Ha van filmre kívánkozó élet, az talán Jászai Marié. Ha egy ismert angol vagy amerikai ember élte volna mindazt át, amit Jászai Mari, akkor rengeteg film, regény és egyéb mű foglalkozna az életével. Jászai Mai azonban magyar volt, Magyarországon élt, és még itthon is kevesen ismerik az életét, pedig a tehetség, a szorgalom és a hihetetlen erő megnyilvánulása.

Az egyik legnagyobb magyar tragika 1850. február 24-én született a Komárom-Esztergom megyei Ászáron, és Budapesten, a János Szanatóriumban – jelenleg a SOTE Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikája – hunyt el 1926. október 5-én, 95 évvel ezelőtt. 


A Nemzeti Színház a Rákóczi (Kerepesi) út 3. alatt. Jászai Mari 53 éven át volt a társulat tagja. A felvétel 1880–1890 között készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.083/ Klösz György fényképei)

Jászai Mariról Ignotus így írt a Nyugat lapjain halála után az 1926. évi 20. számban:

„A bécsi magyarok előtt történt most két esztendeje, kik utolsó helyig megtöltötték a rengeteg Konzerthaus termet, hogy Jászai Mari felhágott a dobogóra, fakó és régiszabásu meggyszín ünneplőben megállt ott, mint egy magyarra fordított shakespearei királynő, s előbb Petőfi Sándort szavalta, aztán Ady Endrét. Mint a birnami erdő, úgy kerekedett fel s tartott a dobogónak a magyar sokaság, tisztességet tenni a nagyasszony előtt, kiben még épen élt a magyar nagyság. Fiak sőt unokák voltak majd mind őhozzá képpest, köztük olyan is jócskán, ki már színpadon sem látta volt a fönséges nőt, de meglátták rajta, megérezték benne, belehelték róla a stílust, egy nemzeti lendület nagy művészetét, mely egymásután termette a nagy egyéniségeket e lendület, e művészet, e stílus számára.”

Igntotus szavain keresztül átsejlik, hogy micsoda egyéniség volt Jászai Mari. Több mint fél évszázadig volt a magyar színjátszás csillaga, 53 évet töltött el csak a Nemzeti Színházban. Tökéletes shakespeare-i hősnő volt, de játszott görög drámában, magyar darabokban, ő volt Az ember tragédiájának első Évája, s – ahogy Ignotus is írta – szavalt Petőfit, Adyt. Mindemellett cikkeket, novellákat írt, fordított, például Ibsent. Nemcsak színpadi szerepei voltak, hiszen játszott filmekben is. Híresebb szerepei voltak a már említett Éván kívül Gertrudis a Bánk Bánban, Rómeó és Júliában a dajka és Capuletné, Elektra, Antigoné, Lady Machbeth, és sorolhatnánk a teljes drámairodalom jelentősebb női szerepeit a XX. század elejéig. 


A Blaha Lujza tér, a kép készítésekor még a Népszínház otthona volt az épület, de 1908-ban a Nemzeti Színház társulata költözött be. Klösz György felvétele 1893-ban készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.020)

Első alkalommal 1866-ben állt színpadra statisztaként Székesfehérváron, Budán, Kolozsvárott, majd 1872-től Pesten a Nemzeti Színházban, amelynek 53 éven keresztül volt tagja.

A Nemzeti Színház ekkor még a Rákóczi út elején, a Múzeum körút sarkán állt, a mai Astoriánál. Jászai Mari egy időben ezt az épületet adta meg postacímének, annyira kötődött a színházhoz Amikor 1908-ban ki kellett költöznie a társulatnak az életveszélyessé vált és lebontott épületből, köveiből az 1913-ban már előre megvásárolt sírhelyét rakatta ki. 

A Vígszínház, ahol Jászai Mari egy évadot töltött. Klösz György felvétele az épületről 1900-ban készült (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.108)

Ezután természetesen játszott az új – akkor még ideiglenesnek szánt – Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban is, a Nagykörút és a Rákóczi út találkozásánál álló Népszínházban. Egy évadot a Vígszínházban is eltöltött 1900–1901-ben, de a Vígszínház nem igazán volt számára megfelelő, ezért visszatért a Nemzetibe.

Már életében csodálták, rajongtak érte, elhalmozták díjjakkal, a Petőfi Társaság tagja volt, 1916-ban a Greguss-díjat neki ítélte a Kisfaludy Társaság.

A Vígszínház napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A fentiek egy boldog, sikeres, megbecsült életpályát rajzolnak ki. Valóban, az 1850-ben Ászáron született Krippel Mária már 16 évesen Jászai Mariként színpadon állt, és őserejű tehetsége egyenesen röpítette a magasba. Igaz, nem minden sikerült a színésznő életében, hiszen házassága, amelyet 19 évesen kötött a nála 10 évvel idősebb színész-festőművésszel, Kassai Vidorral gyorsan tönkrement, 2 év után elváltak, és többet nem ment férjhez (de a férfiak társaságát nem vetette meg).

A Magyar utca 34. szám alatt található a Jászai Mariról elnevezett színészház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Azonban életének első 16 éve egyáltalán nem arra készítette fel a fiatal Jászai Marit, hogy ő legyen a nemzet egyik legnagyobb színésznője. Apja, aki korán elvesztette feleségét, a 8 gyerekét sós vízbe áztatott kötéllel büntette minden kisebb vétségért. Jászai Mari 5 évesen már dolgozott, szolgálónak adták, a napi betevőért keményen meg kellett dolgoznia. Emellett tanult, olvasott, és már ekkor ösztönösen, ha alkalma volt, színészkedett iskolatársainak, pajtásainak.

Felirat a Magyar utca 34. szám alatti Jászai Mari Színészház falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Schöpflin Aladár az 1929-ben megjelent Színművészeti Lexikonban így jellemezte:

„Ő volt a mindenek fölött való színész. A színjátszó, akit a lelki és testi átváltozás ősi nagy ösztöne egyszer odavitt abba a világba, amely egészen az övé, amely­nek nincsenek határai, amelyben lehet a kis pesztonkából királynő, ahol szép lesz a csúnya és rúttá kendőzi magát a szép. Az örök színész, egész színész, abszolút színész volt ő, aki nappal igénytelenül öltö­zött, nem bánta, ha sokan csúnyának tart­ják, nem igyekezett tetszeni, nem töre­kedett arra, hogy mindenkit elbájoljon, meghódítson vagy elkápráztasson a szelle­mével. Szinte nőietlen volt rideg lelki ma­gányában, lemondva a nőiesség ősi és örök vágyáról: tetszeni mindenkinek! Ő nappal nem akart tetszeni és nem akart ékes lenni. Minden erejét, képességét, akaratát a sze­repei számára tartogatta. Azt mondta: »ők az én uraim: a szerepeim, ők az én zsar­nokaim és gazdáim, ők az én nagy életet élő nagy asszonyaim; ezerszer többre becsülöm őket magamnál!«”

 

          

Újságcikk arról, hogy Jászai Mariról teret neveznek el születésének centenáriumi évében (Forrás: Világosság, 1950. november 27.)

A fiatal lány 16 évesen a háború poklát is megjárta, az 1866-os königgrätzi csatában volt markotányosnő, azaz ellátmányt árult a katonáknak, de a sebesülteket is ellátta. Ezután szegődött el színésznek. A „nagy háborúban”, azaz az I. világháborúban minden erejével segítette a sebesült katonákat, Schöpflin a Színművészeti Lexikonban ezt írta erről az időszakról:

„Ellátta őket alsóruhával, dohánnyal, édességgel, könyvvel, szavalt nekik egész délutánokon át. Nem irtózott a szenvedéstől, a szennytől, a piszoktól és nem fogadott el köszönő szót, sem medáliát. Lakása valóságos raktár volt. Zsákszám álltak ott a szeretetadományok, amiket a harcterekre küldött.”

A Bródy Sándor utca 7. alatt 1880–1882. között lakott Jászai Mari, de nem a Magyar Rádió későbbi székházában, hanem a felépítése előtt itt álló házban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nemcsak a vagyonát költötte erre, de még kölcsönöket is felvett. 

Jászai Mari Budapesten sok helyen élt, egy ideig a Bródy Sándor utca 7. alatt, azon a helyen, ahol később a Magyar Rádió épülete állt, 1883–1884-ben a Vas utca 17.-ben, ahol ma a SOTE Egészségtudományi Kara működik, és 1914-ben költözött a Rudolf trónörökös tér 6. szám alatti Palatinus-ház 5. emeletére. A házat Vidor Emil építette 1911-ben szecessziós stílusban.

A Vas utca 17. , ahol Jászai Mári rövid ideig lakott (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Palatinus-házak 1927-ben: a jobb oldali házban élt Jászai Mari 1914-től (Korabeli képeslap)


A Jászai Mari tér részlete 1960-ban, jobbra a Palatinus-házak, itt lakott a színésznő (Fotó: Fortepan/Uvaterv)

A Palatinus-házak napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Unokahúga, Királyné Jászai Gizi a Színházi Élet 1932. szeptember 16-i számában a következő képet adja a lakásról:

„Jászai Mari Rudolf-téri lakásába, ha benyitott az ember, nagy, tágas előszobában találta magát, mely köröskorül sima, fehér-gardróbszekrényekkel volt tele. Szemben – tükör, telefon, jobbra, balra ajtók, szobák. A Dunán nézett a tízméteres szalonja és a nyolcméteres hálója; udvarra a kis ebédlője. Egy tízméteres zárt folyosó végén volt a kristálytiszta hófehér konyhája…”

A lakás központi helyén Széchenyi István portréja függött, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián található, Friedrich von Amerling monumentális olajfestménye után másoltatott. Holló Barnabás két oroszlánszobra is jelentősebb művészi értéket képviselt.

Jászai Mari otthona, Erdélyi Mór fényképe (Forrás: Magyar Szalon. XVII. évf. 33. kötet. 1900. 235. o.)

Az idős színésznő, bár a halála előtt még 1925. december 3-án Az arany ember színpadi változatának Teréza mamáját alakította, elvonultan élt. A Színházi Élet 1924. szeptember 21-i számában Sipos Iván így jegyezte le Jászai Mari gondolatait:

„Ahogy a színpadot elhagytam, a magány várt reám. És még ezt is jobban szerettem, mint a társadalmi életet, melyben tele voltam bátortalansággal, ideges irtózással és tanácstalansággal. Hozzá is szoktam nagyon az egyedülléthez. Ötven éve vagyok már egyedül […] a színpad volt az én reális életem s a színpadon kívüli csak – álom !”

Jászai Mari az otthonában, Erdélyi Mór fényképe (Forrás: Magyar Szalon. XVII. évf. 33. kötet. 1900. 234. o.)

A Nemzeti Színházban töltött fél évszázados jubileumát 1922-ben egy ország ünnepelte. Utoljára 1925 decemberében állt színpadra. A következő évben már elhatalmasodott rajta a cukorbetegség, és 1926. október 5-én elhunyt.

Tudatosan készült a halálára, ahogy már írtuk, sírját már 1913-ban elkészíttette a Nemzeti Színház köveiből, és már életében elkészíttette a saját sírkövét, mégpedig szintén a régi Nemzeti Színház köveiből, nevezetesen egy oszlopából. Életét önéletrajzában Jászai Mari így foglalta össze:

„Forgácsszedéssel kezdtem a győri ácstelepen, csibeetetéssel végzem Rábatamásin. Ami közbeesik: rövid fölrepülés volt a fénybe, ahonnan nemsokára vissza kell szállnom az örök homályba.”

Jászai Mari ravatala a Blaha Lujza téren, a Nemzeti Színház előtt (Forrás: Tolnai Világlapja, 1926. )

Jászai Mari temetése 1926. október 7-én, a kocsit a Nemzeti Színház tagjai kísérik (Forrás: Színházi Élet 1926, október 18-24.)

A rövid fölrepülés közel két emberöltőnyi munka, művészet, színjátszás, szolgálat. Nem csoda, hogy már életében emléktáblát állítottak szülőházánál. Ma nevét viseli egy kráter a Vénuszon, a Magyar utca 34. alatti színészház, és emlékszobát alakítottak ki Rábatamásin, bátyja, Jászai József kántortanító házában, akinél sok időt töltött a színésznő, és természetesen a kiemelkedő színészek Jászai Mari-díjat vehetnek át.

A Rudolf trónörökös teret születésének 100. évfordulóján átnevezték, azóta hívják a XIII. kerület határán, a Margit híd pesti hídfőjénél lévő közterületet Jászai Mari térnek.     

Jászai Mari mellszobrát Stróbl Alajos készítette 1893-ban (Forrás: mng.hu)

Nyitókép: Jászai Mari temetése (Fotó: filmhiradokonline.hu)