Egy kis Róma Budapesten – A Szent Péter-bazilika főoltárát építették fel a Hősök terén 1938-ban

A cikk angolnyelvű változata: A little Rome in Budapest - The main altar of St Peter's Basilica was built in Heroes' Square in 1938

Írta: Bodó Péter

2021. szeptember 8. 10:00

Napjainkban zajlik Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, ami az egyik legnagyobb szabású rendezvény a katolikus egyházban. Megrendezése mindig nagy megtiszteltetés az adott városnak, Budapest pedig olyan szerencsés, hogy már másodjára adhat otthont az eseménynek. Első alkalommal, 1938-ban a szervezők azzal fejezték ki hálájukat a Vatikánnak a lehetőségért, hogy a Szent Péter-bazilika főoltárát építtették fel a Hősök terén.

Magyarország történelmében fontos év volt 1938, ekkor emlékeztünk ugyanis Szent István királyunk halálának 900. évfordulójára és ekkor rendezték meg először Budapesten az eucharisztikus kongresszust. Serédi Jusztinián hercegprímás az 1930. évi Szent Imre-emlékév (a herceg halálának jubileuma) pozitív tapasztalatai alapján jutott arra az elhatározásra, hogy Budapestnek pályáznia kell a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megrendezésére. Ebben vetélytársunk volt Zágráb, Prága és Varsó is, utóbbi azonban a lengyel-magyar barátság jegyében nagylelkűen visszalépett az indulástól.

Végül Budapest nyerte a rendezés jogát, és így Magyarország abban az évben kétszeresen is kifejezhette a kereszténység iránti elköteleződését. A győzelmet 1936. november 17-én hirdették ki, és mivel a kongresszust 1938. május 25-29. között kellett megtartani, csupán másfél év állt rendelkezésre az előkészületekre. 

Az 1938-ban megrendezett 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készült főoltár emelvénye a Hősök teréről nézve (Forrás: Fortepan/Képszám: 146265)

A főszervezői feladatokat az Actio Catholica mozgalom látta el, amely a kongresszus fő helyszínéül a Hősök terét választotta. A főoltár megtervezésére országos pályázatot hirdettek, ebben kikötötték, hogy annak harmonikusan kell igazodnia a Millenniumi Emlékműhöz. A beérkezett tizennégy pályamű közül dr. Lechner Jenő és ifj. Lechner Jenő közös munkája bizonyult a legjobbnak.

Apa és fia az emlékmű elé és mögé emelvényeket helyeztek, amelyeket magas, keskeny pillérek tartottak az emlékmű pilléreinek ritmusában. Az emelvények tetején kialakított teraszok közel azonos alapterületűek voltak, összesen 1000 négyzetmétert tettek ki. A 15 méteres magasságukkal a párkányuk az emlékmű párkányával került egy szintre. Szélességük viszont keskenyebb volt, mint az emlékmű, annak két belső pillére közötti szakaszt töltötték ki.

Lechner Jenő és ifjabb Lechner Jenő építészek tervei alapján készült főoltár emelvénye a Városligeti hídról nézve (Forrás: Fortepan/Képszám: 85165)

Az Andrássy út felé néző emelvény közepére állították a főoltárt, amelyre két alternatívát is készítettek: az egyik tetejét hasonló pillérek tartották, mint magát az építményt, a másikon a római Szent Péter-bazilika Bernini-féle baldachinos főoltára szerepelt. Végül ez utóbbi valósult meg, Giovanni Lorenzo Bernini olasz szobrász, építész munkájának másolata ugyanis  barokk stílusával illeszkedett az emlékmű neobarokk szobraihoz is.

A római Szent Péter-bazilikában látható, 1624-1633 között készített baldachint Bernini négy hatalmas, csavart törzsű oszlopra helyezte, tetejét pedig gömbön álló kereszttel díszítette. A csavart oszlopok a legenda szerint Salamon templomából származnak. Törzsüket felfelé kúszó babérágak futják be, amelyekbe puttók kapaszkodnak. Az oszlopok által tartott párkányról bojtos drapéria csügg alá, a sarkokat pedig négy angyalszobor uralja.

Az emelvény éjszakai megvilágítása (Forrás: Fortepan/Képszám: 85166)

Az 1938-ra a Hősök terén felépített emelvényre a pápai legátus és tizenöt bíboros számára készített trónusokat és imazsámolyokat a baldachin körül lépcsőzetesen süllyedve helyezték el. Erre a megoldásra – amelyet az idősebb Lechner Jenő fordított amfiteátrumkaréjnak nevezett – azért volt szükség, hogy a kívül lévő sorok ne takarják se a mögöttük lévőket, se a középen miséző pápai legátust. A teraszon egyébként további ötszáz bíboros, érsek és püspök számára is kialakítottak ülőhelyeket, az ezer fős énekkar számára pedig külön emelvényt építettek.

A hátsó emelvényhez a Városligeti-tó felől kétkarú lépcső vezetett fel. A lépcsők a Városligeti híd tengelyéből indultak a szélek felé, majd egy teraszos pihenő után visszafordulva vittek fel az emelvény tetejére. A pihenőteraszok fölé loggiás kiképzésű tornyokat állítottak, ezek tetejében a rádióközvetítés céljára rendeztek be 8-8 fülkét. Az emelvény alatt sekrestyét, tűzoltó- és mentőállomást helyeztek el, valamint a külföldi sajtó munkatársai részére beüzemeltek 16 telefonfülkét is.

Az építmény előtt egy amfiteátrális elrendezésű nézőteret alakítottak ki a Hősök terén, 125.000 ülőhellyel. Az eseményre a Városligeti-tavat is lecsapolták, medrét leaszfaltozták és az oda felállított tribünökre további padokat telepítettek. Szükség is volt rájuk, mivel a rendezvényre a mintegy háromszázezer fővárosi és kétszázötvenezer vidéki hívőn kívül még huszonötezer külföldi vendég is érkezett.

A Városligeti-tó medrét leaszfaltozták és ide is padokat helyeztek el a kongresszus nézői számára (Forrás: Fortepan/Képszám: 146264)

Az építmény – mivel ideiglenesnek szánták – fa szerkezetű volt, a pilléreket juttavászon burkolattal takarták le, amelyre még vakolatot is felhordtak. A bonyolult ácsmunkát Hellenbrand Ödön készítette, a faanyagot a Fischer Henrik cég szolgáltatta, a baldachint pedig a Höna és Pilmayer cég építette.

A pillérek közé aranyozott szegélyű, fehér selyemfüggönyöket függesztettek, amelyekre Árpád-házi és eucharisztikus szentek képeit hímezték a Hermina úti ferences apácák. Felső szegélyüket bíborra színezték, hiszen az emelvényen a bíborosok foglaltak helyet. A képek eredeti kartonjai közül tizenötöt Unghváry Sándor, négyet pedig Börtsök László festőművészek festettek, illetve utóbbi készítette a pápai címer kartonját is. A főoltár baldachinját és az ott álló szobrokat Füredi Richárd formázta meg.  

A római Szent Péter-bazilika Bernini-féle baldachinjának másolata a Hősök terén. A baldachint és a tetején lévő szobrokat Füredi Richárd szobrász formázta meg (Forrás: Fortepan/Képszám: 177337)

Az oltár kivitelezésének a felsorolt iparosok március 7-én kezdtek neki, tehát tizenegy hét alatt építették fel, az összköltsége 100.000 pengő volt. Az ideiglenes jellegből az is adódott, hogy a kivitelező cégek visszakapták a beépített anyagokat, azokat a szervezők tehát gyakorlatilag csak bérelték.

Szentek képei a selyemfüggönyökön; az eredeti kartonokból tizenötöt Unghváry Sándor, négyet pedig Börtsök László festőművészek készítettek (Forrás: Fortepan/Képszám: 130451)

Az építmény stílusa – a pillérek díszítetlen, fehér törzseire és arányaira tekintettel – modernnek nevezhető, bár a kiosztás ritmusa azért harmonizál a mögötte álló emlékművel. Szintén modern az emlékmű mögött álló két, hasáb alakú, sisak nélküli loggiás torony is. Az elkészült építményt egyébként éjjel rejtett világítótestekkel ki is világították, amely ugyancsak a modern jellegét erősítette.

Összességében a stílusa közel állt az olasz novecentohoz, így a Bernini-oltár mellett ez is találó utalás Rómára, illetve a Vatikánra. A díszítésben – főleg a baldachin esetében – nagy szerepet kapott az aranyozás is. Annak sárga színe és a modern oltárépítmény fehér alapszíne szerencsésen tükrözte a Vatikán sárga-fehér zászlajának színeit.

Természetesen a csavart oszlopokból álló barokk baldachin erősen elütött az együttes egészétől, mégis találóan kifejezte, hogy a világ katolikussága Róma helyett Budapestre figyelt 1938-ban, a kongresszus időtartama alatt.

Nyitókép: Az 1938-ban megrendezett 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készült főoltár emelvénye a Városligeti-tó felől nézve (Forrás: Fortepan/Képszám: 85165)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó