Budapesten nagyobb mennyiségben 1967-ben tűntek fel az „ipari csuklósnak” nevezett villamosok. A csuklós villamos nem volt újdonság a fővárosban, de mégis ez a jármű minőségi változást hozott a budapesti villamosközlekedésben.

Ipari csuklós és UV-villamos 1969-ben Budapesten (Fotó: Fortepan, Főmterv) 

Eleve furcsa ez a név, mármint, hogy „ipari csuklós”. A villamos nem bicikli, amit esetleg házilag is össze lehet barkácsolni, egyértelmű, hogy ipari háttér kell hozzá. Valójában Budapesten létezett „házi csuklós” villamos is, amit a köznyelv Bengálinak ismert, és ez volt az első nagyobb számban használt csuklós villamos a fővárosban. Korábban is voltak kísérletek csuklós villamossal, de a Bengáli volt az első, nagyobb számban gyártott hazai csuklós villamos.

A Bengálik szépek voltak, de Budapestre kis teljesítményűek (Fotó: Fortepan, Főmterv) 

A Bengálik – amelyek vidéken nagy karriert futottak be – a Fővárosi Villamosvasút házi műhelyében készültek, de Budapesten egyszerűen kevésnek bizonyultak. A Ganz-MÁVAG és a Ganz Villamossági Gyár ezért már 1964-ben bemutatta a saját csuklós villamosát, amely hattengelyes volt, majd ezt kissé átdolgozták, meghosszabbították nyolctengelyesre, s ezekkel 1965-től végeztek próbákat a forgalomban.

A végleges változatokat 1967 őszétől állítottak forgalomba Budapesten. Mivel ezeket egy nagy ipari üzem gyártotta, ezért a Bengáliktól való megkülönböztetésként ipari csuklós néven, azaz ICS-típusként jelölték meg. Az új villamosokról így számolt be a Népszava 1967. október 3-án:

„A második fél évre megígért 200 személyt szállító, legkorszerűbb csuklós villamosokból négy darabot leszállított a Ganz- MÁVAG és az FVV szakemberei már megkezdték a kocsik műszaki átvételét. Úgy számítják, hogy a hét végére az első négy kocsi már forgalomba is állhat, és a döntés értelmében az új csuklósok a Duna-parton közlekednek majd, a 2-es járat vonalán.”

Az első sorozatban gyártott ICS-villamosok tehát 1967 október első hetében szolgálatba álltak. Ez a villamos kifejezetten jól sikerült, korszerű, nagy befogadóképességű jármű volt. A legtöbb tudósításban kiemelték, hogy „jól gyorsulnak”. A Bengálikkal szemben ugyanis az volt az egyik kritika, hogy meglehetősen lomhák.

A 2-es vonalán a mai napig ipari csuklósok járnak, igaz modernizálva. A kép 1969-ben készült (Fotó: Fortepan, Főmterv) 

Az új villamos nagy volt, 26,9 méter hosszú és 2,3 méter széles, összesen 272 személyt tudott befogadni, akik közül 32-en le is ülhettek. (Később több ülést helyeztek el rajtuk, emiatt a befogadóképesség csökkent.) Az első darabok még olyan luxussal is fel voltak szerelve, mint az ajtók felett kifelé fordított hangszóró, azaz a felszállókat tájékoztató rendszer, és utastéri fűtésük is volt.

Ezeket a luxusfelszereléseket a későbbi szériából elhagyták, a vezető kapott némi fűtést, de ő még nem volt elválasztva az utasoktól. A vezetőfülke műszerezettsége sem volt túl gazdag, például a villamosokban nem volt sebességmérő műszer sem, az csak az 1977-ben szállított járművekbe került. A villamosok első pár hónapjáról a Közlekedés című lapban 1967. december 10-én ezt írták:

„Ebben az évben összesen tíz darab kerül forgalomba az új típusú csuklós villamosokból. A Fővárosi Villamosvasútnál szerzett értesüléseink szerint a néhány hetes próbautak alatt kibukkantak a kocsi műszaki hibái, az irányváltó tengely és a menetfék berendezés gyakran meghibásodik. Ilyen, és még hasonló hibák jelentkeznek az új kocsiknál. A gyártó vállalat ígérete szerint, ezeket a műszaki hiányosságokat a legrövidebb időn belül kiküszöbölik.”

A következő évtizedben több mint 140 ilyen jármű érkezett Budapestre, és 1977-ben a Nagykörúton is felváltották az addig ott közlekedő UV-villamosokat, hogy azután közel 30 évig, 2006-ig ott is közlekedjenek.

Természetesen az elmúlt 55 évben nagyon sok felújítás történt a villamosokon, sok csak egy-két szerelvényt, mások nagyobb járműcsoportot érintettek.

A világ egyik legszebb villamosvonalán, a Duna-parton ma is utazhatunk ezekkel a villamosokkal, amelyek a kép készítésekor, 1968-ban már itt közlekedtek (Fotó: Fortepan, Főmterv) 

A villamosok közül 37 darab van meg a mai napig, ezek már jórészt az 1996–1999 között korszerűsített KCSV-7-es típusba tartoznak. E korszerűsítés során modernebbre cserélték a villamosok forgóvázait, a motorokat, amelyek így már képesek arra, hogy a fékezésnél áramot termeljenek, és visszatáplálják a hálózatba. Új ajtókat és üléseket is kaptak, és az utastér is fűthető lett.

Az ICS-k tehát sikeres járművek voltak, és még egy érdekesség velük kapcsolatban: valójában ezek voltak az utolsó, sorozatban gyártott magyar villamosok. Az 1980-as években volt ugyan egy kísérlet, a Hungaroplan, amely a nem túl megnyerő külseje után a Csufi becenevet kapta, ám a prototípusnál nem jutott messzebbre. Az ICS-k gyártásának végével a magyar villamosgyártás lényegében befejeződött. 

Nyitókép: Az ipari csuklós villamos 1970-ben Budapesten (Fotó: Fortepan, Főmterv)