A társasági élet központja volt a századfordulón, ma egyetemistáké a Balaton Kávéház

Írta: Nagy László Bálint

2021. november 18. 11:30

A századforduló egyik exkluzív kávéháza volt a Rákóczi út és a Szentkirályi utca sarkán 1894-ben megnyílt Balaton Kávéház. A tulajdonos nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint felvenni a versenyt az ugyanekkor megnyílt New York Kávéházzal. Ismert politikusok, híres színészek, neves írók törzshelye lett a kávéház, amelynek pazar belső tereit sajnos ma már csak fényképről ismerhetjük. Nemrég egyetemisták vették birtokba a Szentkirályi utcai szárnyat, de az újonnan kialakított vizsgaközpontban már semmi nem emlékeztet a fényűző múltra.

„Ebben a kávéházban képviselve van Magyarország két legnagyobb tava. Egyik fele: Balaton, másik fele: Fertő!” – járta a korabeli vicces mondás a Balaton Kávéház nevére és egymástól elkülönülő két térfelére utalva. A sokak által kedvelt vendéglátóhely egyik felében gyakoriak voltak a nagypolitika reprezentánsainak szócsatái, ismert politikusok mellett híres színészeknek, neves íróknak voltak itt törzsasztalaik, a másik felét viszont a kártyázók népesítették be, akik körül kibicek hada nyüzsgött. 

Az egykori Kerepesi út 17. (1906-tól Rákóczi út 17.) szám alatt korábban a Schramek Vendéglő működött, itt alakult meg 1890-ben a Magyar Pincér Asztaltársaság 40 taggal a vendéglátás nyelvének magyarosítása és jótékonysági szerveződés céljából. A ma álló négyemeletes bérház 1893-ban épült, Mayer Péter tervei szerint, a tulajdonos Tafler Kálmán megbízásából. Tafler a főváros egyik leggazdagabb virilistájaként a közgyűlésben is fontos szerepet játszott és vejével, dr. Stern Ármin ügyvéd-zeneszerző-műgyűjtővel, a németalföldi festészet szakértőjével közel száz budapesti és bécsi bérpalotát birtokolt. 

 Az egykori Balaton Kávéházat is magában foglaló, ma is álló bérház 1893-ban épült (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum PC: 184226)

A háztulajdonos Tafler Kálmántól a Weingruber vendéglő főpincére, Tihanyi József bérelte ki a bérház földszinti részét, ezzel indította meg vállalkozását. A Balaton Kávéház 1894. május 24-én, déli 12 órakor nyitotta meg a kapuit a vendégek előtt. Az egyik célkitűzést az ugyanazon év októberében megnyílt New York kávéház luxuspompájának felülmúlása jelentette. A Rákóczi út és a Szentkirályi utca másik sarkán álló Mátyás király fogadó hamarosan elveszítette jelentőségét a korszerű Balaton Kávéházzal való konkurenciaharcban. 

A Balaton Kávéház megnyitásának sajtóhirdetése (Forrás: Pesti Napló, 1894. május 20.)

A Balaton Kávéház belső berendezését óriási csillárok, ámpolnák, tükrök, függönyök, gobleinek, gazdag aranyozás és fafaragás-díszítések, műmárvány, oszlopok és bolthajtásokat tartó kariatidák díszítették, a hatalmas méretű kasszát műselyem drapériával vonták be. Eredetileg balatoni életképeket ábrázoló freskók, egy bizonyos Neumann címfestő kétes művészi értékű munkái díszítették a falakat, ezeket később a Zsolnay-gyár balatoni tájakat ábrázoló színes csempeburkolatára cserélték.

A Balaton Kávéház enteriőrje. Fényképek a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményéből

A fényesen berendezett exkluzív kávéház hamar népszerűvé vált, elsősorban a politikusok körében, de az újságírók, színészek, művészek, írók közül is sokaknak lett a törzshelye.  Főleg függetlenségi politikusok gyűltek itt össze: Wekerle Sándor háromszor kinevezett miniszterelnök, Kossuth Ferenc (Kossuth Lajos fia), Hock János és a fiatal Károlyi Mihály. Közéleti szereplőként újságírók is bekapcsolódtak a vitákba, az egyik legismertebb közülük Mikes Lajos.

Művészek is gyakran megfordultak itt: Vajda János, Ady Endre, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Csáth Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Tersánszky Józsi Jenő, Ambrus Zoltán, Paulini Béla. A közeli Nemzeti Színház színészei is sokszor itt töltötték az éjszakát a fellépéseik után. 

A Balaton Kávéház politikusok, újságírók, művészek törzshelye lett (Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteménye)

„Volt idő, amikor Magyarország belpolitikai boszorkánykonyhájának üstjei e helyiségben rotyogtak. Nevezetes történelmi akciók innen indultak hódító útjukra. Palam et publice (nyilvánosan, mindenki szeme láttára – A szerk.) dikcióztak a törzsasztaloknál a honatyák a szokásos helyeslés, derültség, éljenzés, »mozgás és nyugtalanság« kíséretében” – emlékezett vissza a fénykorra a Pesti Hírlap az 1926. április 4-én megjelent számában.

A politikai viták általában éjfél előtt véget értek, viszont teljesen más volt a helyzet az 1904-es obstrukciós vitában, a Tisza István miniszterelnököt bíráló politikusok szenvedélyes egyeztetése idején. Ambrus Zoltán író, újságíró, aki rendre éjfélkor szokott nekikezdeni a szertartásos újságolvasásnak, majd ezt követően az írásnak, az obstrukciós vita idején egyik éjszaka magából kikelve fordult a Balaton Kávéház közönségéhez: „Bocsánat, Uraim, nem zavarja önöket, hogy újságot olvasok?”

 A Rákóczi út 17. szám alatti ház napjainkban (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

„A politikai élet fóruma, az irodalmi világ központja és az újságírás találkozóhelye majdnem negyedszázadon át a Balaton-kávéház volt” – írta visszaemlékezéseiben Róna Lajos, 1930-ban megjelent könyvében. Mint fogalmazott: „a magyar közvéleményt valósággal a Balaton csinálta, a nagy politikai akciók onnét indultak ki, karrierek lendültek fel és emberek buktak le a magasból a mélységbe, kormányokat szerveztek és buktattak, pártokat bomlasztottak és egyesítettek, mandátumot és dicsőséget osztogattak.”

A kávéház kártyaasztalával kapcsolatos élményeit a Vígszínház művésze, Góth Sándor a következőképpen elevenítette fel a legendás Újházi Edére emlékezve, a Színházi Élet 1913. december 21-i számának hasábjain: „Nagyon sok kedves órát töltöttem a Mester társaságában, de mind között azokra az időkre emlékszem legszívesebben, amikor én is játszottam Újházival. Igen, körülbelül két éven át csaknem minden áldott este játszottam vele. Én voltam a partnere s szép számmal voltak nézőink is, különösen politikusok. A Balaton-kávéház híres politikai törzsasztalának tagjai. Mert ott játszottunk. A Balatonban. Nem színházat, hanem alsóst. S a művészetének kijáró hódolat hatalmas koszorújába hadd fűzzek én is egy szál babért: az alsós-partner elismerő hódolatát. Mert meg kell adni, a Mester remekül játszotta ezt is.”

Az egykori kávéház Rákóczi úti homlokzatának részlete ma (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A kávéház vezetőjéről, Tihanyi Józsefről Krúdy Gyula is megemlékezik,  A kékszalag hőse című regényében, igaz, Tihany Kávéházként örökítette meg a Balaton Kávéházat (egyértelműen beazonosítható jellegzetességeivel), az üzemeltető Tihanyi Józsefet pedig Balatoni úr alteregójába bújtatta: „A Tihany Kávéházban, bár csak délelőttre járt az idő: már olyan nyugodtan lépett be Regényi, mintha tegnap fordult volna meg utoljára a körbenforgó ajtó körül, amellyel Balatoni úr, a Tihany Kávéház tulajdonosa, nevezetessé és modernné akarta tenni üzletét a fővárosban” – adja meg a felütést Krúdy. 

A vendéglátóiparban életművet teremtő Tihanyi József fia, Tihanyi Lajos festő, a Nyolcak tagja. A fiatalkorában megsiketült művész mellett a kávéház-tulajdonosnak három lánya, Erzsébet, Matild és Stefánia, illetve még egy fia, a vállalkozását továbbvivő, ügyvédként is működő Ernő volt. A tulajdonjog később Tafler Kálmán gyermekeire szállt, köztük Tafler Kornéliára, aki Stern Ármintól elválva a nálánál 17 évvel fiatalabb bécsi karmesterrel, Rudolf Nilius-szal házasodott össze.

A gazdasági világválság és az infláció éveiben Tafler Kornélia a testvéreivel együtt a kávéházat akkor bérlő dr. Tihanyi Ernőtől megvonta volna a bérleti jogot, elmaradt hátralékbefizetésre hivatkozva. Végül hitelezők segítségével a Tihanyi család tovább folytathatta a vállalkozást, az 1935-ös cégbejegyzésben Rákóczi úti Étterem és Kávéház Kft. néven, Lőwy Edit Enikő, majd 1939-től Pelzmann Gyula ügyvezetésével. Ekkoriban a Kisgazdapárt vezetői, Eckhardt Tiborral az élen, alakították itt ki a törzshelyüket. A holokausztot túlélve, 1946-ban dr. Tihanyi Ernő lett az ügyvezető. Nem sokáig vezethette a kávéházat, amelyet az államosításkor, 1949-ben végleg bezártak. 

A Szentkirályi utcai homlokzat ma, a földszinten, a Balaton Kávéház egyori termében alakították ki az ELTE vizsgaközpontját (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A Rákóczi út 17. szám alatti ház földszintjének Szentkirályi utcai oldalán, az egykori Balaton Kávéház egy részén idén október 4-én nyílt meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának vizsgaközpontja. A mintegy 200 fő befogadására és heti 10 ezer vizsga lebonyolítására alkalmas terem egyszerű belső térben, moder felszereléssel várja a diákokat. Az egykori kávéház utcasarki kiszögellésében 2003 óta a Magyar Pálinka Háza kínálja a hazai párlatokat. Nyoma sincs az egykori, fényűzően kialakított Balaton Kávéháznak.

Nyitókép: A Balaton Kávéház enteriőrje (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó