A magyar művészet kiemelkedő alkotásai a XX. század elején még a Szépművészeti Múzeum gyűjtőkörébe tartoztak. Ám az épület szűkössége miatt nem tudták megfelelően bemutatni a magyar mesterek munkáit, ezért az 1920-as években Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum akkori főigazgatója szorgalmazta, hogy az Andrássy úti régi Műcsarnok épületében a magyar művészek munkáiból készítsenek egy kiállítást. Így alakult meg 1928-ban a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára.

„Most végre biztosítva van, hogy októberben megnyílik a múzeumnak ez a fiókképtára, amely reprezentáló jellegű hajléka lesz a modern magyar művészetnek”

– idézte Petrovics Elek szavait Az Est című folyóirat 1928. október 3-án.

A régi Műcsarnok épületében 1928-ban megnyílt a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának kiállítása (Forrás: Magyar Művészet, 1928. 8. szám)

Ám ez a döntés is csak egy időre tudta orvosolni a helyhiány okozta problémát. Erről írt később Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria első igazgatója az intézmény megalakulásának évében, 1957. április 12-én az Élet és Irodalom című folyóirat hasábjain.  

„A múzeumi helyzet évtizedről évtizedre folyton romlott. Paradox módon azzal, hogy képzőművészetünk gyorsan fejlődött, művészeink mint több maradandó művet alkottak. A raktárak egyre teltebbek lettek, a kiállítási lehetőségek rendületlenül szűkösnek bizonyultak. Nemzeti festészetünk, szobrászatunk, grafikánk jelentősége rohamosan nőtt, a közönség előtt viszont csak elégtelenül, csonkán jelent meg […]”

A Kúria épülete 1959-ben, a Magyar Nemzeti Galéria első otthona (Forrás: Fortepan/Képszám: 59546)

Testet öltött a gondolat, hogy szükség van egy olyan önálló intézményre önálló épülettel, ahol méltóképpen be lehet mutatni a magyar művészet remekeit. Ennek érdekében létrehozták a már régen várt Magyar Nemzeti Galériát, aminek a megalapításáról szóló utasítást a Művelődésügyi Közlöny 1957. június 1-én közölte:

„A Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának, továbbá modern szoborosztálya és grafikai osztálya magyar gyűjteményének, valamint a magyar éremtárának összevonása útján Magyar Nemzeti Galéria létesül, amely a magyar képzőművészet önálló országos múzeuma.”

A Magyar Nemzeti Galéria aulája 1959-ben Benczúr Gyula Budavár visszavétele 1686-ban című festményével (Forrás: Fortepan/Képszám: 155880)

Az aula 1963-ból, előtérben Ferenczy István Pásztorlányka című alkotásával, mögötte Thorma János A szenvedők és Ferenczy Károly Józsefet eladják testvérei című festménye (Forrás: Fortepan/Képszám: 155860)

Pogány Ö. Gábor a már idézett írásában azt is megemlítette, hogy az intézmény létrehozásában egy másik szerencsés körülmény is közrejátszott: megtalálták a megfelelő épületet. Az 1896-ra felépült volt Kúria ugyanis alkalmasnak bizonyult a galéria gyűjteményeinek befogadására.

A Kúria palotájának tervezésével az igazságügyi miniszter Hauszmann Alajost bízta meg az 1891. november 7-én keltezett miniszteri rendeletében. Az építési program szerint az épületbe nemcsak a királyi kúriát, hanem a budapesti ítélőtáblát, a főügyészséget és a koronaügyészség helyiségeit is be kellett terveznie. Erről maga Hauszmann ír a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye című folyóiratban 1897-ben.

 

Kiállítótermek a Kúria épületében 1959-ből (Forrás: Fortepan/Képszám: 155882)

Kiállítótér Szinyei Merse Pál Majális című festményével a falon 1964-ből (Forrás: Fortepan/Képszám: 155888)

Hauszmann már 1892-ben hozzákezdett a tervek kidolgozásához, de a végleges változat csak egy évvel később, 1893-ra készült el. Az épületet ünnepélyes keretek között 1896. október 20-án adták át.

„Minden ízében jelenkori épület, mely azonban az ó-kori építészet elemeire és arányaira támaszkodik. A középső korinthusi oszlopcsarnok és a két oldalt végig haladó jón oszlopzat a klasszikus ókor építészetét tükrözteti vissza; az oromzat, a homlokzat tetején álló triga csoportozat, az előcsarnok óriási dongaboltozata a régi Róma legjobb mintáihoz hasonlít”

– méltatja az épületet 1896. október 25-én a Vasárnapi Ujság.

A galéria műtárgyraktára 1960-ból (Forrás: Fortepan/Képszám: 155886)

Restaurátor-műterem 1965-ből. A festőállványon Munkácsy Mihály Siralomház című festménye (Forrás: Fortepan/Képszám: 178316)

Az épület külső és belső díszítése szempontjából is kivételes értéket képvisel a főváros építészetében. A homlokzat timpanonjában Zala György három részből álló alkotása látható: középen egy bírósági tárgyalás elevenedik meg, kétoldalt pedig a Törvénytanítás és a Törvényhozás allegorikus alakja látható. A timpanon fölött a háromlovas diadalszekéren álló Géniusz alakját Senyei Károly mintázta. A homlokzat szobrai között Róna József és Donáth Gyula munkáit is megtalálhatjuk.

A nagy csarnok boltozatát Lotz Károly festménye díszíti: középen Justitia, az igazság római istennője látható, jobb oldalán a törvény oltalmazásának, bal oldalán pedig az igazságszolgáltatás lesújtásának allegorikus alakja ölt testet. A bejárattal szemben pedig Stróbl Alajos Justitia-szobra foglalt helyet, amit az épület funkciójának megváltozásakor eltávolítottak a helyéről.

A Magyar Nemzeti Galéria B épülete az átadás előtti évben, 1974-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 155938)

A Magyar Nemzeti Galéria megnyitása a Budavári Palotában 1975. október 12-én. A képen pöttyös nyakkendőben az igazgató, Pogány Ö. Gábor látható (Forrás: Fortepan/Képszám: 155933)

 A Magyar Nemzeti Galéria 1957-ben már úgy költözött be, hogy az épületet kettéosztották: a déli épületszárnyban kapott helyet az MSZMP Párttörténeti Intézete, az északiban pedig a galéria nyitotta meg kapuit.

Mindeközben a kormány már arról határozott, hogy a rendkívül súlyos háborús károkat szenvedő Budavári Palotát kulturális negyeddé alakítják, ahol ekkor már Gerevich László vezetésével állagmegóvási és régészeti munkálatokat folytattak. 1959-ben döntötték el végleg, hogy a Magyar Nemzeti Galéria a B, C és D épületeket veszi majd birtokba a helyreállítása után.

A Magyar Nemzeti Galéria kiállítótere a Budavári Palotában (Forrás: Fortepan/Képszám: 145351)

A palota az 1944 karácsonyától 1945. február 11-ig tartó ostrom során komolyan megsérült. Az eredeti belső terekből szinte semmi nem maradt, ezért az épületszárnyakban radikális változások történtek. A vezető belsőépítésznek, Németh Istvánnak figyelembe kellett vennie az ide költöző múzeumok igényeit. Megfelelő helyet kellett biztosítani a kiállítótereknek, a raktáraknak, az irodáknak, a műhelyeknek és a látogatóknak. A belső terekre egységesen jellemző volt a süttői mészkő – márványt imitáló – falak, a tardosi vörösmárvány padló, szürkemárvány posztamensek és lépcsők, illetve a rézből készült korlátok – mint ahogy erről Gréczi Emőke Múzeumi beruházások a hatvanas években Budapesten című tanulmányában is olvashatunk a MúzeumCafé 85. számában.

A galéria kiállítóterme (Forrás: Fortepan/Képszám: 144202)

Amikor az épület már készen állt a gyűjtemények befogadására, megkezdődött a költözés, amiről 1975. július 26-án a Népszava című folyóirat így tudósított:

„A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének nagy részét átköltöztették a budavári palotába. Ezekben a napokban a tanulmányi raktár anyagát, a jövő héten a régi magyar művészeti alkotásokat szállítják. A Kossuth Lajos téri épületben csupán a XIX. századi festészet állandó kiállítása marad mindaddig, amíg az új otthonban a kedvező feltételeket teremtenek a nagy értékű művek számára.”

Festményszállítás a Magyar Nemzeti Galériába. A képen Munkácsy Mihály Anya gyermekével című festményét veszik ki éppen az autóból (Forrás: Fortepan/Képszám: 66364)

„Elsőként, a több évtizede tartó helyreállítási munkák eredményeként, a Budapesti Történeti Múzeum fogadhatta a közönséget, majd hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója tiszteletére a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum nyitotta meg kapuit. Most a palota központi részét avatják fel, amely a Magyar Nemzeti Galériának ad immár végleges otthont. Az új körülmények között a magyar képzőművészeti kultúra ügyét szolgáló múzeum méltó környezetben, sokoldalúbban szolgálhatja nemzeti kultúránk ügyét, ismertetheti meg itthoni és külföldi látogatókkal a magyar képzőművészet történetét, nevesebb alkotóit”

– írta 1975. október 13-án a Hétfői Hírek című lap a galéria megnyitásának alkalmából.

A palotában rendezett első kiállítás a 125 éves szolnoki festőtelepnek állított emléket, és ezt számos hasonló nagyszabású tárlat követte, amelyeknek 2005-től az A épület is otthont nyújtott: a Ludwig Múzeum kiköltözése után a Magyar Nemzeti Galéria használhatta az épületrészt.

A Magyar Nemzeti Galéria B és C épülete napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda)

Jelenleg a Nemzeti Hauszmann Program keretén belül azon munkálkodnak, hogy a palota visszanyerje a háború előtti állapotát. Emiatt a palotában lévő kulturális intézményeknek, köztük a Magyar Nemzeti Galériának is ki kell költöznie eddigi otthonából. Új helyét a Városligetben, a Petőfi Csarnok egykori helyén jelölték ki. Az épület terveit – amely a 2012-ben egyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria modern kori anyagát mutatja majd be az előzetes tervek szerint – a japán SANAA építésziroda készítette. A kivitelezés egyelőre még nem kezdődött el.

Az Új Nemzeti Galéria épületének látványterve (Forrás: ligetbudapest.hu)

Nyitókép: A Magyar Nemzeti Galéria főbejárata (Fotó: Both Balázs/pestbuda)