A képzőművészek számára nem mindegy, hogy milyen helyen dolgoznak. Aki figyelmesen jár-kel Budapesten, sok helyen láthat olyan tetőtéri lakásokat, amelyek művészek számára lettek kialakítva. Jellemzően az északra néző hatalmas ablak árulkodik erről. Azonban 1911-ben még tovább mentek, egy egész művésztelepet létesített a főváros a művészeknek. Budapesten ugyanis ebben az időben pezsgett a művészeti élet, ám műtermekből hiány mutatkozott. A legnagyobb gondban a fiatal, de már elismert művészek voltak, leginkább a földszinti, nagy termeket igénylő szobrászok, a művészteleppel nekik kívántak segíteni.

A Százados úti művésztelep egyik háza 1928-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 22052) 

A kezdeményező Kallós Ede és Horváth Géza szobrászművészek voltak, akik 13 művésztársukkal együtt azt kérték a fővárostól, hogy  kifejezetten művészlakásokat építsen. A terv kedvező fogadtatásra talált, és 1909-ben összesen  32 lakás építését szavazta meg 480 000 koronás költségvetéssel Budapest vezetése.

A kifejezetten szobrászoknak és festőknek kialakított Százados úti művésztelepen végül összesen 15 földszintes házat építettek, 485 ezer koronáért. A költségtakarékosságot is szem előtt tartó felosztás végül az alábbi lett:  8 műterem háromszobás lakással, 8 műterem kétszobás lakással, míg 10 műterem egyszobás lakással, valamint további önálló műtermek is épültek.  

Az abban az időben Kőbányához tartozó Százados utcai helyszín kiválasztása nem volt magától értetődő, sok telek szóba jött, de végül a művészekkel egyetértésben az akkor külterületnek számító Százados útra esett a választás. A művésztelep épületeinek helyén a döntéskor még káposztaföldek voltak.

A házak a művészek igényei szerint épültek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A művészek számára a bérleti díjat úgy állapították meg, hogy az a beruházás költségének kamatait fedezze, azaz nem volt túl magas, a piaci árnál alacsonyabb, viszont a főváros a felújítások, tatarozások költségét már nem vállalta. A kivitelezés 1911 május 1-jén indult meg, és novemberre már álltak is a házak, amelyekben folyóvíz és WC is helyet kapott. A Százados utcát makadámburkolattal és csatornával ugyan ellátták, de a villanyt csak 1923-ban vezették be.

A telep általános tervét Wossala Sándor készítette el. A házakat több vállalkozó építette, és nem végeztek egyforma minőségű munkát. Az épületek egy részén nem sikerült megfelelő módon kialakítani a tetőszerkezeteket, mert 1912 májusában a lakók arról panaszkodtak, hogy hat háznál a cserepek a legkisebb széltől is leestek, egy-egy nagyobb szélvihar egész tetőket söpört le. A hibát természetesen orvosolták, így a művészek – akiknek kétharmada szobrász, egyharmada festő volt – a Pesti Napló 1912. július 3-i száma szerint jó szívvel köszönhették meg a telep létesítését:

„Azok a művészek, akik a főváros által létesített Százados-uti müvész- telepen laknak, ma küldöttségileg tisztelegtek Bárczy István polgármesternél, hogy neki hálájukat fejezzék ki a müvésztelep létesítéséért. A küldöttség vezetője Kallós Ede szobrászművész volt, aki üdvözlő beszéde után átadta a polgármesternek a művészek emléktárgyát, egy márványlapon elhelyezett ezüst plakettet, amelyen a polgármester relief­arcképe, két oldalt pedig a müvészházak képe látható. A plakett Vas Viktor müve A művészek ezután dr. Wildner Ödön tanácsnoknál tisztelegtek, aki a polgármester mellett megalkotója volt a müvésztelepnek.”

A beköltöző művészek pedig lelkesen dolgoztak a telepen, ahová, mint írtuk, 1923-ban bevezették a villanyvilágítást is. A nagy gazdasági válság alatt a művészek helyzete sem volt rózsás, volt, hogy a lakbért műalkotásokkal fizették ki.

Egykor káposztaföldek voltak itt  (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A művésztelep 1949-ig Kőbányához tartozott, ekkor került át Józsefvároshoz. Az akkor fél évszázados épületeken a VIII. kerületi tanács 1960–1963-ban nagyszabású felújítást végzett, és a költségeket is a kerület állta, annak ellenére, hogy az eredeti megállapodás szerint ezt nem vállalta a főváros a telep építésekor.

Ma Józsefváros része, de egykor Kőbányához tartozott  (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A telepet 1976-ban már műemléki jelentőségűként tartották nyilván, és 1985-től számít műemléknek.

Kik dolgoztak itt? Makrisz Agamemnon, Maugsch Gyula, Kara László Mihály, Kamotsay István, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Kallós Ede, Pásztor János szobrászművészek, Czigány Dezső, Kádár Béla festőművészek és még sokan mások.

A Százados úti művésztelep nemcsak egy idén 110 éves műemlék-együttes, hiszen ma is művészek lakják, akik itt alkotnak, ezzel nemcsak Magyarországon, de Európában is az egyik legrégebben folyamatosan működő művésztelep.

Nyitókép: Európa egyik legrégebbi, ma is működő művészlakónegyede  (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)