Kőbánya is tud meglepetéseket szerezni

A cikk angol nyelvű változata: Kőbánya can also cause surprises

Írta: Palotás Dávid

2022. február 26. 10:00

Kőbánya Budapest egyik leglesajnáltabb kerülete. Valljuk be, az utóbbi időkben is sajnos több internetes mémmel vagy bűncselekménnyel került be ez a városrész az országos sajtóba. Mi azonban vállalkoztunk arra, hogy a legrosszabbra is felkészülve bejárjuk a X. kerület zöld parkjait. Előrebocsátjuk, hogy a legtöbb helyen igen kellemes meglepetés ért minket. Az utcakép, a közbiztonság sokat javult az utóbbi időkben az általunk feltárt részeken. Nézzük csak meg!

Utunkat Kőbánya nyugati részén kezdjük, és hosszanti irányban felfűzzük a nevezetesebb parkjait, sétányait. A Népliget is Kőbánya része, de azzal majd egy másik cikkünkben fogunk részletesebben foglalkozni, mert nem férne bele egybe.

A Szent László-templomnál kezdjük a sétánkat. Annyiféle irányból meg lehet közelíteni, hogy most nem is soroljuk fel, de mi a hármas villamossal érkeztünk. A Szent László Gimnázium impozáns épülete is feltűnést kelt már, viszont igazi Lechner-remekmű a templom. Napsütésben a mai napig fénylenek a Zsolnay cserepek a tetőn. A tervező szobra is egy lépcsőzetes emelvényen áll, igencsak ízléses kivitelezés. A kettő együtt pedig meg is adja a jó hangulatot bejárásunk megkezdéséhez.

Az alkotó a remekművével a háttérben: Lechner Ödön és a kőbányai templom (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Kis kitérőt még teszünk előtte az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szépen felújított épületéhez az Állomás utcában. Az Állomás utca másik vége Kőbánya-Alsó vasútállomásba torkollik, az ottani buszvégállomást, de az egész Mázsa teret, Liget teret fel lehetne lassan újítani. Az 1956-os emlékmű már méltó emlékhely a tér sarkán.

A Kápolna utcán kanyarodunk vissza a Kőrösi Csoma Sándor útra, itt az I Love Kőbánya felirat nem műanyagból, hanem stílszerűen kőből van kifaragva, ez egy ötletes megoldás a sok hasonló szelfikompatibilis városnévfelirat után.

A szokásostól eltérő megoldás tetszetős is (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Az itteni színes panelházak mellett még napfényben is komor hangulatot árasztanak a sötétes barnán „pompázó” panelek az út másik oldalán. Mennyit tud számítani egy leheletnyi árnyalatkülönbség…

Visszaérünk kiindulási pontunkra, és a templommal szemben máris találunk két emlékművet a magyarságról. A fa kettős kereszt emlékmű ízlésesen illeszkedik a fák közé, de a faragott mészkövekből álló, régi emlékművet érdemes lenne felújítani, sajnos a rovásírás is alig olvasható már. Fénykorában valószínűleg szebb lehetett hófehér állapotában. Az is elég furcsán hat, hogy mellette a kis termelői piacon nyüzsögnek az emberek, tudomást sem véve arról, mi mellett haladnak el.  

Hamar átérünk a Rottenbiller parkba, ami egy kis szolid ligetecske a házak között. Meglepő talán, de szemét nemigen van, pedig hoztunk szatyrot a szelektívek gyűjtésére. Persze örülünk, nem kell cipelnünk, főleg hulladékot találnunk. Itt nyílik a kőbányai pincerendszer bejárata. Szoktak vezetett túrákat vinni, érdemes bejárni, izgalmas világ tárul elénk a múltból a föld alatt.

Ha átsétálunk a sikátorokon keresztül a Csajkovszkij parkba, akkor egy újabb, nagyobb zöld területhez érünk a kerület szívében. Zeneszerzők szobrai fogadnak a valóságnál jóval nagyobb alkotások képében.

A névadó zeneszerző, Csajkovszkij szobra a park bejáratánál (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Itt sajnos már több a szemét, és elhanyagoltabb a park is, mint a Rottenbiller park, de ez annak is betudható, hogy vastag betonfal veszi körbe szinte teljes egészében, ami nem egy barátságos hely benyomását kelti. A betonfal keleti oldalán túl található a Hild Károly tervezte Havas-villa, klasszicista stílusával emlékeztet a hajdani gazdag főurak vidékére. A Csajkovszkij park tulajdonképpen a villa kertje volt valamikor.

Nem a legjobb megoldás a villa előtti betonfal (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A pincerendszer látogatható részének a villánál van vége, általában a villát is megmutatják a bejáráskor. Annyit még érdemes megemlíteni mindenképpen, hogy a Csajkovszkij parknál, a Kápolna utca másik oldalán található a Tűzoltó Múzeum. Sajnos igen leromlott állapotban van az épület, átmenetileg zárva is van, reméljük a szebb jövőjét a múzeumnak, mert izgalmas a tárlata.

Az Ihász utcán felfelé sétálva elhaladunk a Kőbányai Víztározó mellett. Ennek felszíni épületei is a klasszicista múltról tanúskodnak. Érdekes egyveleg ez így együtt, hogy romos gyárépületek sokasága mellett óhatatlanul feltűnik Kőbánya korábbi fénykorszaka. A víztározóval szemben egy lekerített, hatalmas üres telek található, bizonyára egy régi gyárépület lebontott maradványaival. Megkapó látványt nyújt még így is.

A régi gyárépületek ódon hangulatot sugároznak (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Innen egy ugrás csak a híres Csősztorony. Kőbánya címerében is visszaköszön. Régen az Óhegyen szinte csak szőlő volt, ennek a védelmére építették a tolvajok ellen a XIX. században. Nem is gondolnánk hirtelen, milyen magasan vagyunk: a házak között kikukucskálva messze ellátni Buda felé, szinte alattunk a város.

Visszatérve a Csősztoronyhoz, 1844-ben épült, tartalmaz több stílusjegyet is, így a magyar romantika egyik szép példájaként említhető. Ma bisztró üzemel benne, de régóta ide tervezi áthelyeztetni az önkormányzat a helytörténeti gyűjteményét. Mi támogatni tudjuk a tervet, pláne, ha a toronyba fel is mehetnének a látogatók. A szőlőt az 1875-ös filoxérapusztítás után már nem telepítették újra Kőbányán. Érdekesség, hogy Kőbánya híres éttermében, a Torockó Étteremben szép festmény is látható a toronyról.

A Csősztorony szinte semmit sem változott az idők folyamán (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A Csősztorony már az Óhegy park sarkában található. Ez Kőbánya legnagyobb közparkja a Népliget után. Ami igazán örömteli volt számunkra, hogy makulátlan tisztaság fogadott minket! Kutyasétáltatók, futók, kisgyerekesek felváltva haladtak el mellettünk. Nagyon kellemes meglepetés, minden sztereotípiánkat romba döntötte. Korábban már jártunk így máshol is, ez mind azt jelenti, fejlődik a város, és a hírhedt környékeket felváltják a híressé váló területek. 

 Az Óhegy park nagyon meglepett minket a tisztaságával (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Óhegy után az újhegyi Gergely parkot is szerettük volna feltérképezni, de teljes egészében körbe van kerítve. Így nyilván könnyebb az állagmegóvás, azonban egy ekkora park hogyan lehet lekerítve a panelházak között? Ez érthetetlen volt számunkra. Amennyire láttuk, nem volt különösebben szemetes, tehát valamennyire karban tartják, ez viszont csökkentette szomorúságunkat. Szintén remélni tudjuk, hogy valamiféle közösségi funkciót szánnak majd a területnek.

Átkelve a Sibrik Miklós úton, elérjük a kőbányai Feneketlen-tavat: a Bányató parkot. Nagyon hasonlít budai testvérére, a múltjuk is hasonló: felhagyott bányaüreg beszivárgó, összegyűlő vizéből alakult ki a mai arculata.

Első pillantásra fel sem tűnik, hogy nem Budán járunk (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Nádas, csicsergő madarak, egy-két horgász és sétányok jellemzik. Nagyon hiányoltunk Kőbányáról bármiféle vízfelületet, itt ez most meg is van. Partján a téglavetőknek állították egy igen szemléletes emlékművet. Megszámolni se tudtuk, hány téglagyár üzemelt a környéken régen.

A kőbányai téglagyárakból egy-egy tégla van beépítve a falba, rajtuk a gyár jellemző felirata (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A tó másik oldalán egy, az előző rendszerben felállított acélkábeles monstrum emlékmű található, amely kivételesen nem rontja el az összképet, bár nem is javítja. Lehet, ezt is csak fel kellene újítani.

Végül kőbányai utunk utolsó állomása a Sportliget. Itt tényleg mindenféle sporthoz van terep: kosárlabdapálya, focipálya, teqballpálya, tengópálya, kültéri konditerem, csak a legismertebbeket említve. Külön öröm volt számunkra, hogy drótkötélpálya és két fém-, zárt csúszda is van a parkban, ahonnan még a kilátás sem utolsó. Ugyan a nagyfeszültségű távvezetékek közelsége ront a komfortzónán, és ezt Kőbánya többi részén is el lehet mondani, de ez ma már egy adottság.

Csúszdák a dombról, innen indul a drótkötélpálya is. Háttérben a vezetékek (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Látogatásunkat a KÖKI-nél fejeztük be, hiszen a Sportligeten túl már a XVIII. kerület nyújtózkodik.

A X. kerületről elmondhatjuk, hogy egykori hanyag örökségével végre kezd valamit a kerület, és az előzetesen várt szemétmennyiségnél jóval kevesebb volt. Több külső pesti kerület is megirigyelhetné az Óhegy park tisztaságát, pedig adottságokban Kőbánya sokkal rosszabbul áll. Gondolhatunk itt a sok leromlott állapotú gyárépületre, a nagy panelrengetegekre, vagy akár a sok keresztül-kasul hasító távvezetékre.

Mindenképpen dicséretes, hogy több új, alig pár éves köztéri műalkotást is láthattunk. Mindenképpen javasoljuk a kerület parkjainak felkeresését, akár a cikkben részletezett útvonalon is, mert néha érdemes kicsit leszámolni az előítéleteinkkel.

Nyitókép:  Az Óhegy park Kőbányán (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó