„Január 17-én üzemkezdettől az 58-as villamos nem közlekedik. Helyette villamos viteldíjjal az 58V jelzésű autóbuszt vehetik igénybe az utasok” – olvashattuk 1977. január 16-án a Magyar Nemzet hasábjain. A letaglózó hír mindenkit meglepett, miután az akkor még frissen üzemelő Libegő miatt a járatnak igen megnőtt a közönsége.

A vonal megszüntetésével két igen jellegzetes épület, az egykori lóvasút végállomása és a későbbi Libegő lábánál lévő villamos-végállomás épülete is hamarosan az enyészeté lett. Habár szerencsére azóta mindkét épület új funkciót kapott, de jelentős társadalmi összefogás és nosztalgikus múltidéző csoportok sora tanúsítja, hogy mind a mai napig sok fővárosi reménykedik abban, hogy az 1977. január 17-én megszüntetett járatot egyszer újraindítják.


Az 58-as villamos 1957-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 191948)

Az 58-as villamos az utolsó éveiben Budagyöngye és Zugliget között közlekedett, és máig az egyik legnépszerűbb villamosok egyike, habár 58-as néven csak 1955. május 16-ától 1977. január 16-a között járt, a vonal története ennél jóval régebbi múltra tekint vissza. Budán a zugligeti közlekedésnek nagy múltja van, amit az első omnibuszjáratok is igazolnak, amelyek az 1830-as évek elejétől ide jártak először menetrendszerűen, a Laszlovszky-majorhoz. Később a lóvasút váltotta fel a tömegközlekedést, 1868-tól egészen 1896-ig járt az akkori végállomásához, ami azóta Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontként működik.


A zugligeti lóvasút végállomása 1884–1896-ig, majd a villamosé 1896–1903 között (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)

A főváros fontosnak tartotta, hogy a millenniumi ünnepségekre, ahol csak lehet, a lóvasút-közlekedést felváltsa a villamos. Épp ezért 1893-ban Budapest tanácsa felszólította a BKVT-t, hogy tanulmányozza a zugligeti vonal villamosítását. Végül pár hónap késéssel, de 1896. szeptember 15-én megindult az elektromos üzemű közlekedés a Vígszínháztól (akkor Lipót, ma Szent István körút) Zugliget felé. Ekkor még nem szám jelölte a villamosjáratot, hanem különböző jelvények. A Lánchídfőtől induló, Zugligetbe közlekedő járat sárga-fehér váltakozó körnegyedekkel, míg a Károly-kaszárnya (Deák tér) és Zugliget között közlekedő villamos sárga-fehér félkörrel volt jelölve.


A számozás előtti régi jelzések. Zugligetbe a sárga-fehér félkörű és a sárga-fehér váltakozó körnegyedű villamosok jártak (Forrás: Budapest Krónikája)


A Lánchídfőtől induló, Zugligetbe közlekedő járat a sárga-fehér váltakozó körnegyedekkel az 1900-as évek elején (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A vonalat azért hosszabbították meg végül 1903-ban, mert 1900. június 4-én történt egy szörnyű baleset, amely több halálos áldozatot is követelt, miután a kioldódott fék miatt egy emberekkel teli villamosszerelvény visszagurult és felborult. A baleset olyan nagy port kavart, hogy a budapesti rendőrfőkapitány még azt is kilátásba helyezte, hogy az egész villamosközlekedést beszüntetni a fővárosban. Erre azonban szerencsére nem került végül sor, de az akkori végállomás épülete elvesztette a végállomásszerepét, miután a Tündér-szikla lábáig meghosszabbították a vonalat, ahol új villamos-végállomás épült.


A zugligeti balesetről készült egyik korabeli grafika


Az új végállomás még az 1907-es bővítés előtt (Forrás: Zempléni Múzeum/Hungaricana)

Az új, háromvágányos végállomást 1903. május 1-jétől vették igénybe a zugligeti villamosok. Itt egy favázas várócsarnok és személyzeti tartózkodó épült, melynek fedett utasváróját 1907 körül bővítették ki. A színes tárcsák helyét 1910-ben váltotta fel a számrendszer, a zugligeti vonal először 43-as és 45-ös számot kapott. Az I. világháború után, 1918-tól ezeket váltotta a 81-es számú villamos. Az 1941-re elkészült Széll Kálmán téri végállomáson már egy helyen csatlakoztak a nagykörúti, hűvösvölgyi, zugligeti, Krisztina körúti és Alkotás úti villamosjáratok is.


Az új zugligeti végállomás épülete az 1907-es bővítés előtt (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Az új zugligeti végállomás épülete 1903 után még a várórész nélkül (Forrás: OSZK/Hungaricana)


A zugligeti új végállomás az 1907-es kibővítés után, még 1910 előtt, mivel még a sárga-fehér félköríves jelzés látható a villamosokon (Forrás: Fortepan/Képszám: 149487)


A 43-as villamos volt az első, számmal jelzett zugligeti villamos (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)

Pár év múlva, a II. világháború során 1944 őszétől korlátozni kellett a 81-es kocsik forgalmát, majd karácsonytól teljesen leállt a villamosközlekedés. A kezdeti helyreállítást követően, 1945. május 17-én indult újra 81A-ként a vonal a Széll Kálmán tér és Szépilona között, végül a zugligeti vonal helyreállításával 1945. augusztus 5-én ismét a teljes vonalon járt a 81-es egészen 1955. május 15-ig. Ekkor ugyanis a budapesti trolibuszhálózat fejlesztése miatt a 70 fölötti számokat jelölték ki a troliknak, így a 81-es zugligeti villamost is „leszámozták”, és 1955. május 16-tól már 58-as számon élt tovább.


A 81-es villamos a villamos-végállomáson, 1940 (Fotó: Fortepan/Képszám: 18177)


A 81-es villamos a végállomáson az 1940-es években (Forrás: Zempléni Múzeum/Hungaricana)

Népszerűsége ezután kicsit sem csökkent, sőt az 1970-ben indított Libegő utasai miatt folyamatosan emelkedett az 58-ast használók száma. Ezt segítette még inkább, hogy 1972 végétől a Moszkva (mai Széll Kálmán) térig járt a metró, ami így közvetlenül csatlakozott a zugligeti villamoshoz. Mindezek ellenére a vonal vágányai igencsak leromlottak az 1970-es évekre. Amikor a Szilágyi Erzsébet fasori vágányokat felújították, a zugligeti pályát kihagyták, így 1975. július 7-től Budagyöngyétől indult a villamos egészen a megszűnéséig. A pályahibák miatt a villamos csak egy vágányon járt.


Az 58-as villamos az 1960-as években (Fotó: BKV Archívum)


A villamos-végállomás az 1960-as években az 58-as villamossal (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Törőcsik Mari az 58-as villamoson „A Szerelem” című filmben 1971-ben (Fotó: Mafilm Studio/Ajay/Collection Christophel)

A felújítás helyett új trolibuszhálózatot terveztek Zugligetbe, így 1977. január 16-án járt utoljára a legendás 58-as villamos. Eleinte 58V néven pótlóbuszt indítottak helyette, de a troliberuházásra szánt összeg folyamatosan csökkent, így a pótlóbusz állandósult, amit 1980. március 3-án végül átneveztek 158-as autóbuszra, amely 2008. szeptember 9-e óta a most járó 291-es autóbusz.


Az 58-as népszerűségét mutatja az is, hogy a járatról több helyen is megemlékeznek, így a Remiz étteremben is (Forrás: Új Magyar Építőművészet, 2000. 2. szám)

A vonal megszűnése után a villamos-végállomás teljesen leromlott, lábainál 1983-ban helyezték el a legendás 1000-es villamostípus két egykori kocsiját. Az egyikben eleinte büfé üzemelt, a másikban pedig később, az 1980-as évek közepétől az ott kiépült Zugligeti Niche Camping recepciója.


A villamos-végállomás pár évvel a vonal lezárása után (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Az egykori végállomás már mint kemping az 1990-es években (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Az egyik 1000-es villamos az 1980-as években (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)

A villamos-végállomást egy vállalkozó mentette meg az enyészettől, és 58-as kisvendéglő néven működtette tovább egészen 2021-ig. Ekkor el kellett hagynia az ingatlant, mivel, ahogy már megírtuk, a Normafa Park Program keretében teljesen felújítják az egykori végállomást. Ha a villamos előreláthatóan már nem is fog járni errefelé, az mindenféleképpen dicsérendő, hogy mindkét ikonikus végállomás megmenekül az egykori legendás zugligeti vonalon.

 Nyitókép: A zugligeti régi végállomása. Fényképezte: Klösz György, 1896 után (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)