A létező szocializmus a két XIX. századi elméleti gondolkodót, azaz Marxot és Engelst a forradalmár (és német ügynök) Vlagyimir Iljics Lenin mellett a rendszer „apostolainak” tartotta, mégis, csak viszonylag későn, 1971-ben állítottak nekik szobrot Budapesten.

Az itthoni kommunista diktatúra első embereinek előbb Sztálin, majd Lenin fontosabb volt, azaz előbb avatták fel a szobrukat, hiszen ők annak a Szovjetuniónak voltak a vezetői, amelynek befolyási övezetébe Magyarország is tartozott. A rendszer viszonyulását Leninhez jól mutatja, hogy az 1970-es évek takarékos díszkivilágítási rendjében is csak Lenin szobrát kellett az év minden napján kivilágítani.

A Jászai Mari tér 1972-ben Marx és Engels szobrával, hátul jobbra az MSZMP egykori székháza, a mai Képviselői Irodaház, a Fehér Ház látható (Fotó: Fortepan/Képszám: 141218)

Marx és Engels szobra ehhez képest kevésbé volt fontos, végül azonban csak elkészült, megalkotására az idén elhunyt Segesdi György szobrászművész és Schall József építőművész kapott megbízást, utóbbi a a rendszerváltáskor, 1989-ben halt meg. A Karl Marxot és Friedrich Engelst együtt ábrázoló alkotás monumentális lett, és kiemelt helyre, az MSZMP akkori székházával (a mai Képviselői Irodaházzal) szemben, a Jászai Mari térre került, avatásán pedig az akkori párt- és állami vezetők is megjelentek. Az eseményről 1971. május 1-jén ezt írta a Magyar Hírlap:

„Budapest közterületi díszeinek sorában új, monumentális képzőművészeti alkotást avattak pénteken: Marx és Engels közös emlékművét a Jászai Mari téren. A nemzetközi munkásmozgalom két kimagasló alakjának közös szoborművét a munkásosztály nemzetközi ünnepéhez, május elsejéhez kapcsolódó eseménysorozat keretében adták át a fővárosnak.

Az avató ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, Benke Valéria, Nemes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai; továbbá az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány több tagja; részt vett a politikai, a társadalmi és a kulturális élet sok ismert személyisége.”

A „nemzetközi munkásmozgalomnak” nem volt kiemelten fontos éve 1971, de akkor miért pont ekkor, 50 éve avatták fel a szobrot? A hivatalos magyarázatok szerint a „szocialista közvéleményben” azután jelent meg a szoborállítás „hosszabb ideje érlelődő igénye”, miután három évvel azelőtt előbb Marx, majd másfél év múlva Engels születésének 150. évfordulóját ünnepelték meg.

A hatalmas szoborkompozíció a Jászai Mari téren a felállítása után egy évvel, 1972-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 1978) 

Segesdi György eredetileg krómacélból képzelte el megalkotni a két „ősatya” 4 méter magas, kubista stílusú szobrát, de az elvtársoknak ez azért már sok volt, felsőbb utasításra mauthauseni gránitból kellett azt elkészíteni.

Az alkotó ezt mondta a hatalmas méretű és szokatlan kialakítású szoborról a Magyar Nemzet 1971. április 30-i száma szerint: 

„Nem foglalkoztatott a naturális hasonlóság. Marx és Engels alakjában tanításuk érvényességét, emberi nagyságukat akartam egyszerre, egyidejűleg érvényre juttatni. Hogy ezáltal eltértem az emberekben élő általános képtől, erre csak azt mondhatom: többek között a szobrászok feladata, az én feladatom is a képzetek alakítása.”

A szobrok csak 20 évig álltak az eredeti helyükön, a rendszerváltás után az elnyomó rendszerre utaló köztéri emlékműveket, alkotásokat eltávolították. A Marx–Engels-szoborról 1991-ben nagy vita volt a fővárosi közgyűlésben, voltak, akik a szobor művészi értéke miatt annak megtartása mellett érveltek.

A szobor a Memento Parkban (Fotó: Wikipédia/Ferran Cornellà)

Végül az a döntés született akkor, hogy a Jászai Mari térről mindenképp el kell bontani, de ha egy önkormányzat kéri, akkor megkaphatja, felállíthatja. Azonban egyetlen önkormányzat sem jelentkezett az alkotásért, ezért az a szocializmus szobrainak emlékparkjába, a mai Mementó Parkba került, és azóta is ott látható.

A Marx–Engels-szobor helyén 2019 óta az 1956-os forradalom után kivégzett miniszterelnök, Nagy Imre szobra található.

Nyitókép: A Jászai Mari tér és a hatalmas emlékmű 1978-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 141291)