződése. A felvétel 1878 körül készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.05.107)