A Rákos-patak négy pesti kerületnek is meghatározó része, és további még egy kerületben található Rákos- előtagú városrész. Gyakran hallani, hogy a Naplás-tónál is a Rákos-patak folyik el, de az valójában a Szilas-patak, bár légvonalban nincs messze egymástól a két vízfolyás. E két patak tulajdonképpen a pesti oldal legnagyobb Duna menti „mellékfolyója”.

A nevét nem kell különösebben magyarázni a Rákos-pataknak, bár szomorú tény, hogy a tiszta vizet kedvelő rákok már teljesen hiányoznak a patakból. Sőt, a meder nagyrészt ki is van betonozva, ezért esély sincs rá, hogy rákokkal találkozzunk a pesti alsóbb szakaszokon. Muszáj volt, hiszen többször is volt komolyabb árvíz rajta az elmúlt évszázadban, és a zuglói Füredi utcai lakótelepet óvni kellett, ezért az akkor még hiányzó szakaszokat is kikotorták, és leburkolták a medret.

De vegyük szemügyre, miért is szól e cikk a Rákos-patakról! Sajnos teljes hosszában nem célszerű végigsétálni a patak mentén, és többnyire nem is lehet, de vannak biztató fejlesztések és ígéretes hasznosítások a patakpartra. Egy része azonban már most is élvezhető, ezeket járjuk be.

Sétánkat a XVII. kerületi Szabadság sugárútnál kezdjük. Itt egy szép park fogad minket a patak mentén egészen a Rákoscsaba útig. Sokan vannak napközben, népszerű a helyiek körében. Legkönnyebben a belvárosból vonattal érhető el, Rákoscsaba vagy Rákoscsaba-újtelep megállóhelyektől pár perc séta csupán. Itt még klasszikus patakpartról beszélhetünk, leaszfaltozott járdával a partján.

A Rákos-patak Rákosligetnél közvilágítással szegélyezve (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Innen a folyásirány mentén egészen a Cinkotai útig tudunk burkolt úton gyalogolni vagy kerékpározni. Ösvényeket lehet követni, amiket már jól benőtt a növényzet, de azért járhatók az utak gyalog. Íjászpálya, egyéb gyakorlóterek követik egymást, viszont érezhető, hogy ez már az ipartelepek helye, ugyanis ezen a szakaszon erdők és ipartelepek kertjei váltogatják egymást, ezt a szakaszt nem javasoljuk bejárásra. Azonban a Lovasvölgyi utcánál egy tanösvényt alakítottak ki a part menti erdőben.

A tanösvény egyik part menti tájékoztató táblája (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Itt lehet olyan képeket készíteni, amelyekről nem is gondolnánk, hogy Budapesten járunk, ráadásul ez már nem is a határa, attól jó 10 kilométerrel beljebb vagyunk. A tanösvény bemutatja a helyi élővilágot. Ahogy megszokhattuk már, az MME áldozatkész munkájának köszönhetőek a tájékoztató táblák, de természetesen általában más egyéb helyi közösségek is besegítenek.

Ez is Budapest (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A tanösvény után a patak szép lassan a nyugati folyásirányból áttér északnyugatiasba, és a térszín hirtelen emelkedik a jobb oldalon, szinte egyből a parttól. Itt kezdődik az a domboldal, amelyet a középkori gyűlések Rákosmezejének hívtak. Kész csoda, hogy valamiért a ma úgynevezett Felsőrákosi-rétek nincsenek beépítve, hiszen ezek árvízmentes térszínek, és enyhe, lankás domboldalak. Simán juthattak volna a szőlővel beültetett kőbányai Óhegy sorsára, ahol már minden be lett építve.

A rákosmezei dombsor manapság. Lent a völgyben folyik a Rákos-patak (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Itt található egyébként a Mátyásföldi repülőtér is, hajdanán a város első nemzetközi kereskedelmi légikikötője volt.

A dombokra kicsit geológiai értelemben visszatérve, a Duna hordalékából állnak, mint a pesti oldalon tulajdonképpen minden. A Dunának egy terasza a pataktól jobbra eső dombsori kiemelkedés a XVI. kerületben. A középkorban ideális terep volt gyülekezni, mert árvízvédett volt. A századelőn pedig itt húzódott Budapest határa, itt volt az a kis erdősáv, amely védte a várost a porviharoktól.

A rákosmezei országgyűlések emlékére egy teret neveztek el Zuglóban, és egy szép kőkompozíciót emeltek a pataktól kicsit távolabb (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ezután a dombsorok után a patak át is csörgedezik Zuglóba. Itt válik izgalmassá a helyzet, ugyanis a patak partját a zuglóiak hasznosítják leginkább városias környezetben. A Paskál fürdő meleg vize is itt tör felszínre, és egy teljesen új építésű városnegyedet emeltek a patak környékére, szökőkutakkal, szép hidakkal, padokkal, kőteraszos megoldásokkal. Impozáns látvány a patak ilyetén hasznosítása a városban, bár a természetességet kedvelőknek ez már túl sok valószínűleg.

Épülnek az új városnegyedek a patak partján (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Zuglóban teljes a városi környezetben való hasznosítása (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Itt érdemes szintén kitérni egy másik érdekes helyre, a pataktól mindössze másfél kilométerre fekvő zuglói Japánkertre. A zuglói Japánkert nem az egyetlen a fővárosban, de a legrégebbi, és talán a legkevésbé látogatott. Majdnem százéves, és az akkori japán uralkodócsalád két ifjú tagja is látogatást tett itt 1928-ban, a legnagyobb nemzetközi elszigeteltségünk közepén.

Megközelíteni az Egressy tér felől lehet a legkönnyebben, vagy a Róna utca felől. Felsorolni is nehéz lenne a sok járatot, amelyek a környéken közlekednek, ezért inkább azt emelnénk ki, hogy a bejárata a Kövér Lajos utca felől van. A kert lényegében a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikumhoz tartozik, belépőt is kell fizetni, cserébe igényesen rendben és tisztán van tartva a park. Ottjártunkkor voltak páran, de egyáltalán nem volt zavaró.

A kert bejárata (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A kertről érdemes tudni, hogy Varga Márton volt az ötletgazda és a kert megálmodója. Ennek megfelelően a mai napig a növendék csemetéket is itt gondozzák a park mellett, és helyben biztosítják az utánpótlást. A japán hercegi család is hozott néhány növényt, azok utódait is láthatjuk. A kert hangulata az, ami igazán magával ragadó.

A japánkert közepe (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ez a kis falatnyi zöld sziget a házak között valóban alkalmas arra, hogy az embernek teljesen más hangulatot adjon. A sok kis hidacska a tavacskák felett csak még hangulatosabbá teszi a kertet. Ma már eléggé magasak a növények ahhoz, hogy a környező házakból szinte tényleg semmit se érzékeljünk.

A kert különlegességei a kínai mammutfenyő és a himalájai selyemfenyő. De a bambuszerdő és a bonszaifák is igazi japán hangulatot árasztanak. A bejárati kapuról nem is beszélve. A korabeli faragott kőbútorokból is megvan szinte mindegyik az eredeti állapotában, ha más miatt nem is, ezek miatt biztosan érzékelhető, hogy nem egy modern parkról beszélhetünk.

A régi, faragott kőbútorok a jellemzőek (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Összességében a zuglói japánkert legalább egy látogatást mindenképpen megér, és kiváló helyszín a csendes feltöltődésre.

A kínai selyemfenyő (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A kert meglátogatása után még a Rákos-patak torkolata érdemel említést, amely az újdonsült Duna Arénánál van, itt is szép lakóövezet veszi körül. Angyalföldi szakaszán is békésen, járdák és utak közt csordogál egyébként, és a vasutat, az M3-as bevezetőt a Rákosrendező pályaudvar után keresztezi, szinte észrevétlenül.

Ahogy láthattuk, a Rákos-patak jobb sorsra érdemes néhol, de egyes szakaszai kiválóan használhatóak sportolásra, sétálásra, több helyen biciklizésre is, és több különböző hangulatú partszakasz váltogatja egymást. Ha Pesten ekkora ismertsége van, érdemes egyszer ellátogatni e szelíd patakhoz, és belenézni a víztükrébe, sétálni egy kellemeset valamelyik részén, és beleélni egy kicsit magunkat abba, milyen is lehetett valaha rákokkal teli eme mesés múltú kis patakocskánk.

 Nyitókép: A Rákos-patak Rákosligetnél közvilágítással szegélyezve (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)