A tuberkulózis (tbc) Magyarországon népbetegségnek számított, és természetesen Budapesten is nagyon sok áldozatot szedett. A II. világháború utáni nyomorban legyengült népesség még kevésbé tudott ellenállni a fertőzésnek, így kiugróan sok beteg volt nemcsak itthon, hanem világszerte. A baj akkora volt, hogy az ENSZ Gyermekalapjának, az UNICEF-nek a támogatásával a Skandináv Vöröskereszt Társaságok közreműködésével nagyon sok országban szerveztek oltókampányokat, köztük Magyarországon, Budapesten is.

Gyermekek tbc-halálozása Magyarországon (Forrás: Élet és Tudomány, 1964. január 3.) 

A betegség ellen ugyanis már 1906 óta létezett védőoltás, a BCG, amely a kifejlesztő orvosok, Camille Guerin és Albert Calmette neveinek kezdőbetűiből állt össze (Bacillus Calmette–Guérin). Az oltást 1928 óta alkalmazták egyes országokban, és az 1930-as években elvétve itthon is, de tömeges oltásokat Magyarországon nem végeztek, így a lakosság legnagyobb része védtelen volt a fertőzés ellen.

Magyarországon évente 15 ezer ember halálát okozta ez a kór, és ez volt a vezető halálok. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1947-ben először vidéken kezdődött el az oltás, abban a Dán Vöröskereszt tagjai működtek közre, a skandináv országban ugyanis már jól működött a vakcinázás, volt tehát az ottani szakembereknek tapasztalatuk.

Gyermek oltása a XI. kerületben (Forrás: Dolgozók Világlapja, 1948. október 30.) 

Budapesten Bechtler Péter alpolgármester 1947. szeptember 21-én adta ki azt a rendeletet, amely szerint a főváros teljes 50 év alatti lakosságát be kell oltani tbc ellen. Budapesten 1947. szeptember 28-án indult meg az első kötelező oltókapmány a XIII. kerületben. Az oltásokban a hatósági és iskolaorvosok mellett a Dániából érkezett orvosok is közreműködtek. A dán szakemberek közreműködéséről és az oltás menetéről a Világ című lapban 1947. szeptember 21-én ezt írták:

„Dániában régóta alkalmazzák már a BCG-oltásokat és az ottani orvosok ebben nagy jártasságra tettek szert. Dán orvosok jöttek Magyarországra, öt oltócsoportba járják a vidéket. Egyik ilyen oltócsoport Pestre jön és ők, valamint a hatósági és iskolaorvosi kar végzi majd az oltásokat. Mindenki hatósági idézést fog kapni, arra meg kell majd jelennie. Tulajdonképpen három részből áll a BCG-oltás. A védőoltást megelőzően két alkalommal tuberkulint fecskendeznek a szervezetbe. A csecsemők oltását az Anya- és Csecsemővédő Intézetek útján szervezik meg. A gümőkór elleni védőoltás díjtalan.”

A tuberkulinnal azt tesztelték, hogy jelen van-e a kórokozó a szervezetben, mert csak akkor volt beadható az oltás, ha e vizsgálat eredménye negatív volt. Ez egyben egy hatalmas szűrési programot is jelentett arról, hogy mekkora a fertőzöttség Budapesten. A fertőzöttség nem azt jelentette, hogy ennyi a beteg, nagyon sokan fertőződtek meg, de a fertőzöttek alacsony százalékában tört ki valóban a betegség. A budapesti fertőzöttségről a Magyar Nap című újság 1948. szeptember 12-én, tehát a budapesti oltások megkezdése után egy évvel ezt írta:

„A szűrővizsgálatok adatai kimutatták, hogy Budapesten 20. életévüket betöltötteknek 80 százaléka már átvészelte a tuberkulózist. A XIII. kerületben átvizsgált 12 781 egyén közül 20 éves korban 95 százalék a XI. kerületben átvizsgáltak közül 90 százalék mutatott átvészeltséget. A nehezebb szociális viszonyok között élőknél tehát nagyobb a fertőzés veszélye.”

A dánoktól nemcsak szakmai segítséget kaptak a magyarok, hanem az oltáshoz használatos anyagokat, oltóanyagokat, tűt, oltóeszközt is. Három magyar orvos Dániában tanulmányozta az oltás menetét, és itthon 12 orvoscsoport munkáját támogatták dán szakemberek, orvosok és nővérek országszerte.

Tuberkulin, azaz fertőzöttségi próba (Forrás: Élet és Tudomány, 1964. január 3.) 

A terv az volt, hogy két év alatt (az akkori, mainál jóval kisebb területű) Budapest teljes, 50 év alatti lakosságát beoltsák, ennél a folyamat lassúbb volt, 1949 februárjáig három kerületben végezték el az oltást, és ekkor kezdődött el a józsefvárosi oltókampány 12 oltóhellyel. Emellett 1949 januárjától a Budapesten született csecsemőket is beoltották BCG-vel.

A Dán Vöröskereszt tagjai BCG-oltást adnak be a XIII. kerületben (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Archívuma, Leltári szám: 2020.32.2.)

A BCG-oltás országosan végül 1958-ban lett kötelező, és mára természetes, hogy minden kisgyermek megkapja. A szociális helyzet is sokat javult azóta, de a betegség még nem tűnt el, a mai napig fel-felbukkanhat, akár Magyarországon is. 

Nyitókép: BCG-oltóautók indulnak Budapestről (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Archívuma, Leltári szám: 2020.33.2.)