A XIX. és kora XX. századi kaszinóknak teljesen más szerepük volt, mint napjainkban. A hasonló foglalkozású, műveltségű vagy érdeklődésű emberek találkozóhelyei voltak: tagsági jelleggel jártak ide ismerkedni, szórakozni, eszméket cserélni. Ez az intézményi forma a tőkegazdag Angliában tudott először nagy számban elterjedni, mert létesítése sok pénzt igényelt. Széchenyi István jól ismerte Angliát, ő szorgalmazta leghangosabban a kaszinók magyarországi meghonosítását: hitte, hogy itt zavartalanul, ráadásul magyar nyelven oszthatja meg egymással gondolatait nemcsak a nemesi, de a polgári származású értelmiség is. Még Klemens von Metternich, a bécsi udvar (és az akkori Európa) egyik legbefolyásosabb politikusa is próbálta gátolni a kaszinók elterjedését a Lajtán túl, mert szervezkedésre alkalmas veszélyforrást látott bennük. A kísérlet nem sikerült, Széchenyi álma 1827-ben valóra vált a Pesti Casino létrehozásával, és az 1848-as forradalom hajnalán már országszerte mintegy 180 kaszinó működött.

Ellentétes törekvések: Széchenyi (balra) a magyar értelmiséget akarta egymáshoz közelebb hozni, egyetértésre sarkallni Ausztria ellensúlyozására. Metternich (jobbra) tudta, hogy a magyar piaci és szellemi elit egységbe kovácsolása veszélybe sodorja Bécs túlsúlyát a Habsburg Monarchiában (Képek forrása: commons.wikimedia.org)

Ahogy a civil gondolkodók, úgy a hadsereg tisztjei számára is fontos volt, hogy erősítsék egymás közt a bajtársiasságot, vagy megosszák hadtudományi ismereteiket. A tiszti kaszinók hálózata – talán nem meglepő módon – Poroszországban épült ki először a XIX. század elején. A hazai szakirodalomban viszonylag kevés feldolgozás született egykori működésükről, a legátfogóbb ismereteket Papp Ferenc honvédezredes kutatómunkái nyújtják.  Magyarországon az 1850-es évek vége felé jelenhettek meg tiszti kaszinók, Budapesten először 1861-ben, a Károly-kaszárnyában (a mai városháza épületében). Nem sokkal ezután jött létre a katonatisztek országos szintű egylete, az Országos Tiszti Kaszinó (hosszabb nevén Országos Tiszti Tudományos és Kaszinó Egyesület), első törzshelyüket ugyancsak a Károly-kaszárnyában rendezték be.

A Károly-kaszárnya (más néven Invalidus-ház) 1894-ben (jobbra). Még ebben az évben a főváros tulajdonába került, és azóta is Főpolgármesteri Hivatalként működik (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

A hely szűkösnek bizonyult, ráadásul a tagok száma is nőtt, ezért felmerült egy új, méltó székház építésének gondolata. Az események a helykeresés szempontjából szerencsésen alakultak, mert ekkoriban került sor a Belváros egy részének elbontására az Eskü téri híd (a későbbi Erzsébet híd) felépítése miatt. Sok rendezési terv kelt versenyre, de az 1893. évi XIV. törvénycikk véget vetett a vitáknak. Végső soron ez tette lehetővé az új tiszti kaszinó megépítését is.

Klösz György felvétele a mai Duna utca területéről 1892-ben, a belvárosi térrendezés előtt. Két kicsi tér találkozott itt: a Sebestyén tér (előtérben) és a Rózsa tér (hátul). A bal oldali háztömb helyén ma az Országos Tiszti Kaszinó épülete, a jobb oldali helyén a déli Klotild-palota áll (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

A területrendezés áldozata lett az a Sebestyén tér, ahol az egykori Csiga vendéglő állt: ez volt Vörösmarty Mihály törzshelye, az ő vezetésével itt alakult meg az irodalmat és művészetet támogató Nemzeti Kör, majd az abból kiváló Ellenzéki Kör. Más neves írók és költők is látogatták, meghívásra többször járt benne Jókai Mór és Petőfi Sándor is. A vendéglőről később emléktáblát helyeztek el az itt felépített kaszinó épületén.

Archív fotó a Népszabadság 2000. november 30-i számából: emberek a Sebestyén téren, a Csiga vendéglő épületénél (középen) 1897 előtt. Ez a rész ma a kaszinóépület északkeleti csücske (Forrás: Arcanum)

Az Országos Tiszti Kaszinó székházát Khittel Rudolf ezredes és Krickl Ernő százados tervezte. Mindketten a császári és királyi hadtest építési osztályának tisztjei voltak. A közös pályamunkát 1896. november 24-én leplezték le és mutatták be a tagok előtt (az egylet ezen a napon tartotta évente egyszer esedékes közgyűlését). Az építést 1897-ben kezdték el, közvetlenül az ott álló házak lebontása után, és két évvel később fejezték be. A kivitelezők Neuschloss Ödön és Marcell, valamint Majorossy Géza voltak (mindannyian számos neves fővárosi középület kivitelezői). 

Képeslapon Divald Károly 1907-es fényképe az Országos Tiszti Kaszinóról. Váci utcai homlokzatát a neobarokkra jellemző szimmetria és gazdag díszítés jellemzi. Ekkor már működik benne a Klotild kávéház (lent) (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Homlokzata alapján az épület két jól megkülönböztethető részből áll: a Váci utcai oldalon lévő kaszinószárny rendkívül díszes, míg a másik három utcára (a Duna, a Veres Pálné és az Irányi utcára) néző, „U alakzatú” kaszárnyarészleg sokkal visszafogottabb. A két épületrész egy belső udvart zár körbe, ami belvárosi mércével igen nagynak számít. A kor követelményeinek megfelelően az egész épület villannyal működő világítást kapott. Külön részleg járt a hadtestparancsnokságnak, ahol irodákat biztosítottak a dandár- és hadosztályparancsnokok részére. A kaszárnyarészleg egy teljes gyalogos zászlóaljat tudott állomásoztatni (a magyar hadilétszám szabvány szerint ez akár 800 főt is jelenthetett). A díszes kovácsoltvas munkák Alpár Ede, az üvegablakok Teschauer Vince, az épületszobrok pedig Frank Kálmán érdemei.

Frank Kálmán szobrainak egyike a Tiszti Kaszinó váci utcai homlokzatán (Forrás: commons.wikimedia.org)

A kaszinószárny földszintjén elsőrangú étkező és kávéház kapott helyet. Innét liftekkel tudták felszállítani az ételeket és italokat az emeleti kaszinóhelyiségekbe. Az első emeleten voltak a szalonok, játszó- és billiárdtermek, könyvtár- és olvasószobák, ruhatár, illetve a hadijátékok számára berendezett termek is. A második szinten volt a kaszinó fő helyszíne, a két emelet magasságú díszterem, külön zenekari emelvénnyel: mintegy 600 ember elférhetett benne. A korabeli Budapest egyik legszebb és legjobb tánctermének tarották.

Felvétel az Országos Tiszti Kaszinó bálterméről a Vasárnapi Ujság 1899. november 26-i számában (Forrás: Arcanum)

Az 1899. november 18-ai megnyitóünnepségen jelen volt a hazai tiszti kar színe-java: a Honvédségtől, a budapesti helyőrségtől, de még a Közös Hadseregtől (Gemeinsame Armee) is tiszteletüket tették, miképpen maga a honvédelmi miniszter, Fejérváry Géza is. A Vasárnapi Ujság 1899. november 26-i számában így ír a frissen átadott épületről:

 „A milyen szerény volt a tiszti kaszinó régi helyisége a Károly-kaszárnyában, olyan fényes és előkelő a mostani. Be van rendezve a szórakozás és tanúlmányozás minden szükséges eszközével; mert a kaszinó nem csupán társaskör, s tiszti szórakozó hely, hanem egyúttal tudományos egyesület is, a hol a katonai szakkérdésekről felolvasásokat tartanak és vitákat rendeznek.”

A kaszinó szeretett volna rendszeres bevételhez jutni, hogy a hatalmas épülettömböt hatékonyan karban tarthassa, ennek érdekében bérbe adta a Váci utcai földszint egyes helyiségeit: itt létesült a századforduló után a Klotild-kávéház.

Képeslap a Klotild kávéház belső látképéről. A díszes pult körül a vendégasztalokon kívül billiárdasztalok is (jobboldalt hátul) helyet kaptak (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Az egylet a Nemzeti Kaszinó működési szabályzatát vette át, a tagok minden szempontból egyenlőek és egyenjogúak voltak. A könyvtárszobákban megismerkedhettek a legfrissebb politikai olvasmányokkal, és ezeket szabadon meg is vitathatták. Bizonyos személyek tagdíj fizetése nélkül is bejárhattak a kaszinóba: például az illető tag társaságában jöhetett a felesége, felnőttkorú gyermekei és közeli rokonai vagy akár idegen hadseregek tisztjei. Bizonyos személyek csak a táncmulatságok, estélyek, hangversenyek alkalmával léphettek be, meghívás alapján, melyet a tagok javasolhattak a kaszinó igazgatótanácsa felé.

Felvétel a kaszinó lépcsőházáról a Vasárnapi Ujság 1899. november 26-i számából (Forrás: Arcanum)

Az első világháború megállította a kaszinói intézményforma virágzását. A következmények (az 1918–19-es forradalmak, a növekvő társadalmi feszültségek) miatt megnőtt az állami szerepvállalás a művelődésben is. A tiszti kar töretlenül hűséges volt a Monarchiához, de annak megszűnte után sokáig identitászavarba került. Mindezek ellenére a tiszti kaszinó meg tudta őrizni szerepét, különösen a tudományos ismeretterjesztés lendült fel. A két világháború között évente átlagosan több mint 20-25 előadást szerveztek a kaszinóban: ezek között voltak a háborús tapasztalatokról, a technikai fejlődésekről, de akár filozófiai és ideológiai témákról vagy jövőépítésről szóló előadások.

Felvétel az Országos Tiszti Kaszinóból 1934. március 19-én. A Mount Everestet elsőként átrepülő brit ezredes, Percy Thomas Etherton (balról a hetedik) tartott előadást a sikeres műveletről. Maga Horthy Miklós kormányzó is jelen volt az eseményen (Forrás: Fortepan/Képszám: 29875)

Az ismeretterjesztő szerep másik példája a Magyar Katonai Írók Körének létrejötte, amely az Országos Tiszti Kaszinó égisze alatt született és működött, alakuló ülését is az épületben tartotta 1925. február 10-én. Tagja volt többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre és Zilahy Lajos is. Az egyesület sokkal közelebb hozta egymáshoz a hazai katonai irodalom művelőit, erkölcsi és anyagi támogatásukat egyaránt erősítette. A kezdő írókat is támogatta évente meghirdetett irodalmi pályázatokkal (például 1000 pengővel díjazták az 1930-as pályázatok nyerteseit). A tagok saját folyóiratot működtettek, rendszeres nyilvános felolvasásokat rendeztek, és ezekről barátságos eszmecseréket folytattak. Az érdeklődést mutatja, hogy több ilyen felolvasóülésen részt vett Horthy Miklósné, a kormányzó felesége, és az állami rádió is több alkalommal közvetítette.

Felvétel a Képes Pesti Hírlap 1931. évi 41. számából: a Magyar Katonai Írók Köre megtartja első felolvasóülését a Tiszti Kaszinó nagytermében. Középen áll Doberdói Breit József altábornagy, az egyesület elnöke, mellette balra ül Vitéz Kary Béla altábornagy, a Tiszti Kaszinó akkori elnöke, egyben az írói kör társelnöke (Forrás: Arcanum)

További újdonság volt a mozgóképszínház, ami a legtöbb bevételt hozta a kaszinónak (a vetítésekre is a tagok, illetve hozzátartozóik és más meghívott személyek jöhettek): a három hónapos nyári szünet kivételével egész évben üzemelt, a hét négy napján, napi 2-3 előadással. Olcsónak számított, mégis Budapest egyik legelőkelőbb mozija volt.

1933-as meghívó a Tiszti Kaszinó mozivetítésére. Fent az elő- és hátlap, alul a belső oldalak (Képek forrása: commons.wikimedia.org)

A kultúra mellett a sport is nagyobb hangsúlyt kapott a kaszinóban: az itt működő Tiszti Vívó Club (TVC) egyike lett az ország legjobb sportegyesületeinek. Tengernyi eseménynek adott otthont: nemcsak bajnokságoknak, de ugyanúgy előadásoknak és táncesteknek a vívók részére is. Az egyik legérdekesebb est az 1931. február 14-i álarcos hölgyvadász volt, ahol a hölgyeknek éjfélig kötelező volt az álarc viselése.

Emléktábla a kaszinó falán Borsody László vívómesterről. Rengeteg magyar sportolót segített hozzá az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címhez (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

A vívóklubban volt példa valódi sérelmek szülte párbajra is: amikor Bajcsy-Zsilinszky Endre és Bleyer Jakab összevesztek az Országházban, vívópárbajban kívánták rendezni a vitát. A Magyar Országos Tudósító (MOT) 1933. május 20-i kézirata így dokumentálta az eseményt:

„[…] A feltételek között szerepelt, hogy a párbajt nehéz lovassági kardokkal vívják meg. Szombaton reggel 9 órakor a Váci-utcai Tiszti Kaszinó vívó termében a tiszti vívó klub helyiségében folyt le a párbaj. […] Néhány másodperccel később elhangzott a „Rajta” és rendkívüli erővel támadt egymásra Bleyer Jakab és Zsilinszky Endre. Az első összecsapásnál Bleyer Jakab a homlokán sérült meg, sőt a kard a karjára is lecsúszott, ahol szintén kisebb vágást kapott. Az orvosok rögtön az első menet után megállapították a harcképtelenséget és ezzel a párbaj véget ért. A felek párbaj után nem békültek ki.”

Időközben az épület közéttermei átalakultak, nevükben is változtak: amit 1927-ben még Klotild vendéglőnek hívtak, azt egy évvel később már Pinke étteremnek, újabb évre rá Posch étterem és sörözőnek, majd Nagy Ernő vendéglőjének. A sok bérlőváltás után a kaszinó végül 1937-ben a saját vállalkozásává tette a vendéglátó egységeket. Az előkelő környezet ellenére is olcsónak számító éttermeket a hazai és külföldi diplomaták is kedvelték, gyakran ide szervezték díszvacsoráikat.

A Posch étterem és söröző a kaszinóépület sarkában (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

A második világháború évei alatt leépült a kaszinó: az előadások ritkultak, ráadásul a résztvevők körét is szigorították. Megszűnt az írói kör, feloszlott a vívóklub, végül az 1944-es események vetettek véget a kaszinó működésének.

1945 után a korábbi tisztek osztályidegenné váltak, a kaszinói intézményformát pedig felszámolták. Ennek ellenére a Magyar Néphadsereg időszakában sem múlt el a bajtársiasság és összetartozás igénye, így rövidesen megszülettek a Tiszti Klubok, melynek központi klubja a kaszinó épületében létesült: a budapesti helyőrség tisztjei, alkalmazottjai és azok családtagjai járhattak ide tanulni, művelődni és kikapcsolódni. A bálterem színházteremmé, a földszinti társalgó hangversenyteremmé alakult. A fiatalokból álló Honvéd Művészegyüttes is itt lelt otthonra.

Felvétel a kaszinóépületről 1962-ből (ekkor már a Magyar Néphadsereg Központi Klubja). A tetőtéri szoborművek eltűntek, minden más szinte sértetlenül úszta meg a második világháborút és az 56-os szabadságharcot (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

Az épület továbbra is alkalmas volt fontos rendezvények lebonyolítására: ünnepségeket, vetélkedőket, egyéb találkozókat szerveztek, például egyszer Szakasits Árpád államfő is fogadta itt a Mexikóból hazatérő Ferencváros focicsapatát.

A sport- és szabadidős tevékenységeket szervező MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) 1971-ben, a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában szervezte a Technika szárnyán című vetélkedőjét (Forrás: Fortepan/MHSZ)

Szintén a kaszinóépületben rendezte be székházát a MOGÜRT (Magyar Országos Gépkocsi Üzemi Rt), melynek feladata a hazai gépjárműállomány felfrissítése, új kocsik behozatala, illetve vidéki szervezetek és szerelőállomások létesítése volt.

A rendszerváltás után a kaszinóépület néhány évig pártszékház volt, majd 1993-tól – átfogó felújítással – bankszékházzá alakult. Elsődleges cél volt a korhű helyreállítás: kikerült a mozi és a színház, valamint minden későbbi épülettoldalék. Restaurálták a századfordulós kovácsoltvas díszeket, az üvegablakokat és a szobrokat is. Kölcsey epigrammájából „A haza minden előtt!” felirat, amely eredetileg a katonáknak szóló erkölcsi útmutató és egyben hitvallás volt, szerencsére megmaradt a homlokzaton. Újdonság a belső udvar alá épült mélygarázs, amely 50 gépkocsit képes befogadni. A kaszinószárny földszinti, gránitburkolatú pénztártermeiben fogadják a magán-, a fenti bálterem helyén pedig a vállalati ügyfeleket.

A kaszinóépület 1996-ban, közvetlenül a teljes körű felújítás után. Érdekesség, hogy nem sokkal később válik sétálóutcává a Váci utcának ez a szakasza (Forrás: fazakas-architects.hu)

A történelmi tapasztalatok alapján a tiszti kaszinók voltak a katonai összetartozás és a hazaszeretetre nevelés leghatékonyabb intézményei. Nem véletlen, hogy napjainkban ismét teret nyer ez az intézményi forma. A jelenkori Magyar Honvédség rendszeresen lerója tiszteletét az egykori kaszinó előtt: 2011 óta minden évben katonák koszorúzzák meg az épület falán lévő emléktáblát. Ugyancsak 2011-ben jött létre a Budapest Helyőrségi Tiszti Kaszinó, melynek a Stefánia Palota ad otthont. A cél továbbra is a katonai erények és hagyományok ápolása, illetve előadásokkal és vacsorával egybekötött társas összejövetelek szervezése. Az Országos Tiszti Kaszinó öröksége tehát továbbra is velünk él.

Nyitókép: Az Országos Tiszti Kaszinó épülete a Vasárnapi Ujság 1899. november 26-i számából (Forrás: Arcanum)