Budapesten az első autóbuszok 1915-ben indultak el. Az első két járatot hamarosan újabb kettő követte, és az új közlekedési forma egyre népszerűbb lett a fővárosban. A buszok azonban nem járhattak hosszú ideig, hiszen az I. világháború okozta benzin- és gumihiány miatt a járműveket leállították.

Az első budapesti buszok még 1915-ben (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM.TFGY.1845.1)

Csak 1921 tavaszán kezdtek tárgyalásokat arról, hogy valamilyen módon újra kellene indítani az autóbuszokat a fővárosban. A Fővárosi Tanács tulajdonában volt tíz autóbusz, de ezek elindításának feltétele volt, hogy a járművekhez sikerüljön benzint és gumiabroncsot szerezni. Ám ezekből óriási hiány volt. 

Az autóbuszok az Aréna útról, a mai Dózsa György úttról az Andrássy úton át a mai Bajcsy-Zsilinszky, akkor még Vilmos császárról elnevezett útig közlekedtek 1915-ben (Forrás: bkv.hu)

Ezért is jött kapóra Bécs város ajánlata. Az osztrák fővárosban nem volt benzinhiány, üzemeltetni tudták a benzines autóbuszokat és a korábban használt elektromos járművek feleslegessé váltak. Így Bécs öt darab használt, 4-5 éves járművet ajánlott fel Budapestnek nagyon kedvező áron, részletfizetéssel. Az átvételkor csak a járművek árának harmadát kellett kifizetni, a többit 3-3 hónappal később, ráadásul az ajánlat nemcsak a buszokra, de számos alkatrészre is vonatkozott. Budapesten pedig voltak tapasztalatok az elektromos autóbuszokról, hiszen 1915-től már közlekedtek itthon ilyen járművek.

A buszok beszerzéséről nagy vita volt a Fővárosi Tanács ülésén. Egyrészt az ülésre túl későn került sor, közeledett az osztrák ajánlat lejáratának határideje, ezért a képviselők úgy érezték, hogy nincs igazi mozgásterük. Másrészt a Magyar Általános Gépgyár is ajánlatot tett elektromos autóbuszok szállítására a Tudor Akkumulátorgyárral közösen.

Igaz, az osztrák buszok olcsóbbak voltak, és azonnal rendelkezésre álltak, míg a magyarokra várni kellett volna. Ám sokakat ez sem győzött meg. A főváros ugyan elfogadta a bécsi ajánlatot, de a kormánynak fenntartásai voltak. A Pesti Napló ezt írta 1921. június 19-én:

„A fővárosnak az volt a titkos terve, hogy a kormánnyal elengedtetik a vámdijakat, igy jelentékeny összegű megtakarítást fognak tudni felmutatni. Beavatott körökben arról beszélnek, hogy maga a vám több mint kétszázezer korona lenne, míg a szállítási költségek 65.000 koronát tennének ki. Ilyen körülmények között érdeklődni kezdtek aziránt, hogy mi az oka a beviteli engedély folytonos halogatásának. Hamarosan megtudták, hogy a kormány a rossz viszonyok között tengődő magyar ipar sérelmének látja az öt régi autóbusz megvételét és mindent meg akar tenni, hogy a vételt stornírozza.”

Ennek ellenére végül az autóbuszok megérkeztek Budapestre, és azokat 1921. szeptember 24-én forgalomba is állították. Az elektromos hajtású emeletes autóbuszok a mai Dózsa György út és a Ferenciek tere között jártak. A buszokon csak ülő utasok utazhattak, és az emeleti, nyitott részen engedélyezték a dohányzást.

A Bécs városától megvásárolt elektromos buszok 1921. szeptember 24-én álltak forgalomba a magyar fővárosban (Forrás: bkv.hu)

 A buszok az első időben hatalmas sikert arattak. A beszámolók szerint a járatok folyamatosan teljes telítettséggel közlekedtek, és az első időszakban nyereségesek voltak, 1922 márciusáig 150 ezer korona hasznot termeltek. A pestiek hozzáállását a buszokhoz jól szemléltetik a Pesti Hírlap 1921. október 4-i számában leírtak:

„És a sugaras ősz vidám színében intett felénk az uj autóbusz az Andrássy-ut ligeti végén, hol százan és százan vártak türelmesen, mig sor kerül rájuk s helyet foglalhatnak az autóbuszban, mely az újdonság varázsával csábította a könnyen felejtő pesti polgárokat. A gyerekek boldog izgalommal ültek le a bőrülésen s a papák boldogan fizették a tíz koronákat, nem sajnálták a pénzt a vasárnapi szórakozásért. Talán egyedül voltam mélázó bánatommal a vidám vasárnapi emberek között, ki szomorúan gondoltam rá, hogy nálunk csupán szórakozás még az autóbusz, mely a külföldi nagyvárosokban már a háboru előtt is megszokott, egyhangú közlekedési eszköz volt s nálunk most is mindössze egy útvonalon szállítja az utasokat három Bécsben kimustrált régi autóbuszkocsi. Dehát nagyon szegények lettünk, örülnünk kell, hogy ha csak vasárnapi szórakozásul is, de mégis itt van ez a három autóbusz, mutatóul a boldogabb jövendőből, mely szerencsésebb nemzetek számára nem jövendő.”

Persze nem tetszett mindenkinek a hatalmas járművek közlekedése. A száguldozó buszokat veszélyesnek, az utakat romboló szörnyetegnek látták. Kifogásolták, hogy azok mindig zsúfoltak, és az utasokat is állandóan zaklatták az ellenőrök, akik – a kritikusok szerint – szinte minden második megállóban felszálltak a járművekre. Sokan eleve felesleges luxusnak tartották a buszokat, hiszen – mondták – ott a villamos, a taxi és a bérkocsi.

Autóbuszok Budapesten 1929-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 32591)

A Székesfővárosi Közlekedési Vállalat – az autóbuszok üzemeltetője – természetesen ezzel nem értett egyet. A buszok, mutattak rá, csak 12 kilométer/órás sebességgel közlekedtek, ami nem épp száguldozás, valamint inkább a rossz utak teszik tönkre a buszokat, és nem fordítva.

A buszok végül szép lassan a fővárosi közlekedés szerves részévé váltak. Annak ellenére gyarapodott a járatok száma, hogy az infláció miatt az üzemeltetés – a folyamatos áremelések dacára – már veszteséget termelt. A Székesfővárosi Autóbuszüzem 1923-ban lett önálló, ekkorra a benzinmotoros járművek is megjelentek a fővárosi utakon, és 1924. október 24-től már ­a Lánchídon keresztül Budára is közlekedett autóbusz.

MÁVAG-autóbusz 1928-ból (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Nyitókép: Autóbusz az Oktogonon 1927-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 24112)