Bonaparte Napóleon francia császárig az európai kontinensen az utakon általánosan bal oldalon közlekedett mindenki. Ennek pontos okát nem igazán tudjuk, az elfogadott elmélet szerint az emberek azért közlekedtek a bal oldalon, mert így a jobb kezük – amellyel szükség esetén fegyvert rántottak – a szembe jövő felé esett, illetve a kardot viselő lovasok is a bal oldalukon viselték azt, és jobb kézzel rántották elő, amihez a bal oldali közlekedés volt kényelmesebb.

A jobb oldali közlekedés elterjedéséhez hozzájárult az is, hogy a nagy méretű, 4-8 lóval vontatott társzekereket a bal hátsó lovon ülve irányították, hogy a jobb kezük szabadon maradjon, és ebben az esetben viszont a jobb oldali közlekedés volt ideális. Napóleon a jobb oldali közlekedést részben hadászati okokból végül törvénybe foglalta, és a hódító csapatai elterjesztették a kontinensen. Az anyaországtól, a britektől való elszakadás jegyében az Egyesült Államokban kezdettől fogva a jobb oldali közlekedés volt érvényben.

Bal oldali forgalom a Rákóczi úton az Astoria felől a mai Blaha Lujza tér irányába nézve, az EMKE-nél 1940-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 94347)

Mindenesetre a XIX. század elejétől tehát a jobb oldalon való közlekedés kezdett elterjedni, sőt 1927-ben a Népszövetség Útügyi Bizottsága ki is mondta, hogy Európában a jobb oldali közlekedést támogatja. Nem meglepő tehát, hogy a XX. század közepére Európában csak pár renitens ország maradt az út bal oldalán, Nagy Britannia, Írország, Svédország és Magyarország.

A magyar bal oldali közlekedés az 1930-as években már egyre több gondot jelentett, hiszen – főleg az 1938-as Anschluss után, amikor Ausztria a Német Birodalom része lett –, az autósoknak Magyarországra érve át kellett térniük a másik oldalra. Ez olyan hátrányokkal is járt, hogy a nagy nemzetközi útvonalak inkább elkerülték az országot.

Az áttérésnek azonban volt egy kevésbé békés oka is. Magyarország ugyanis 1941 tavaszán átengedte a német csapatokat Jugoszlávia felé, és a jobb oldalhoz szokott német katonák komoly fennakadást okoztak a hazai közlekedésben.

A váltás éve: 1941-ben júliustól novemberig a satírozott területen, vagyis Budapesten és környékén a bal, azon kívül a jobb oldalon kellett közlekedni (Forrás: A Kerék, 1941. szeptember 1.)

A váltásra 1941. július 6-án került sor, de csak Budapesten kívül. A fővárosban és környékén ugyanis csak november 9-én tértek át a jobb oldali közlekedésre, addig az utaknál a város környékét elhagyva egy ponton át kellett menni a másik oldalra. A kétlépcsős váltásnak a budapesti közlekedés kissé komplikáltabb rendszere volt az oka, hiszen Budapesten ez nem csak annyit jelentett, hogy az autósoknak a másik oldalon kellett közlekedniük. A tömegközlekedés gondjairól a 8 Órai Ujság így írt 1941. május 30-án:

„Legnagyobb problémát ugyanis a jobb oldali köz­lekedés esetén a villamos és autóbuszforgalom átállítási jelenti.

Éppen ezért a Beszkárt vezetősége már hosszabb idő óta éjszakánként olyan próbajáratokat indít, amelyek a jobb oldali közlekedésnek megfelelően járják az útvonalakat és az így nyert tapasztalatokat is felhasználják a problémák megoldásánál. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a járdaszigetek áthelyezése helyett valószínűleg beérik azzal, hogy a járda­szigetek világítótesteit helyezik át és a villamosok a keresztezésen túl lévőjárdaszigeteknél állnak majd meg.

Az autobuszforgalom jobb oldali átállítása is kisebb-nagyobb problémákat jelent. Ez idő szerint a helyzet ugyanis az, hogy a fel- és leszálló ajtók az autóbusz baloldalán vannak, ami jobb oldali közlekedési rendnél nem tartható fenn.”

Az előkészítés során a jelzőtábláknál már korábban kihelyezték az új rendnek megfelelőket, de azokat letakarták, sőt ahol lehetett, a régi állandó táblákat is leszerelték, és ideiglenes megoldással pótolták, hogy gyorsan, egy éjszaka alatt át lehessen azokat cserélni, ahogy az november 8-án szombatról november 9-re, vasárnap reggelre meg is történt. A rádió már november 6-án csütörtöktől kezdve naponta több alkalommal is felhívta a figyelmet a nagy változásra.

Rendőrségi hangosbemondós kocsi figyelmeztette a lakosságot a váltásra (Fotó: A Kerék, 1941. november 1.)

A fővárosnak az átállás 12 millió pengőjébe került, úgy is, hogy költségcsökkentés miatt a HÉV-eknél, és a földalattinál megmaradt a bal oldali közlekedés. A Gödöllői HÉV ma is bal járatú, a kisföldalattinál csak 1973-ban tértek át a jobb oldali közlekedésre. Így is összesen 601 villamosmegállót kellett áthelyezni és 584-et átalakítani. A legnagyobb átépítésre a Baross téren volt szükség.

A lakosságot hirdetésekkel, plakátokkal és hangosbemondó kocsikkal is figyelmeztették, valamint a taxik, a villamosok és a buszok elejére hatalmas piros táblákat is felszereltek, és az adott napon 1600 rendőr is szolgálatban volt.

A jobb oldali közlekedés első napja vasárnapra esett. E napon taxik és buszok nem közlekedtek, a villamosok lassabban, óvatosabban jártak, a Beszkárt vezetése inkább bevállalta a késéseket, mint a baleseteket. A nagyobb kereszteződésekben rendőrök és hangosbemondós rendőrségi járművek álltak, mégis történtek balesetek, az első a Vígszínház előtt, egy 70 éves ügyvédet ütött el a villamos.

Az autók hűtőrácsán a figyelmeztető felirat (Fotó: Fortepan/Képszám: 71741)

Vasárnap, november 9-e azonban nagyobb zavarok nélkül telt el, hétfőn, 10-én viszont már voltak gondok, ahogy a lapok jellemezték a helyzetet: mindenki legalább negyedórával korábban indult munkába, mégis mindenki elkésett. A forgalom a következő napokban normalizálódott, és az elmúlt 80 évben mindenkinek természetessé vált, hogy jobb oldalon közlekedünk.

A kontinensen utolsónak Svédországban vezették be a jobb oldali közlekedést 1967-ben. Az előkészületek során a svédek Magyarország tapasztalatait is kikérték, hiszen nálunk volt a legutolsó ilyen átállás.

Nyitókép: Hatalmas plakát a villamos oldalán. Ezt nehéz volt nem észrevenni (Fotó: Fortepan/Képszám: 71738)