Ahol Jókai Mór és ifj. Johann Strauss találkozott – Tűzvész pusztította el a lipótvárosi német színházat

A cikk angolnyelvű változata: Where Mór Jókai and Johann Strauss Jr. met - A fire destroyed the German Theatre in Lipótváros

Írta: Nagy László Bálint

2021. augusztus 27. 12:30

Az V. kerületi Báthory utca 24. szám alatt már csak egy emléktábláról tudhatjuk meg, hogy itt állt egykor a Pesti Német Színház. Ez már a harmadik helyszíne volt a pesti német színjátszásnak, de a teátrum itt sem működhetett sokáig. A megnyitás után húsz évvel, 1889. december 20-án tűzvész pusztította el az épületet, amelyben Jókai Mór is megfordult, sőt a művéből írt operettet is előadták itt.

A mai Vörösmarty téren álló egykori Pesti Városi Német Színház 1847-ben leégett, ezt követően a hazai német nyelvű színjátszás nem talált igazi otthonra. A mai Erzsébet téren 1852 és 1870 között működött a teátrum, ám ezt az épületet az elavult infrastruktúra miatt le kellett bontani. Ezután a mai Báthory utca 24. szám alá költözött a színház, ez a közterült akkor még a Wollgasse, azaz a Gyapjú utca nevet viselte, a gyapjúkereskedők itteni raktárairól nevezték el. A nagy riválissal, a nemzeti színjátszás centrumává vált Nemzeti Színházzal folytatott „versenyben” a kiegyezést követően a német színház szükségszerűen elveszítette vezető szerepét.

A keskeny Gyapjú utcában, a 10-es szám alatt, két ház közé szorosan beékelt egyszerű, belülről is szűk színházépület csak nagy nehezen készült el az 1869. december 21-i megnyitásra, Adolf Müller An der blauen Donau című operettjének előadására. A Pesti Hírlap 1889. december 21-én a  színház történetét bemutató cikkében így emlékezett vissza:

„Az építkezési és berendezési munkálatokkal annyira hátramaradtak, hogy délután három órakor (hét órakor kellett volna az előadásnak kezdődnie) a falak vakolatlanok voltak, a székek még nem voltak vörös posztóval bevonva, a gáz még nem volt bevezetve (...)” 

 

A Gyapjú utcai Német Színház leírása (Forrás: Pesti Hírlap 1889. december 21.)

Az előcsarnokból nyíló, 32 méter hosszú, legkiterjedtebb részén 21 méter széles nézőtéren 1500-2000 fő fért el (412 szék a földszinten, 70 páholy és az olcsó karzat). A belső térnek a vörös falak és páholykorlátok, az arany és fehér díszítések, a vörös bársony udavari páholy, a központi nagy csillár és a páholykorlátoknál lévő egy- és kétkaros gyertyatartók adtak jellegzeteséget.

A viszonylag kicsi, 10 méter szélességű színpadot tűzfal zárta le, mögötte az igazgatósági szobák kaptak helyet. A kulisszák hiánya a belső berendezés tervezője, a Nemzeti Színházban és a bécsi Carltheaterben is dolgozó Moritz Lehmann díszletfestő tudatos koncepciója lehetett: ő tervezte az első hazai zárt, nem kulisszás szobadíszletet 1856-ban, az egykori Erzsébet téri német színház számára is. 

A Gyapjú utcai Német Színház a mai Báthory utca 24. szám alatti ház helyén állt  (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A teátrum repertoárján nagyrészt operettek szerepeltek, amelyek közül sokat közvetlenül az osztrák ősbemutatót követően itt adtak elő. Így ifj. Johann Strauss és Franz von Suppé is háziszerzőknek számítottak, gyakran ők maguk dirigálták az általuk komponált darabokat. A magyarországi publikumnak itt mutatták be először 1874-ben A denevér, 1883-ban pedig az Egy éj Velencében című darabokat.

A keringőkirály, ifj. Johann Strauss 1882-ben vezényelte A vidám háború című művét vezényelte a Gyapjú utcai Német Színházban, ennek alkalmából találkozott az általa tisztelt Jókai Mórral. Az író a monarchia népeinek békés egymás mellett élését megjelenítő, A cigánybáró című készülő kisregényét ajánlotta megzenésítésre. A novella és a Schnitzer Ignác librettójára írt operett 1885-ben szinte egyszerre került a nyilvánosság elé. A Gyapjú utcai Német Színház egy hónappal a bécsi világpremier után 1885. november 27-én mutatta be, elsőprő közönségsikerrel.

Az egykori színház helyén álló épületen ifj. Johann Strauss portréját ábrázoló mozaik, Zámbó Kornél festőművész alkotása (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A keringőkirály többször maga vezényelte az általa írt operetteket a Gyapjú utcai Német Színházban (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A látványos színrevitel fontos eleme volt a népes statisztéria. A Fővárosi Lapok 1885. december 13-i száma a következőképpen tudósított:

„A német színház igazgatója tanácsi engedélyt kapott, hogy statisztái számára a színházzal szomszédosépületben bérelhessen öltözőt, mert például a »Cigánybáró« sok statisztája öltözködni a pincébe szorult.”

A Gyapjú utcai színház gyakran adott helyet jótékonysági előadásoknak és befogadószínházként is működött, nemzetközi társulatok előadásait mutatták be. Többek között fellépett a Richard Wagner Theater, amely először játszotta magyar színpadon Wagner: A nibelung gyűrűje című tetralógiáját, 1883 májusában. A négy estés, az előadókat rendkívüli követelmények elő állító ciklus igazi szakmai- és közönségsikert aratott: A walkűrt még ismételni is kellett.

A Nibelung-ének egy másik érdekes feldolgozását is előadta a teátrum, Emanuel Geibel: Brunhild című tragédiáját. A színművet a kiművelt beszédtechnikájával és kifejező arcjátékával, gesztusaival méltán jeles német tragika, Klara Ziegler varázsolta élővé mindhárom vendégszereplése során, 1872-ben, 1873-ban és 1887-ben. 

 

Korabeli színházi kritika Emanuel Geibel: Brunhild című drámájának pesti bemutatójáról és Klara Zieglerről, az ünnepelt német színésznőről, aki a címszerepet játszotta (Forrás: Pesti Hírlap, 1887. novembner 17.)

Klara Ziegler mellett Jászai Mari példaképe, a kölni születésű Charlotte Wolter is fellépett a Gyapjú utcai színházban. Érdekesség, hogy a magyar színjátszást Jászai Mari művészetére gyakorolt hatásával is gazdagító színésznő 1857-ben a budai Várszínházban kezdte a pályafutását, majd a bécsi Burgtheater tagjaként vált a viktoriánus kor emblematikus színésznőjévé. A Gyapjú utcában 1880-ban és 1886-ban lépett fel és a közönség lelkesedéssel fogadta. A két, egymással is rivalizáló díva – Wolter és Ziegler – mellett olyan világkarriert befutott magyar színésznőknek is tapsoltak a német teátrumban, mint Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, Bognár Friderika és Bárkány Mária.

A  népszerű színház szinte napra pontosan húsz évvel a megnyitása után kiégett. Az 1889. december 20-i tűzeset délután 3 órakor a nézőtéren, az előcsarnok felett keletkezett. A belső tér teljesen elpusztult, a homlokzat és az előcsarnok épen maradt, de biztonsági okokból hamarosan le kellett bontani.

Biczó Géza: A Gyapjú utcai Német Színház az égés után – Ellinger Ede fényképe után rajzolva (Forrás: Vasárnapi Újság, 1890. január 5.)

Biczó Géza: A Gyapjú utcai Német Színház nézőtere az égés után – Ellinger Ede fényképe után rajzolva (Forrás: Vasárnapi Újság, 1890. január 5.)

Az egykori színház helyén épült ház 1945 után a Magyar Parasztszövetség székháza lett; emléktábla őrzi a szervezet 1947-ben letartóztatott, majd 1956-ban Amerikába emigrált igazgatója, Kiss Sándor kisgazdapárti politikus emlékét. 

Az egykori színház helyén épült házban a Magyar Parasztszövetség székháza volt 1945 után (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A Gyapjú utcai Német Színház helyén álló Báthory utca 24. szám alatti ház homlokzata (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

Nyitókép: A belvárosi Báthory utca 24. számú ház, az épület helyén állt  1869-től 1889-ig aGyapjú utcai Német Színház (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó