Aki az 1880-as években a Nemzeti Lovardába akart menni, nem a Kerepesi úton, hanem a Nemzeti Múzeum mögött kellett keresnie, a mai Pollack Mihály tér 8. szám alatti telken. A Lovarda 1857–1858 között épült épületét Ybl Miklós tervezte, és nem véletlenül került éppen ide, a múzeum megépüléséig ugyanis telkének északi sarkán a Nemzeti Lovaglóiskola működött. 

A Nemzeti Múzeum mögött, a mai Pollack Mihály tér 8. szám alatt állt egykor a Nemzeti Lovarda épülete, amit Klösz György 18801890 között örökített meg. 1969 óta a Magyar Rádió irodaháza van a helyén (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/ Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.015; Both Balázs/pestbuda.hu​)

Elkészülte után a Lovardában lövölde is helyet kapott, emeletén pedig a társasági igényeknek megfelelően szalon. A homlokzatának csúcsát az Anton Fernkorn által készített lószobor díszítette, épületét azonban 1889-ben átépítették, bővítették, majd a II. világháború után lebontották, hogy nagyobb kertje legyen a mellette 1871-ben Baumgarten Antal tervei szerint épült Esterházy-palotának, amit államfői rezidenciának szántak.

A történelem azonban közbeszólt: 1950-ben a Magyar Rádió vette birtokba az épületet, a Lovarda helyén 1966–1969-ben épült irodaházzal együtt, amelyeket egészen a közelmúltbeli kiköltözésig használt az intézmény. Az ingatlanegyüttest tavaly a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kapta meg.

Klösz György 1896-os fényképén a gigantikus Újépület látható, mely egykor az egész mai Szabadság teret és a környező utcákat is elfoglalta. Ma egyik szárnyának a helyén a Tőzsdepalota áll (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.050; Both Balázs/pestbuda.hu​)

A mai Szabadság tér helyét 1786-tól 1897-ig a hatalmas Újépület (Neugebäude) foglalta el, melynek építését még a kalapos király, II. József rendelte el. A szegényháznak és katonai kórháznak szánt épület kaszárnyaként és börtönként vált ismertté, no és persze onnan, hogy ennek az udvarán végezték ki Batthyány Lajos miniszterelnököt 1849. október 6-án.

A városrésznyi épület idővel, a XIX. végéhez közeledve nemcsak múltja miatt vált nyomasztóvá, hanem mérete miatt is: egyre inkább akadályozta a város fejlődését. A közelében épült az Országház, így végül 1894-ben a lebontása mellett döntöttek, ami 1897 októberében el is indult, fél év múlva pedig már csak egy hatalmas üres terület maradt utána, amelyen a Szabadság teret alakították ki. Klösz György azonban 1896-ban még megörökítette az utolsó hónapjait élő Újépületet, amely előtt, balra a Nádor utca húzódik, a háttérben pedig már kibukkan a Földművelésügyi Minisztérium Kossuth téri palotájának a teteje. 


A fönti képen bontják a pesti belvárost: a Hatvani, ma Kossuth Lajos utca kiszélesítésére ez Erzsébet híd megépítése miatt volt szükség, ekkor bontották le a képen látható FörstnerSchiefner-házat is. Lent a mai állapot látható, a lebontott épület helyén a Kossuth Lajos utca forgalma dübörög (Fotó: Ország-Világ, 1895. szeptember 1.; Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Erzsébet híd megépítése óriási áldozatot követelt a város részéről, Pest középkori városmagját gyakorlatilag lebontották ahhoz, hogy a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcát kiszélesítsék. A bontásoknak esett áldozatul a mai Astoria sarkán, a Kossuth Lajos utca 22. számú háza mellett álló épület, a Förster–Schiefner-ház is, melyet ekkor már a Grünbaum és Weiner ruhaüzlet birtokolt.

A kép érdekessége, hogy a múlt és a jelen egyszerre látható rajta, ugyanis a jobb oldalon már áll a ma is látható, 1894-ben átadott bérház, amelyet Hauszmann Sándor, majd Korbl Flóris és Giergl Kálmán tervezett, előtte azonban még ott árválkodik a régi épület maradványa, amelynek helyén ma a Kossuth Lajos utca forgalma dübörög a Duna felé.

A Frankel Leó út 24. szám alatt 1896 körül (fönt), ahol  a kép készítése idején Fanto Manó dohánykereskedése működött. Lent az 1959-ben elkészült OTP-ház (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Bem tér sarkán, a befektetői érdekeknek áldozatul esett Radetzky laktanyával átellenes oldalon, a Frankel Leó út 2–4. szám alatt ma az 1959-ben elkészült OTP-ház áll, aljában a kultikus Bambi presszóval. A háború előtt azonban a telken több kisebb ház állt, köztük a képen látható egyemeletes saroképület, melynek földszintjén – mint a tábla is hirdeti – Fanto Manó dohányüzlete működött, mellette Bartl Ede reszelőkészítő műhelye és Pápay Lajos férfiszabó üzlete. A ház előtt futó villamossínek a háttérben látható, még épülő Pálffy-remízbe vezetnek, melyet 1896-ban alakítottak ki, így ez, és a ház falán lévő millenniumi kiállítási plakát alapján következtethetünk az évszámra. 


A Budai Királyi Palota eredeti bejárata a Szent György tér felől az 1920-as években Máté Olga fotóján, háttérben a Mátyás-kút. Alatta a mai állapot, a jóval szélesebb és dísztelenebb homlokzattal (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár; Both Balázs/pestbuda.hu)

Ha az 1920-as években, amikor a fönti kép készült, a Budavári Palotában akadt volna dolgunk, és a főbejáratot kerestük volna, a Szent György téren találtuk volna meg. Eredetileg ugyanis itt, a Hauszmann Alajos által tervezett mai A épület északi végében, egy Jungfer Gyula műhelyében készült pazar rácsos kapun lehetett belépni az akkori Európa egyik legnagyobb és legdíszesebb királyi palotájába.

A királyi palota 1904-re befejeződött bővítése során épült A szárny a fogadóépület szerepét töltötte be: a Szent György téri főkaputól 200 méter hosszú teremsoron haladhatott keresztül a látogató. Az épület a II. világháborúban súlyosan, de nem helyrehozhatatlanul sérült meg, az 1947-től berendezkedő kommunista hatalom azonban a gyökeres átalakítás mellett döntött, a megmaradt belső enteriőröket elpusztították, sok falat áthelyeztek, és az A épületet nyugati irányba kibővítették, megszüntették a Szent György tér felé eső főbejáratot. Így nyerte el az épület a mai formáját. 

Klösz György 1875 körül készült képén a Duna-parti Stein-ház látható, még az előtte 1879-ben felállított Eötvös József-szobor nélkül (fönt). Az épület helyén 1981 óta a korábbi Fórum, ma Intercontinental szálloda áll (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ahol ma a Duna-part szállodasorának első tagja, az Intercontinental terpeszkedik, 1875 körül, amikor Klösz György a fönti képet készítette, még a Stein-ház állt. A csinos kis historizáló épületet 1869 és 1871 között építtette fel Stein Náthán, ám 1891-ben már el is adta a Magyar–Francia Biztosító Társaságnak, amely négy év múlva szintén túladott rajta. Végül 1909-ben a Ritz hotellánchoz került, amely a következő évben lebontatta, hogy a helyén Fellner Sándor tervei szerint 1913-ra felépíthessék a Ritz Szálló épületét, a későbbi Dunapalotát.

Ezt 1945 után elbontották, a telken csak 1981-ben építették föl a Fórum, ma Intercontinental hotelt. A kép bal oldalán látszik a legendás Lloyd-palota sarka is, amely a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székházának épült klasszicista stílusban 1827–1830 között Hild József tervei alapján, és 1948-ban bontották le. Ma szintén hotel áll a helyén.

Hiányzik azonban a képről Eötvös József szobra, Huszár Adolf alkotása (talapzatát Ybl Miklós készítette), hiszen csak 1879-ben állítottak föl a Stein-ház előtti kis parkban. Az 1980 években a szállodaépítés miatt elmozdították, kicsit odébb helyezték, de ott áll ma is. 

Nyitókép: A Budai Királyi Palota eredeti főbejárata a Szent György tér felől az 1920-as években (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)