Pest egyik legjelentősebb vaskereskedését a német származású, de már Magyarországon született Heinrich Alajos alapította a XVIII. század végén. A napóleoni háborúk (1799–1815) idején felértékelődött a város kereskedelme, hiszen több osztrák vastelep francia megszállás alá került, a hiányzó termékekért pedig többek között hozzájuk is fordultak az ország minden pontjáról. A megnövekedett forgalom miatt a Váci utcában lévő székhelyükről 1814-ben a belvárosi piarista rendházba költözött a cég.

Heinrich Alajos portréja (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Heinrich hatalmas vagyonra tett szert, amihez 1827-ben nemesi cím is járult: I. Ferenc császár az Ómoravicai előnevet adományozta neki, hiszen már régebb óta ennek a délvidéki településnek a környékén voltak földbirtokai. Az 1830-as években fiait is bevezette a vállalkozásba és később ők is hasonlóan tettek, így az 1949-es államosításig öt generáción keresztül öröklődött a vaskereskedés.

A Heinrich-cég igazgatói 1905-ben, az építtető Heinrich Ferenc balról a harmadik (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Az Üllői út 32. szám alatt álló épületüket a harmadik generációhoz tartozó Heinrich Ferenc építtette a 1892–93-ban. A beruházásra azért volt szükség, mert az Erzsébet híd építése miatt a piarista rendházat lebontásra ítélték, illetve a század végére egyébként is szűkössé vált a korábbi telephely. A választott telek még mindig közel volt a Dunához, ugyanakkor a vasúti szállítást is könnyebben meg lehetett oldani innen. Nem utolsósorban pedig az ekkor kiépülő Nagykörút is csak egy saroknyira haladt innen, ami a reprezentáció szempontjából volt érdekes.

A Heinrich-udvar 1893-ban (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.026)

Heinrich Ferenc ugyanis ezúttal már nemcsak ipari épületet szándékozott emelni, hanem egyúttal bérházat is. Ezért a tervezéssel Hubert József és Móry Károly építőmestereket bízta meg, akik a korszak egyik legtermékenyebb irodáját vezették. Nem sokkal korábban (1889-ben) ők építették például a Kossuth Lajos utcai Dreher-házat bécsi példák után neobarokk stílusban. Rozsnyai József kutatásaiból tudható, hogy a neobarokk az 1880-as évek végétől kezdett népszerűvé válni hazánkban, virágkorát pedig az 1890-es években élte. Arisztokratikus jellege tekintélyt sugároz, ugyanakkor mozgalmas tömegalakítása és homlokzati díszei felkeltik a járókelők figyelmét. A bérházak tulajdonosai éppen emiatt kedvelték, hiszen így könnyebben ki tudták adni a benne lévő lakásokat. Hubert és Móry a Nagykörúton álló saját bérházait – az Üllői út, Ferenc körút, valamint a Baross utca, József körút sarkain – is ilyen neobarokk stílusban tervezték.

A neobarokk stílusú Dreher-palota a Kossuth Lajos utcában 1894 körül (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei. Levéltári jelzet: HU.BLF.XV.19.d.1.07.074)

A Heinrich-cég legújabb szék- és bérházának terveit 1892. március 14-én hagyta jóvá a Fővárosi Tanács, ezt követően kezdődhetett meg a kivitelezés. Már ekkor is kétarcú épületegyüttest terveztek, ugyanis az íves L alakú telek nagy részét dísztelen, nyerstégla homlokzatú raktárépületek foglalták el, míg az Üllői úti frontra egy U alaprajzú, rokokós neobarokk homlokzatú bérházat emeltek. A sávozással élénkített földszint középtengelyében úgynevezett kosárívben záródó kapu található, mely a barokk gyakori jellemzője. Az ablakok és az épületben helyet kapó üzletek bejáratai felül félkörívesen, plasztikus zárókővel záródnak. Az első emelet ablakai szintén félkörívesek, ám mind a kötényüket, mind a szemöldöküket játékos stukkódíszek egészítik. Ez tekinthető a főemeletnek, amit a középső három ablak előtt végigvonuló, az ablakkötények mintázatával megegyezően díszített erkély is kifejez.

A bérház napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az erkély apró konzolokra támaszkodik, fölötte viszont magas falpillérek – úgynevezett pilaszterek – indulnak, és egészen a harmadik emelet aljáig nyúlnak fel, ahol egy hangsúlyos párkányban végződnek. Utóbbira a tervezők gyermekszobrokat állítottak, melyek igen nagy méretűek, közel azonos magasságúak az ablakokkal. A második és a harmadik emelet ablakai egyébként egyszerűbbek, felül egyenesen záródnak, bár sarkaikat lekerekítették, ami a tervezők kedvelt fogása volt. Nemcsak a homlokzaton, hanem a kapualjban is alkalmaztak stukkódíszítést; az eredeti terveken az ajtók körül is lettek volna, de ma már csak a mennyezeten láthatók.

A homlokzat neorokokó stukkódíszei (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Nem telt el húsz év, mikor a család újra építkezésbe kezdett. 1912-ben a telek Mária utcai frontjára egy nagy kiterjedésű raktárépület emeléséről döntöttek, a tervezéssel pedig ezúttal Sándy Gyulát bízták meg. Sándy 1899 óta a Felső Építő Ipariskolában oktatott, ahol építőmestereket, pallérokat képeztek. Ő maga is mérnöki beállítottságú építész volt, és tagja lévén az Építőmesteri Képzettség Megvizsgálására Szervezett Bizottságnak, jó kapcsolatokat ápolt az építési vállalkozókkal is. A Heinrich-vaskereskedéstől nyert megbízásban talán ez is szerepet játszott. De ebben az időben alkalmazott stílusa is jól illeszkedett a nyerstégla homlokzatú raktárépületek együttesébe: szívesen és nagy felületen alkalmazott téglával burkolt pilléreket és egyéb tégladíszeket is.

A Magyar Köztisztviselők Fogyasztó Szövetkezetének üzletháza a Mester utca és a Tinódi utca sarkán, 1940-ben lebontották (Forrás: Sándy Gyula felvétele, magántulajdon)

Ez jól megfigyelhető a nem túl messze, a IX. kerületi Mester és Tinódi utcák sarkán 1906-ban épült (és 1940-ben lebontott) Magyar Köztisztviselők Fogyasztó Szövetkezetének üzletházán is. A téglaszalagok használatát tanártársától, Foerk Ernőtől vette át, akire pedig minden bizonnyal Lechner Ödön hatott. A magyar építészeti formanyelv megalkotója az Állami Földtani Intézeten alkalmazott először nagyobb számban téglaszalagokat, ami ezután a magyaros szecesszió egyik legfőbb ismérvévé vált. Foerk – és egyébként Sándy is – korábban a neogótika híve volt, így a téglaszalagokat ehhez a stílushoz igazította, de geometrikus díszeket is formáltak ebből az anyagból.

A Lechner Ödön tervezte Állami Földtani Intézet (Forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, Budapest, 2018)

A Mária utcai raktárépület négy szárnyból áll, amelyek trapéz alakban fognak közre egy belső udvart. Tekintélyes méretekkel rendelkezik: alapterülete 475 négyzetméter, három emelet magas, és meglehetősen hosszan nyúlik el az utcai fronton. Kőporozással borított homlokzata egyetlen terebélyes síkfelület, melyet vízszintesen piros téglából álló párkányok, függőlegesen pedig szintén piros falpillérek – úgynevezett lizénák – tagolnak. Az így kialakult hálós szerkezete kissé a hímzett népi textíliákra is emlékeztet, a magyaros szecesszió ugyanis a népművészetet tartotta a legfontosabb motívumforrásának. Mindazonáltal az első emeleti nyomott csúcsíves ablakok a továbbélő neogótikát is képviselik, bár a feljebb nyíló ablakok eltérő formája jelzi, hogy az építész sajátos, egyéni stílus kialakítására törekedett.

A Mária utcai raktárépület (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Sándy a téglából geometrikus díszeket – a homlokzat felső szakaszában sorakozó rombuszokat –, valamint ötletes módon a tulajdonosra utalva H betűket is formált. A cég nemcsak ilyen utalásos módon jelent meg, hanem az épület középtengelyében, a párkány fölött álló, úgynevezett attikában nagy betűkkel olvasható a mai napig: Heinrich A. és Fiai. Sándy a díszítéseken kívül nagy figyelmet fordított az épületei tartósságára is, ezért a természet erőinek leginkább kitett lábazatot itt pilisborosjenői terméskővel burkolta.

A homlokzatot ötletes téglaszalagok is díszítik (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A Mária utca 54. szám alatti raktárépület a Dávid János és fia építőmesterek kivitelezésében valósult meg, akik egy évtizeddel később Sándy főművénél, a Budai Postapalotánál is dolgoztak. A vaskereskedés 1912-ben vehette birtokba a raktárat. Felépültével az L alaprajzú telek mindkét végére egy-egy jelentősebb épület került, melyek közrefogták a vasudvarként emlegetett hatalmas raktárakat. Az Üllői úti egy bérházhoz méltóan reprezentatív megjelenésű, néhány évvel ezelőtt egy befektető szállodát alakított volna ki benne. A Mária utcai homlokzat viszont elárulja, hogy mögötte raktárak húzódnak, mégis esztétikusan, a kor stílusáramlatához igazodva teszi azt.