A Magyar Királyi Posta- és Távírda Vezérigazgatóság 1923-ban hirdetett pályázatot az új székháza terveinek elkészítésére. A trianoni békediktátum utáni első nagyszabású építkezést készítették elő ezzel – a megcsonkított ország újjászervezéséhez az első és legfontosabb lépés a zavartalan kommunikáció biztosítása volt. A megmérettetést Sándy Gyula (1868–1953) ötletes beosztású és gazdaságosan kivitelezhető terve nyerte meg: a legmodernebb technikát felhasználva vasbeton pillérvázat szerkesztett, az egyes szinteket pedig a korábban megszokottnál alacsonyabbra szabta. Tulajdonképpen az amerikai felhőkarcolókhoz hasonlít, amit a legfelső szintek hátraléptetése is kifejez. A kompakt szerkezet költségvetése annyira kedvező volt, hogy a homlokzat kialakításánál az építésznek nem kellett kompromisszumot kötnie, olyanra rajzolhatta, amilyet mindig is szeretett volna.

A Budai Postapalota Sándy Gyula tervei szerint épült 1923 és 1926 között (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Sándy a Felvidékről származott: Eperjesen született, és bár csupán hároméves volt, mikor Budára költöztek, minden évben meglátogatták Rimaszombatban élő rokonaikat. Ilyenkor apjával nagy kirándulásokat is tettek, felkeresték a környékbeli várakat is, amelyek nagy hatást gyakoroltak a kis Gyulára. Épületein ezért előszeretettel alkalmazott várszerű formákat: a Postapalotán ez leginkább a bástyaszerű körtoronyban érhető tetten. Ennek a megnyilvánulásaként foghatók fel az öt szintet átfogó, csupán leheletnyit előrelépő zárt erkélyek is. Az épület egyébként hétemeletes, de ezt kiegészíti egy kétszintes pince is – illetve a terepviszonyok miatt a tér felőli oldalon három szint is a föld alá került.

Az épület körtornya a középkori várak hatását mutatja (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A Felvidék jellegzetes építkezési módja volt a XVI-XVII. században a homlokzatok pártázatos lezárása, amelyek így várfalakhoz hasonlítottak – az úgynevezett pártázatos reneszánsznak ez az ismérve megjelenik a Széll Kálmán téri épületen is. A stílus másik jellegzetessége a sgraffitotechnikájú díszítés volt, melynek során a vakolatot bizonyos forma szerint visszakaparták, így érve el plasztikusabb megjelenést. A Postapalota felső szakaszát is ilyen ornamentika borítja, mely különösen a körtornyon látványos: a növényi indák csigavonalakká tekerednek.

Sgraffitodíszítés a körtorony felületén (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Csigavonalak határozzák meg a lépcsőkorlátok, az erkélyrácsok és a legtöbb fém elem szerkezetét is. Ebben – és a téglából álló szalagszerű díszekben – felismerhetjük a szecesszió utóhatását, bár a csigavonalak a felvidéki reneszánszban sem ismeretlenek, például a stílus egyik emblematikus alkotásán, a lőcsei Thurzó-házon is megtalálhatóak. A homlokzatot téglapillérek tagolják függőleges hangsúlyú szakaszokra, amiben szintén felismerhető a Lechner Ödöntől indult magyaros szecesszió továbbélése.

Csigavonalak díszítik a lépcsőkorlátokat is (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A tervpályázatban a költségek minimalizálása okán feltételül szabták a belső tér egyszerű megjelenését, így Sándy nem alakított ki díszlépcsőházat, ami pedig korábban a nagyszabású középületeknél szinte kötelező volt. A Magyar Nemzeti Bank által kezdeményezett mostani átalakítás – melynek terveit Szalay Tihamér Ybl-díjas építész készítette, a belsőépítészet pedig Bihary Sarolta (Narmer Stúdió), Ficzere Anett (Muzsai Ficzere) és Somlai Tibor tehetségét dicséri – ezt is tiszteletben tartotta, mint ahogyan a homlokzat egészét is: a belső tereket ehhez igazították, de XXI. századi felfogásban és utalva az 1920-as évek meghatározó stílusára, az art decóra is.

A Krisztina körúti főbejárat (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A főbejárat továbbra is a Krisztina körút felől nyílik, de most azt a kaput használják személyforgalomra, amely eredetileg a járműveknek volt fenntartva. A belső udvart pedig – melynek közepén még néhány évvel ezelőtt is egy hatalmas kémény magasodott – fedett aulává és közösségi térré alakították. A színhasználat és a formák játéka azt a benyomást kelti, hogy a természetközeliség és a funkcióra utalás volt a belső kialakítás két vezérelve.

Az aula tetejét organikus formák hálózzák be (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Előbbit talán a csigavonalak inspirálták, ugyanis az aula lábazatát mintegy víztükörre utalva türkiz színű kerámia borítja, melyre aranyozott csigaformákat applikáltak. Az aula fém- és üvegtetejét pedig aranyborítású, fák törzseire emlékeztető pillérek tartják, melyek felül terebélyes lombokká alakulnak, és organikusan behálózzák a rácsosan tagolt térlefedést. A természet nemcsak átvitt értelemben, de közvetlenül is megjelenik, ugyanis az aulába vezető boltíves kapu mellett változatos növényekkel befuttatott zöld falszakasz emelkedik.

Növényfal az aulában (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az aulában a Magyar Nemzeti Bankra az aranysárga szín bőséges, de egyáltalán nem tolakodó használata utal: a fehér márványpadló fényes felületét egymást metsző vonalak tagolják, a függőlegesen tájolt fénycsövek tartói, valamint a fotelek és dohányzóasztalok csőbútorokra emlékeztető vázai is sárga színűek. Utóbbiak fehér párnái illeszkednek a padló színéhez is. Akármennyire is új ez a tér, a tervezők figyeltek arra, hogy ne hasson idegennek: a fehér falon a tégla is helyet kapott a kapunyílások szegélyeként és nagy, összefüggő felületként is.

Az aula padlóját élénkítő aranyszínű vonalak (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A megbeszélésekre, illetve a jegybank tevékenységéhez kapcsolódó események megszervezésére szolgáló helyiségek a negyedik és a hetedik emeleten találhatók. Előbbit konferenciák megrendezésére használják, ahol egy nagy és két kisebb előadótermet alakítottak ki, utóbbiak akár össze is nyithatók. Kellemes érzetet kelt az oldalfalak faborítása, melyek különféle síkidomokból állnak össze. A tagolás ingergazdagságát tovább fokozzák a be-beékelődő fém háromszögek.

Az előadótermek faburkolatot kaptak… (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

…és a folyosó hullámzó oldalfala is fából készült (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A termekhez vezető folyosó fala is fából készült, és nemcsak a függőlegesen rovátkált felülete teszi izgalmassá, hanem hullámzó vonalvezetése is. Az előadótermek előtt egy kissé magasabban fekvő fogadóterem kapott helyet, melyben szintén nagy felületeket borítottak fával, többek között az oda felvezető lépcsőt is. Ebben a térben szépen hagyták érvényesülni a Sándy által tervezett zárt erkélyt, mely – bár csak minimális mértékben – mégis növeli az alapterületet.

A zárt erkély kibővíti a fogadóterem alapterületét (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A hetedik emeleten, vagyis a legfelső szinten eredetileg is volt egy nagy tárgyalóterem, amit az átalakítás során megtartottak, hogy a Monetáris Tanács itt is ülésezhessen. Szerencsére nem takarták el a födémet látványosan tagoló vasbeton gerendákat sem, melyek igazán odavarázsolják a húszas évek építészetét. A termet türkiz szőnyeg borítja, melyet a bankjegyek vízjeleire emlékeztető mintázat élénkít.

A nagy tárgyalóterem mennyezete… (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

…és szőnyegpadlója (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A nagytermet egy kör alakú fogadótér előzi meg, melynek mennyezetét a természetközeliség jegyében mohával borították egy szakaszon – ami egyébként a dizájnon kívül párásításra is remekül szolgál.

A mohával borított mennyezetet art deco világítótest veszi körül… (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

…mellette vékonyabb fénykarikák világítanak (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A recepció melletti fogadótér a mennyezeten kialakított felülvilágító nyílásokból is kap fényt (mesterségeset, ugyanis felette irodák vannak), illetve a körút felőli oldalfalon pedig keskeny és magas üvegablakokat nyitottak, amelyeknek elsődleges feladata mégsem a megvilágítás.

Világító karikák a fogadótérben, alattuk Konok Tamás műalkotásaival (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Ezeket ugyanis Konok Tamás geometrikus absztrakt alkotásai díszítik – a 2020-ban elhunyt Kossuth-díjas festőművész vékonyabb és vastagabb vonalakból építkezve állított össze mértani formákat, melyek egyébként is illenek a belső térbe. Tudva azt, hogy Sándy Gyula unokájáról van szó, még inkább bizonyítást nyer a tervezők gondos körültekintése: nagyon szép gesztus, hogy a nagyapa főművét az unoka kiváló alkotása díszítheti.

Az eredeti főbejárat mögötti aulában megtartották a páternosztert (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A fogadótér másik végében található az eredetileg az ügyfelek számára fenntartott bejárat, mely egy kisebb aulába vezet. Az átalakítás ennek méreteit is tiszteletben tartotta, viszont díszítése a modern koncepciót követi a türkiz lábazattal és aranyozott csigákkal. Hasonlóan jártak el a páternoszterrel, melyet gondosan helyreállítottak, viszont az akna eredetileg sárgás üvegfalát türkiz színűre cserélték.

Az épület melletti utcaszakaszt is Sándy Gyuláról nevezték el (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az egykori postahivatal helyiségei – melyek a 2019 óta Sándy Gyuláról elnevezett köz felé néznek – teljesen új funkciót kapnak: a Pénzmúzeumnak adnak otthont. Az ország első ilyen jellegű – és Európában is párját ritkító – intézménye március 15-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Ezzel válik majd teljessé az egykori Budai Postapalota újjászületése, mely új névvel is jár: MNB Felügyeleti Központ és Pénzmúzeum.

Nyitókép: Az épület tetőterasza (fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)