Budapest II. világháborús ostromában, 1945 januárjában a visszavonuló német csapatok valamennyi Duna-hidat felrobbantották, azok szinte teljesen elpusztultak. Volt azonban egy, amely szintén komoly sérüléseket szenvedett, de sajátos szerkezete miatt nem ment teljesen tönkre: az 1896-ban átadott, Feketeházy János tervei szerint épült egykori Ferenc József híd. A híd közepe ugyan megsemmisült, de a pesti és a budai kapuzata, szerkezete állva maradt.

Az egykori Ferenc József híd ugyanis úgynevezett Gerber-csuklós gerendahídként épült meg. Ez azt jelenti, hogy a híd három, egymással összekapcsolt részből állt. A két kapuzatból – a magasba nyúló acélszerkezetből – nyúltak ki azok a karok, amelyek magát a hidat alkották. A part felé nyúló karok elérték a hídfőket, itt rá is támaszkodtak a hídfőre, de gyakorlatilag csak érintették azokat. Ugyanilyen, de kicsit hosszabb karok nyúltak ki a Duna medre felé, de ez a két egymás felé nyújtózó kar azonban nem ért össze.

A felrobbantott Ferenc József híd 1945-ben. Jól látszik, hogy a híd közepe ugyan megsemmisült, de a pesti és a budai kapuzata, szerkezete állva maradt (Forrás: Fortepan/Képszám: 155561)

Azért, hogy ez a két egymás felé kinyúló kar ne billenjen be a Dunába, a parti nyílásoknál 609-609 tonnányi ellensúllyal terhelték meg a hidat az építéskor. A két egymás felé nyújtózó kar közé pedig egy harmadik, közel 50 méteres szerkezetet szereltek be, amelyet négy hatalmas csavar tart a helyén. Így azzal, hogy a híd közepét 1945. január 16-án kirobbantották, a szerkezet csak hátrabillent; ahogy a libikóka is lebillen, ha az egyik oldalán ülő gyerek leszáll róla.

A megmaradt torzóra az ostrom után a szovjet utászalakulatok egy ideiglenes szerkezetet építettek, amelynek közepe pontonokon nyugodott. Az építkezés alatt történt egy kisebb baleset: a budai, eleve sérült hídfő nem bírta el az ideiglenes fahíd tömegét, és megroggyant. Ez a híd állapotát tovább rontotta, de ennek ellenére már 1945. március 15-én lehetett rajta közlekedni. 

Az ideiglenes pontonhíd biztosította az átkelést Pest és Buda között (Forrás: Fortepan/Military Museum of Southern New England)

Az ideiglenes hidat  1946. január 10-én a jégzajlás tönkretette. Miután azonban egy héttel később, 1946. január 18-án megnyílt a pesti Kossuth tér és a budai Batthyány tér közötti Kossuth híd, megkezdődhetett az egykori Ferenc József híd helyreállítása.

A kibillent kapuzatokat a MÁVAG óriási emelőkkel a helyére billentette, és elkezdték visszaépíteni a leomlott részeket az 1894-ben készült tervek szerint. Az építkezést jelentősen meggyorsította, hogy az úszódaruk akár 50 tonnás egész hídelemeket tudtak egyszerre beemelni. A középső, közel 50 méteres hídrész – amely a két kapuzatról kinyúló szakaszt összekapcsolja – egyenként 120 tonnás elemét egyszerre két úszódaruval emelték a helyére 1946. július 12-én.

A híd központi részének beemelése 1946. július 12-én (Forrás: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Történeti Fényképek Gyűjteménye/Ganz-gyűjtemény/TFGY 2017.1.1105.)

A híd eredetileg rendkívül díszes volt: Nagy Virgil építész zseniális munkája révén egy olyan acélcsipke „műalkotás”, amelyen a fém nem egy eltakarandó építőanyag, hanem önálló, saját esztétikai értékkel rendelkező alkotóelem. Ennek ellenére az újjáépítés során felmerült, hogy nemcsak az új részeket kell dísztelenül felépíteni, hanem a régi, megmaradt szerkezeteket is meg kell fosztani a díszítőelemektől, egyszerű, funkcionális gerendahíddá kell lecsupaszítani.

Érdekes módon ennek a törekvésnek Gerő Ernő, a kommunista párt egyik legnagyobb hatalmú vezetője, az akkori közlekedési miniszter állt ellen. A híd azonban mégsem teljesen az eredeti szépségében épült újjá: a címerek, a Szent Korona és a díszes lámpák eltűntek, a középső részen a korlátot is egyszerűsítették. Lebontották a budai oldalon a vámszedőházakat is. A hidat az eredeti zöld színe helyett kékesszürkére festették.

A munka hihetetlen gyorsasággal folyt: hat héttel a középső szerkezeti elemenek beemelése után már el is készült a híd, amelyet hatalmas ünnepség keretében, 1946. augusztus 20-án adtak át. Ekkor kapta a Szabadság híd nevet. 

A híd átadása 1946. augusztus 20-án. A villamossíneket is helyreállították, azaz megindulhatott a villamosközlekedés Buda és Pest között (Forrás: Fortepan/Képszám: 211075)

A rohammunkának azonban megvolt az ára. Mivel a vasanyagot részben a többi híd roncsaiból szerezték be, ezért valójában senki sem tudta, hogy milyen minőségű anyagok kerültek beépítésre. Ez a későbbi karbantartásoknál okozott gondot. A helyzetet súlyosbította, hogy az 1960-as évektől elkezdték az utak sózását is. Ezért a híd terhelésének csökkentése érdekében még az is felmerült, hogy megszüntetik a villamosközlekedést. 

A hidat végül két szakaszban, 1980–1982 és 1984–1986 között felújították. Ekkor festették zöldre az alapján a színminta alapján, amelyet a híd 1896 óta érintetlen részén találtak. Az 1986-os átadáskor a budapestieket és az ország vezetőit egy nem várt kép fogadta: a hídra ugyanis  visszakerültek a történelmi címerpajzsok, s a kapuzatokra – igaz, zöldre festve – a Szent Korona. Ezt a híd építésének vezetői – elsősorban Dalmy Tibor mérnök – döntötték el, kihasználva a műemlékvédelmi szabályozás kiskapuját. Ugyanis a rendelet kimondta, hogy ha egy műemléki építményen címer volt, azt pótolni kell. Arról azonban már nem szólt a rendelet, hogy milyen címerrel. 

Legutóbb 2007–2008 között végeztek teljes felújítást a hídon. Ekkor nemcsak a szerkezetét erősítették meg, de az összes eredeti díszítés visszakerült: a korlátok, a kandeláberek mind az eredeti formában készültek el. Pótolták azt az ezüstszegecset is, amelynek beverésével 1896. október 4-én a hidat Ferenc József átadta.

Nyitókép: A Szabadság híd az 1950-es években (Forrás: Fortepan/Képszám: 129231)