Az 1870-es és 1880-as évek sok minden mellett az egyesületek, civil szervezetek alapítása miatt is nevezetes időszak. Szinte nem volt olyan szakma, amely érdekképviselete céljából egyletekbe ne tömörült volna, a sportolás kereteinek biztosítását egyesületek vállalták magukra, és természetesen a jótékonyság leghatásosabb módja az egyleti szervezkedés volt.

A magyar tanítónők általános helyzetének javítására 1885-ben alakult meg a Mária Dorothea Egyesület, melynek létrehozatalában nagy szerepe volt Zirzen Jankának, a magyar női edukáció egyik zászlóvivőjének, Rómer Flóris bencés szerzetesnek, régésznek, valamint Péterfy Sándor tanítónőképző-intézeti tanárnak, tanügyi írónak. Az elemi szintű oktatásban ekkor hazánkban majdnem tízezer tanítónő dolgozott. Ezeknek csupán negyede volt férjezett, háromnegyedük élt egyedül, sokszor szülővárosuktól távol, albérletben, rosszabb esetben tömegszálláson kellett meghúzniuk magukat.

Az egylet névválasztása természetesen nem a véletlen műve volt, Mária Dorottya főhercegnő (József nádor unokája) fiatal korától fogva nagy hangsúlyt helyezett a magyarországi nemes ügyek támogatására.

Mária Dorottya főhercegnő portréja a Vasárnapi Ujság 1890. január 12-i számából

Ő maga is jelentős összeggel járult hozzá az egylet működéséhez, sőt még egy maga készített hímzést is felajánlott, ami adománygyűjtő aukció keretében 6 ezer forint bevételt hozott az egyesületnek. A szervezet egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy lakóhelyet biztosítson azoknak a tanítónőknek, akik egyedülállóak, és nehézséget jelent számukra a lakbér kifizetése. Az adakozás és előkészítés eredményeként 1889-ben avatták fel a Magyar Tanítónők Otthonát a korabeli számozás szerinti Orczy út 6. alatt.

Az épület 2021 decemberében (Fotó: Simon Tímea)

Mária Dorottya és Margit főhercegnők a házavatás után (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1890. január 12.)

Az otthont Pucher József tervezte.  Az építész nevéhez számos főúri pesti palota és körúti előkelő bérház kötődik, egyik legismertebb munkája a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mai otthonának, az egykori Wenckheim-palotának a kivitelezése. Ennél az épületnél is tudása legjavát adta. Helyet kapott benne konyha, élelmiszer tárolására alkalmas nagy raktár, kamra s más mellékhelyiségek. A magasföldszinten irodát, közös társalgótermet alakítottak ki, mindkettőben könyvtári részleg is volt, amely már a megnyitáskor is több ezer kötetre rúgott, és az adakozások folytán egyre bővült.

Rajz az Ország-Világ 1889. június 6-i számából

Az emelet a lakószobák számára biztosított helyet, minden szoba egyszemélyes volt. Ezen a szinten még egy fürdőszobát rendeztek be, melyet egyszerre két tanítónő használhatott. Amikor megnyílt, az otthon 14 tanítónő elhelyezését tudta biztosítani, ez már ekkor kevésnek bizonyult. A telek szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy további szárny kialakításával a férőhely is növekedjen.

Az Orczy útra néző részen 1910-ben hozzá is kezdtek a bővítéshez. Ez az épületrész már két emelettel rendelkezett, a főbejáratot pedig a torony aljából áttették az új szárny közepére. A munka eredményeképpen az otthonnak már 35 szobája volt, 40 személynek biztosított állandó lakhelyet, de arra is alkalmas volt, hogy a vidékről érkező tanítónők néhány éjszakát eltöltsenek a házban. A bővítés során egy nagy alapterületű, közös hálótermet is kialakítottak az esetleges további létszámnövekedés biztosítására. A legtöbb lakó egyébként ebben az időszakban már főleg nyugdíjas tanítónő volt, az ő egészségükre és szükség szerinti ápolására napközben néhány fős személyzet állt rendelkezésre.

Az épület az Orczy út felől 1910 után (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Mai formáját az épület 1935-ben nyerte el, az Egylet ebben az évben ünnepelte alapításának 50. évfordulóját. A sok ezer taggal büszkélkedő szervezet fővárosi és állami hozzájárulás segítségével újabb építkezést kezdeményezett. Morbitzer Nándor építőmester kapta a megbízást, hogy az eredeti épületrészt, vagyis a tornyot és az ahhoz tartozó traktust hozzáigazítsa a kétemeletes szárnyhoz. Ezzel az az elképzelés is megvalósult, hogy a Mária Dorothea Egylet korszerű körülmények között készítse elő a magyarországi tanítónők számára szervezett továbbképzéseket, ismeretterjesztő előadásokat és a saját kiadványait. 

1948-ban megindult a polgári rendszerben alapított civil szervezetek feloszlatása, a Mária Dorothea Egylet sem kerülhette el sorsát, és ahogy ez akkor természetes következmény volt, az államosítás a tanítónők otthonát is érintette. Először ipari tanulók kollégiumaként használták, majd óvodát nyitottak, végül 1954-ben ide költözött a Szlovák Általános Iskola és Gimnázium. Az emeleten egy elkülönített részen leánykollégium is működött.

A rendszerváltozás után többször is iskolaváltás tanúi voltak az ódon falak, 1993-ban a Deák Téri Általános Iskola költözött be, nevét hamarosan Deák Diák Iskolára változtatták. Ma is oktatási intézmény található az egykori tanítónői menhelyen, 2013 óta egy nemzetközi középfokú, egyetem-előkészítő iskola. Városképi és persze művelődéstörténeti szempontból is örömteli tény, hogy a 132 éve megnyitott épület most is megvan, és állandó használatának köszönhetően az esetleges elbontás réme még jó ideig biztosan nem fenyegeti.

Az épület 2021 decemberében (Fotó: Simon Tímea)

Az épület 2021 decemberében (Fotó: Simon Tímea)

Az épület az Orczy út felől (Fotó: Simon Tímea)

Az épület hátsó traktusa 2021 decemberében (Fotó: Simon Tímea)

Az épület hátsó traktusa 2021 decemberében (Fotó: Simon Tímea)

A mai főbejárat, a két ablak között a szlovák tannyelvű iskolák emléktáblája (Fotó: Simon Tímea)

Semmelweis Ignác mellszobra az iskola főbejáratánál, ahol főleg a magyar orvostudományi egyetemre készülő külföldieket oktatják (Fotó: Simon Tímea)

Nyitókép: Az épület Háry Gyula grafikus 1890-ben készített rajzán (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1890. január 12.)