A XX. század elején országszerte épültek magyaros stílusú iskolák, ami elsősorban Baumgarten Ferencnek és Herczeg Zsigmondnak, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium építészeinek köszönhető. A homlokzatokon gyakoriak az érdekes téglaszalagok, valamint a népművészetből származó díszítőelemek – ezeket Lechner Ödön épületeinek hatására alkalmazták. Papszi – ahogyan közeli ismerősei nevezték a mestert – azonban maga is tervezett iskolaépületeket, bár a Szent László Gimnázium valójában Vágó Józseffel közös munkájuk.

Lechner Ödön portréja (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. február 6.)

Kőbánya a XIX. század második felében indult rohamos fejlődésnek, ami a népesség gyarapodásában is megnyilvánult. Oktatási intézményekben viszont rendkívüli módon lemaradt, gimnáziuma 1904-ig egyáltalán nem volt. Ebben az évben indították el a középfokú oktatást az akkor még a X. kerülethez tartozó Tisztviselőtelepen, de ez az intézmény igen rövid életűnek bizonyult. Ezért a kultusztárca 1907-ben ismét alapított egy gimnáziumot, melyet hivatalosan X. kerületi Állami Főgimnáziumnak neveztek. Szent László nevét 1921-ben vette fel és viseli ma is.

A gimnázium egy 1928-as képeslapon (Forrás: hungaricana.hu)

Az oktatás az első években a Füzér utca 10., 12. és 13. számú házaiban zajlott, de a diákok létszámának növekedése miatt szükségessé vált egy új, nagyobb épület emelése. Telket a Belső Jászberényi (ma Kőrösi Csoma Sándor) út és az Indóház (ma Ónodi) utca találkozásánál kaptak. A tervezéssel Lechner Ödönt és Vágó Józsefet bízták meg, akik egy V alaprajzú épületet alkottak, alkalmazkodva az utcák vonalaihoz. A két szárny körülbelül azonos hosszúságú, amelyeket egy íves középső tömb kapcsol össze. A tanulólétszám miatt mindkét traktust háromemeletesre szerkesztették, bár az Ónodi utca felől a szárny vége már csak egy-, a Kőrösi Csoma Sándor út felől pedig kétemeletes. A tanítás zavartalanságát azzal biztosították, hogy az összes tantermet az udvar felőli oldalra helyezték, így kevesebb zaj jutott az épületbe.

Az épület alaprajza (Forrás: hungaricana.hu)

Első ránézésre is megállapítható, hogy itt már nem a jól ismert Lechner-stílusról van szó: nagyrészt hiányoznak az érdekes vonalú oromzatok, a homlokzat jelentős szakaszát erőteljesen előrenyúló főpárkány zárja, amelyet párosával elhelyezett falpillérek tartanak. Ezek függőlegesen tagolják az épületet, és a hármasával csoportosított keskeny ablakok is a vertikális törekvésre rímelnek. A saroktömb központi szerepét viszont a falpillérek sűrűsödése és a főpárkány fölött vonuló pártázat jelzi.

Az épület a Kőrösi Csoma Sándor út felől nézve (Forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, Budapest, 2018.)

Már az épület első terveiből is az szűrhető le, hogy az együttműködésben inkább Vágó akarata érvényesült. Ő azonban kifejezte tiszteletét a példaképnek tekintett társának, és a homlokzatra a magyar népművészetből származó díszeket applikált: többek között tulipán, gránátalma, páva is felismerhető a domborművekben, a saroktömb pártázata pedig ivóbutykosokból áll. Néhány ornamens mellett Lechner monogramja is megjelent. Az épület funkciójára a gyermekek alakjait tartalmazó tondók (kör alakú díszek) utalnak. Nagyon jellegzetes a saroktömb tetőzetét adó lapos kupola is, amelynek a lábánál húzódó attikában olvasható az ÁLL. GIMNÁZIUM (eredetileg FŐGIMNÁZIUM) felirat és az építés éve: 1914.

Lechner Ödön monogramja az épület egyik tulipános díszén (Forrás: Látóhatár Kiadó)

A saroktömbben sűrűsödnek össze a reprezentatív belső terek is: a földszinten íves előcsarnok – mely a bécsi Josef Hoffmann iparművészeti iskolájának hatását mutatja –, valamint a fölötte elhelyezkedő két szint magasságú díszterem. A különleges, díszes kialakítás miatt az épület egyébként kedvelt filmforgatási helyszín is. Itt vették fel például 1999-ben A napfény íze című Szabó István-film több jelenetét is.

Az épület bejárata körül is láthatók magyaros díszítőelemek (Forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, Budapest, 2018.)

A Gimnáziumban falai között 1914 őszén indult meg a tanítás, ezt azonban Lechner Ödön már nem érte meg, az év nyarán elhunyt. Szinte szimbolikusnak nevezhető, hogy ekkor tört ki az első világháború is, amely a magyar formanyelv megteremtésére irányuló törekvések végét is jelentette.