Újjáépítették, de a díszítését és a nevét megváltoztatták – 75 éve adták át a Szabadság hidat

A cikk angolnyelvű változata: It was rebuilt, but its decoration and name were changed - the Liberty Bridge was handed over 75 years ago

Írta: Domonkos Csaba

2021. augusztus 23. 9:30

Az államalapítás ünnepén megrendezett látványos budapesti tűzijáték végén izzó görögtüzek gyulladtak a hidakon, így a Szabadság hídon is. Akkor biztosan kevesen gondoltak arra, hogy ez volt az első híd, amelyet a második világháborús pusztítás után újjáépítettek és 1946. augusztus 20-án átadtak a forgalomnak.

Budapest második világháborús ostromában, 1945 januárjában a visszavonuló német csapatok valamennyi Duna-hidat felrobbantották, azok szinte teljesen elpusztultak. Volt azonban egy, amely szintén komoly sérüléseket szenvedett, de sajátos szerkezete miatt nem ment teljesen tönkre: az 1896-ban átadott, Feketeházy János tervei szerint épült egykori Ferenc József híd. A híd közepe ugyan megsemmisült, de a pesti és a budai kapuzata, szerkezete állva maradt.

Az egykori Ferenc József híd ugyanis úgynevezett Gerber-csuklós gerendahídként épült meg. Ez azt jelenti, hogy a híd három, egymással összekapcsolt részből állt. A két kapuzatból – a magasba nyúló acélszerkezetből – nyúltak ki azok a karok, amelyek magát a hidat alkották. A part felé nyúló karok el is érték a hídfőket, itt rá is támaszkodtak a hídfőre, de gyakorlatilag csak érintették azokat. Ugyanilyen, de kicsit hosszabb karok nyúltak ki a Duna medre felé, de ez a két egymás felé nyújtózó kar azonban nem ért össze.

A felrobbantott Ferenc József híd 1945-ben. Jól látszik, hogy a híd közepe ugyan megsemmisült, de a pesti és a budai kapuzata, szerkezete állva maradt (Forrás: Fortepan/Képszám: 155561)

Azért, hogy ez a két egymás felé kinyúló kar ne billenjen be a Dunába, a parti nyílásoknál 609-609 tonnányi ellensúllyal terhelték meg a hidat az építéskor. A két egymás felé nyújtózó kar közé pedig egy harmadik, közel 50 méteres szerkezetet szereltek be, amelyet négy hatalmas csavar tart a helyén. Így azzal, hogy a híd közepét 1945. január 16-án kirobbantották, a szerkezet csak hátra billent; ahogy a libikóka is lebillen, ha az egyik oldalán ülő gyerek leszáll róla.

A megmaradt torzóra az ostrom után a szovjet utászalakulatok egy ideiglenes szerkezetet építettek, amelynek közepe pontonokon nyugodott. Az építkezés alatt történt egy kisebb baleset: a budai, eleve sérült hídfő nem bírta el az ideiglenes fahíd tömegét, és megroggyant. Ez a híd állapotát tovább rontotta, de ennek ellenére már 1945. március 15-én lehetett rajta közlekedni. 

Az ideiglenes pontonhíd biztosította az átkelést Pest és Buda között (Forrás: Fortepan/Military Museum of Southern New England)

Az ideiglenes hidat  1946. január 10-én a jégzajlás tönkretette. Miután azonban egy héttel később, 1946. január 18-án megnyílt a pesti Kossuth tér és a budai Batthyány tér közötti Kossuth híd, megkezdődhetett az egykori Ferenc József híd helyreállítása.

A kibillent kapuzatokat a MÁVAG óriási emelőkkel a helyére billentette, és elkezdték visszaépíteni a leomlott részeket az 1894-ben készült tervek szerint. Az építkezést jelentősen meggyorsította, hogy az úszódaruk akár 50 tonnás egész hídelemeket tudtak egyszerre beemelni. A középső, közel 50 méteres hídrész – amely a két kapuzatról kinyúló szakaszt összekapcsolja – egyenként 120 tonnás elemét egyszerre két úszódaruval emelték a helyére 1946. július 12-én.

A híd központi részének beemelése 1946. július 12-én (Forrás: Fortepan/ Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Történeti Fényképek Gyűjteménye / Ganz gyűjtemény/TFGY 2017.1.1105.)

A híd eredetileg rendkívül díszes volt: Nagy Virgil építész zseniális munkája révén egy olyan acél-csipke „műalkotás”, amelyen a fém nem egy eltakarandó építőanyag, hanem önálló, saját esztétikai értékkel rendelkező alkotóelem. Ennek ellenére az újjáépítés során felmerült, hogy nemcsak az új részeket kell dísztelenül felépíteni, hanem a régi, megmaradt szerkezetket is meg kell fosztani a díszítőelemektől, egyszerű, funkcionális gerendahíddá kell lecsupaszítani.

Érdekes módon ennek a törekvésnek Gerő Ernő, a kommunista párt egyik legnagyobb hatalmú vezetője, az akkori közlekedési miniszter állt ellen. A híd azonban mégsem teljesen az eredeti szépségében épült újjá: a címerek, a Szent Korona és a díszes lámpák eltűntek, a középső részen a korlátot is egyszerűsítették. Lebontották a budai oldalon a vámszedőházakat is. A hidat az eredeti zöld színe helyett kékesszürkére festették.

A munka hihetetlen gyorsasággal folyt: hat héttel a középső szerkezeti elemenek beemelése után már el is készült a híd, amelyet hatalmas ünnepség keretében, 1946. augusztus 20-án adtak át. Ekkor kapta a Szabadság híd nevet. 

A híd átadása 1946. augusztus 20-án. A villamossíneket is helyreállították, azaz megindulhatott a villamosközlekedés Buda és Pest között (Forrás: Fortepan/Képszám: 211075)

A rohammunkának azonban megvolt az ára. Mivel a vasanyagot részben a többi híd roncsaiból szerezték be, ezért valójában senki sem tudta, hogy milyen minőségű anyagok kerültek beépítésre. Ez a későbbi karbantartásoknál okozott gondot. A helyzetet súlyosbította, hogy az 1960-as évektől elkezdték az utak sózását is. Ezért a híd terhelésének csökkentése érdekében még az is felmerült, hogy megszüntetik a villamos közlekedést. 

A hidat végül két szakaszban, 1980-1982 és 1984-1986 között felújították. Ekkor festették zöldre az alapján a színminta alapján, amelyet a híd egy, 1896 óta érintetlen részén találtak. Az 1986-os átadáskor a budapestieket és az ország vezetőit egy nem várt kép fogadta: a hídra ugyanis  visszakerültek a történelmi címerpajzsok, és a kapuzatokra – igaz zöldre festve – a Szent Korona. Ezt a híd építésének vezetői – elsősorban Dalmy Tibor mérnök – döntötték el, kihasználva a műemlékvédelmi szabályozás kiskapuját. Ugyanis a rendelet kimondta, hogy ha egy műemlékeki építményen címer volt, azt pótolni kell. Arról azonban már nem szólt a rendelet, hogy milyen címerrel. 

Legutóbb 2007-2008 között végeztek teljes felújítást a hídon. Ekkor nemcsak a szerkezetét erősítették meg, de az összes eredeti díszítés visszakerült: a korlátok, a kandeláberek mind az eredeti formában készültek el. Pótolták azt az ezüst szegecset is, amelynek beverésével 1896. október 4-én a hidat Ferenc József átadta.

Nyitókép: A Szabadság híd az 1950-es években (Forrás: Fortepan/Képszám: 129231)

Összesen 5 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


A legutóbbi felújítás példaértékű volt a díszítések visszaállítása tekintetében. A díszkivilágítás hagy némi kívánnivalót maga után. A híd alsó íve nincs kivilágítva, ez zavaró esti képet eredményez. Egyszerű lenne pótolni!


Sajnálatos, hogy az Erzsébet hidat nem az eredeti állapot szerint építették fel (ezért rekonstrukcióról szerinte itt nem is beszélhetünk). Sajnos a '60-as években átadott változat teljesen kilóg a városképből, és a többi belső történelmi Duna-hídhoz sem illeszkedik megfelelően. Komolyan el kéne gondolkodni az eredeti állapotok helyreállításán, talán egy nagyobb, a Duna-parti palotasor rekonstrukcióját is magában foglaló projekt részeként.

Válaszok:
füleky01 | 2021. augusztus 23. 16:24

Nem ertem, hogy a budai vamszedohazakat miert nem epitettek ujja a legutobbi felujitaskor ha mar a pestiek megmaradtak.
Ezekben az epuletekben ki lehetne alakitani akar lifteket is amikkel a rakpartra vagy epp a villamosmegalloba lehetne lejutni akadalymentesse teve ezzel a hidat sokak szamara.

Válaszok:
Sándor | 2021. szeptember 3. 11:07

A vámházak nem voltak túl esztétikusak..



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó