A főváros a XIX. század második felében óriási fejlődésen ment keresztül, ám a hétköznapi emberek életkörülményei a mai viszonyokhoz képest meglehetősen rosszak voltak. Az 1870-es évek elejéről nagyon sok statisztikai adat áll rendelkezésre, például a halálozási adatok, amelyek alapján megállapítható, hogy Pesten 1872-ben igen rossz körülmények között élte mainál jóval rövidebb életét a lakosság legnagyobb része. 

Egy évvel Pest, Buda és Óbuda egyesítése előtt, 1872-ben, azaz 150 éve mérték fel a pesti halálozási viszonyokat, ezt Kőrösi József „Pest város halandósága 1872 és 1873-ban és annak okai” című tanulmányában ismertette, amely a Budapesti Statisztikai Közlemények 1876-os kötetében jelent meg.

A tanulmány nem egymagában vizsgálja a kérdést, hanem más városokkal összehasonlítva. Az első nyers adat, amit Kőrösi közöl, az elhunytak száma 1868-tól 1873-ig, amely folyamatosan emelkedett, 1868-ban 7382, míg 1871-ben 9433, 1872-ben 9474 és 1873-ban (a kolerajárvány után) 11 208 fő hunyt el Pesten.

Az 1870-es évek elején Pesten nagyon magas volt a halálozás, az emberek jó része zsúfolt lakásokban, rossz körülmények között élt (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet:  HU.BFL.XV.19.d.1.05.181)

Azonban megjegyzi ehhez a későbbiekben azt is, hogy a nyers adatok csalókák, hiszen Pestre sok ember érkezik, akik esetlegesen nem is itt éltek, de itt hunytak el, nemcsak átutazók, de akik ide jöttek magukat gyógyíttatni. Ez más nagyobb városokra is igaz, ezért összehasonlítva más városok adataival, Kőrösi a következő megállapítást tette:

„A városunkban évek óta állandóan mutatkozó és tagadhatlan nagy halandóságot, elvégre még sem czáfolhatni meg azon érvvel, hogy pontosabb számítás mellett egynéhány más város is magasabb halandóságot mutatna ki. Ha tehát az alább következő kimutatásból azt látjuk, hogy Pest városa 42 nagy város közt halandóság tekintetében a 40-dik helyet foglalja el, hogy városunkban ezer lakosból 40—50 hal el évenként, mig Berlinben 33, Hamburgban 27, Brüsselben vagy Londonban csak 22, Párisban pedig csak 21, úgy nem lehet szemet hunynunk, nem szabad ignorálnunk az ezen számokból minden hozzájuk férő kétely daczára mégis világosan kiderülő tényt, hogy Pestvárosa egészségi viszonyai igen kedvezőtlenek.”

A 42 vizsgált város a földkerekség egészéből származott, hiszen az Egyesült Államok több nagyvárosától (a listavezető Philadelphia vagy New York) számos európai nagyváros után indiai nagyvárosokat is beválogatott, mint Kalkuttát vagy Bombayt. A tanulmányban szereplő adatok szerint a pesti adatoknál csak két város mutatott rosszabbakat, mégpedig Prága és Odessza. Akkor sem volt jobb a helyzet, ha a születések számához viszonyította a haláleseteket, akkor is a 38. helyen volt Pest. (Érdekes, hogy itt előzte New Yorkot és Szentpétervárt Prága és Odessza mellett).

A Rókus Kórház a XIX. század második felében. A kórházakba ekkor inkább csak a legszegényebbek kerültek, a tehetősek otthon gyógyultak (Fotó: Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.055)

De a tanulmány még tovább megy, a szerző szerint ugyanis az is bizonyítja, hogy Pest egészségügyi viszonyai kifejezetten rosszak, hogy itt az átlagos élettartam is alacsonyabb, mint más városokban, alig 20 év körül volt, még a relatíve legjobb helyzetű Belvárosban is csak 25,93 év (ez, vagyis a születéskor várható élettartam a KSH adatai szerint 2020-ban a nők esetében majdnem 80, a férfiaknál több mint 74 év volt).

A városon belül is nagy volt a különbség, ahogy a tanulmány fogalmaz:

„A közölt számok után, melyek oly meglepő különbséget tüntetnek föl szomszédos kerületek életviszonyai között, melyek arról tesznek tanúságot, hogy a Ferencz- és Józsefvárosi lakosság fele nem szokta elérni azon életkort, melyet a belvárosi, alig engednek kételyt a fölött, hogy a fővárosi nagy halandóság gyökere a Ferencz- és Józsefvárosban keresendő – és talán található is.”

Még megdöbbentőbb a halottak átlagéletkora, ami a férfiak esetében nem érte el a 21, a nőknél a 20 évet! A gyermekhalandóság borzalmasan magas volt, hiszen a halottak fele az 5 évesnél fiatalabb gyerekek közül került ki, az érintett picik jó része életük második évét sem érte meg. A legtöbb gyermek József- és Ferencvárosban, valamint Kőbányán hunyt el, beszédes Kőrösi József alábbi megjegyzése:

„A halottkém urak tapasztalása és nyilatkozatai szerint ezen nagy halandóság kiválóan az e városrészekbe ápolásra kiadott, nagyobbára törvénytelen gyermekek sűrű halálozása által okoztatik.”

A XIX. század utolsó negyedében nagyszabású közegészségügyi fejlesztések történtek, csatornák, kórházak, közfürdők épültek. A képen a Stefánia Szegény-gyermek Kórház új épülete az Üllői úton (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.123)

Pest nagyon zsúfolt város volt, a szegényebb emberek életkörülményei igencsak rosszak voltak, az sem volt ritkaság, hogy több család zsúfolódott be egy szobába. A halandósági adatok a túlnépesedéssel mutattak összefüggést:

„Mig t. i. azon 7136 egyén, a ki oly lakáson élt, melyben egy-egy szobában 3–5 lakó élt együtt, átlag 12 1/2 éves korában halt el, addig 6–10 emberlakta szobában elhalt 8427 egyén átlag már 11 1/2 éves korában.Hozzá kell ehhez tennünk, hogy oly lakviszonyok, ahol egy-egy szobában hat és több ember lakik összezsúfolva, távolról sem oly kivételesek, mint azt sokan hihetnék. Az 1870-iki népszámlálásról kiadott munkában kimutatva volt, hogy Pest­városa 200,000 lakosa közül majd nyolczvanezer élt ily viszonyok közt. Azon 12,000 halott közül pedig, melynek lakmódját a tulnépesedés tekintetében ismerjük, 2600 olyan volt, a ki tizedmagával és még többel együtt élt egy szobában! íme ismét egyik főtényezője városunk nagymérvű halandóságának.”

Annak ellenére, hogy 1873-tól javultak az adatok, 1875-ben Budapest ugyanazon a szinten állt a közegészégügy tekintetében, mint Brüsszel a XIX. század elején! Ekkoriban több ember hunyt el a városban, mint született, azaz a város népességének a növekedése csak a bevándorlásnak volt köszönhető, és ez a trend csak az 1880-as években fordult meg. Ám a városban se rendes lakások, se csatornázás, se egészségügyi ellátás nem igazán várta még ekkor a beáramló szegényebb embereket. Volt tehát mit behozni.

A következő negyedszázadban sokat javult a helyzet, hiszen elkezdődött a város csatornázása, új kórházak épültek, és bár a zsúfoltság alapvetően megmaradt. Az egészégügyi helyzet javult némiképp, ezt mutatja, hogy az 1880-as évektől már a születések száma meghaladta a halálozásokét. 

Nyitókép: Pesti utcakép az 1873-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.149)