Gárdonyi Gézát szokás az egri remeteként emlegetni, ami mögött az író különc természete, zárt és magányos alkata áll. Az 1863. augusztus 3-án Agárdpusztán született Gárdonyi (eredetileg Ziegler Géza) kevéssé szerette a nagyvárosi nyüzsgést, a sűrűn lakott utcákat, a forgalmas tereket, noha ötször is élt hosszabb-rövidebb ideig Budapesten.

Mindjárt először kisdiákként. Az apa, Ziegler Sándor Mihály heves természete miatt állandó konfliktusban állt munkaadóival, ezért a család gyakran költözködött. Az író kamaszkoráig közel húsz településen éltek. 1868-ban egy évet töltöttek Budán. Erről az esztendőről később azt írta Gárdonyi, hogy a Vurstlit nem kedvelte, ám Zugliget lankáit annál inkább szerette.

Gárdonyi Géza a húszas éveiben Strelisky fotóján (Forrás: pim.hu)

Az apa a fiút a sárospataki kollégiumba íratta, végül a pesti Kálvin téri református gimnáziumban érettségizett 1878-ban. A Kálvin tér környezete éppen átalakulóban volt az idő tájt. A fiatal Gárdonyi már megcsodálhatta az Ybl Miklós keze nyomán 1874-ben elkészült  Pesti Hazai Első Takarékpénztár neoreneszánsz palotáját a Kálvin tér, a Múzeum utca és a Baross utca által határolt szabálytalan alaprajzú telken. (A házat a háború utáni ostromkor súlyos találatok érték, majd a város vezetése lebontatta.)

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár háború után lebontott épülete a Kálvin téren (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Klösz György) 

De állt már a Magyar–Hollandi Biztosító Rt. épülete is, melyet Bergh Károly tervezett, és 1869-ben készült el. Abban az időben lófogatú kocsik jártak a Zrínyi kávéház elől a Múzeum körúton Kőbánya és a Ludovika felé is. A Múzeum körút rendezéséről pedig már megszületett a határozat (1870-ben, de a kivitelezése majd 10 évet váratott magára). Ebben az átalakuló pesti környezetben élt és írta első verseit, itt ismerte meg egyre behatóbban a szépirodalmat, például Cervantes Don Quijotéjét, ami elemi erővel hatott rá.

A Kálvin tér 1898-ban. Balra a Pesti Hazai Első Takarékpénztár lebontott épülete, középen a Magyar–Hollandi Biztosító Rt. épülete, jobbra egy mára ugyancsak lebontott ház a Gazdák Biztosító Szövetkezete székházának helyén. Az előtérben a Danubius-kút. A kút kivételével mindhárom épület állt már akkoramikor Gárdonyi a Kálvin téri Református Gimnáziumban tanult (Forrás: oszk.hu)

A gimnázium után az Egri Érseki Katolikus Tanítóképzőbe járt, majd Győrben kapott állást.1886 őszén ismét Budapestre költözött immár feleségével. A budai Vár alatt lévő I. kerületi, Lovas út 4. szám alatti ház egyik lakásában éltek. Itt szerkesztette a Tanítóbarát című lapot, s ekkor már egy-egy írását közölte a Budapesti Hírlap, az Egyetértés, a Pesti Hírlap is.

Gárdonyi úgy gondolta, hogy az irodalmi sikerekhez az út Budapesten át vezet, ezért bár 1888-ban visszatértek Győrbe, 1891-ben ismét a fővárosba költözött családjával. Budapesten irodalmár barátai várták: az egykori egri diák, ünnepelt író, Bródy Sándor, valamint Pósa Lajos költő. Lakásuk a Dembinszky utca 4. szám alatt volt, itt éltek 1891 novemberétől 1892 júliusáig. A Fuchs Mór tulajdonában lévő telken éppen akkor készült a Goldmann Ernő tervezte kétemeletes neobarokk lakóház. Lebontása (egyes források szerint átépítése) után 1926-ban épült fel a ma is itt álló, négyemeletes eklektikus lakóház Strausz Jenő és felesége megrendelésére.

Gárdonyi megérkezése évében, 1891. december 11-én a Magyar Hírlap belső munkatársa lett. Az Apponyi Albert vezetésével induló lap első főszerkesztője Horváth Gyula volt, főmunkatársa Mikszáth Kálmán. A Magyar Hírlapban közölt Göre-levelekkel (Göre Gábor bíró humoros figurájáról szóló írásaival) közönségsikert aratott, sőt az előfizetők száma is jelentősen emelkedett.

Az Újvilág utca (ma Semmelweis utca) 1894-ben (Forrás: hungaricana.hu)

A szerkesztőség irodája akkor az Újvilág utca 14. szám alatt működött az első emeleten (ma Semmelweis utca). Innen járt át Gárdonyi – mint a politikai rovat vezetője – nap mint nap a Régi Képviselőházba, ami 1866-tól 1902-ig a mai Bródy Sándor utca 8. szám alatt (ma az Olasz Kulturális Intézetnek ad helyet) ülésezett. Az Ybl Miklós tervezte egyemeletes neoreneszánsz palota 3 hónap alatt készült el, és a kiváló szakembereknek köszönhetően ma is éke a fővárosnak.

A Régi Képviselőház Klösz György felvételén, ide járt naponta Gárdonyi, hogy újságíróként az ülésekről tudósítson (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Gárdonyi napjai tehát az Újvilág utcai szerkesztőség, a Régi Képviselőház és kedvenc kávéházai között teltek. Egyik törzshelye volt a legendás Valéria kávéház az Üllői út 36. – József körút 87. szám alatt. „A Valéria kávéház a József körút Üllői út sarkán tengette hervadt, olcsó életét. A világosabb, Üllői úti szárny állandóan biliárdgolyók csattogásától visszhangzott, fiatal medikusok számolták itt a poen-eket, és hasogatták a zöld posztót; a körúti rész viszont füstös, nyomott, sivár terem volt, elhagyott, vidéki állomások restijére emlékeztetett” – írta róla Illés Endre. Gárdonyi itt nem csak társasági életet élt, de dolgozott is, sőt Az öreg tekintetes című művének egyik helyszínét is adja. (A Pestre érkező tekintetes eltéved a Kálvin téren, ahol megcsodálja a szökőkutat, majd továbbmegy, betér egy kávéházba, amihez hasonlót még nem látott....) 

A Valéria kávéház (Forrás: képeslap/hungaricana.hu)

A Valériának is otthont adó sarokház 1892-ben épült. 1956-ban az épület kisebb sérüléseket szenvedett, főleg a sarokrészen. A helyreállítási munkákra 1957–58-ban került sor. A ház emeleti részeit helyreállították, de a földszinten az egykori kávéház helyén egy árkádsort alakítottak ki. Bár a kávéház ezzel eltűnt, de további irodalmi alkotások is őrzik az emlékét, egyebek mellett a házban lakó Ambrus Zoltán prózái is.

Az Üllői út és József körút sarkán lévő épület földszintjén, az árkádok helyén működött a Valéria kávéház, Gárdonyi egyik törzshelye (Forrás: lechnerkozpont.hu)

A művészek között egyértelműen különcnek számító, szűkszavú Gárdonyi jó barátjának, Bródy Sándornak köszönhetően ismerkedett meg Feszty Árpáddal, és az általa festett A magyarok bejövetele című körkép készítése köré szerveződő vállalkozás titkára lett. Bebocsátást nyert a híres Feszty-szalonba, vagyis Feszty Árpád, Jókai Róza és Jókai Mór Bajza utcai szalonjába. 

A velencei paloták mintájára 1891-ben épült egyemeletes neoreneszánsz épületben működő szalon a XIX. század végének legelegánsabb művészeti találkozóhelye volt. „Egy olimpuszi isten méltóságával ült a falusi fiatalember olyan asztalnál, ahol a magyar író és művészvilág legértékesebb alakjai gyűltek össze” – írta róla egy ízben Feszty Árpádné. 

S hogy ő mit élhetett át a társaságokban, ezt egy 1895-ös naplóbejegyzéséből sejthetjük : „Minden ilyen mulatság után valami ürességet érzek lelkemben. Nem termékenyít. Nem érzem azt a lelkimegtalálást, amit csak egy virág látásakor is érzek. Elvesz belőlem, kiszárít. Lehangol.” 

A Bajza utcában található Feszty-villának rendszeres vendége volt egy időben az író (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Öt évig (1891–1896) dolgozott a Magyar Hírlapnál, majd megvonták tőle a vasúti szabadjegyet, ezért átszerződött Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjához.

Önéletrajza szerint harmincas évei elején egyre inkább úgy érezte, hogy sok témája van, de azt csak egy csöndes vidéki helyen tudja feldolgozni. Bár nagy sétákat tett a Ligetben, Zuglóban vagy éppen Hűvösvölgyben, egyre nagyobb kedvetlenséggel tekintett a nagyváros rohanó életére. 

Még befejezte Az én falum című könyvét, majd 1897-ben elhagyta Budapestet, és Egerbe költözött. Szemben az egri vár romjaival, a Sánc nevű városrészben vett egy kis házat, ahol letelepedése után nem sokkal kutatni kezdte a török hódoltág idejének hétköznapjait, hogy megírhassa történelmi regényét, az Egri csillagokat. Ráadásul ideje nyílt egyéb kedvelt tevékenységeire is: Gárdonyi ugyanis nemcsak mint író, műfordító és újságíró volt jelentős. Festett, rajzolt, látványterveket készített színdarabjaihoz. Zenét szerzett, hegedült, játszott zongorán és cimbalmon. Különösen érdekelték a természettudományok, vívott és remekül sakkozott.

Gárdonyi Géza az íróasztalánál (Forrás: pim.hu)

Mire 1902-ben A láthatatlan ember megjelent, elhatározta, hogy Egerből immár nem költözik el. Ám az író a fővárostól nem tudott teljesen elszakadni. A Keleti pályaudvar közelében, az Aggteleki utcában (Ma Kiss József utca) egy szobát tartott fenn, ahonnan könnyen elérhette a kávéházakat, szerkesztőségeket.

Egerből felutazva gyakran tartott az 1894-ben átadott, Hauszmann Alajos által tervezett New York-palota földszintjén berendezett pompás New York kávéházba (Erzsébet körút 9–11.). Móricz Zsigmond Gárdonyi Gézánál című cikkében írt is róla: „Egyszer egy éjféli órában a New York kávéházban találkoztam vele. Nagyon régen volt. Én akkor még fiatal író voltam, a Sári bíró idején. Igen kedvesen fogadott, s azonnal hozzám melegedett, „ha Pestre jövök – mondta –, erre a két helyre föltétlenül elmegyek. Ebbe a kávéházba meg a Császár fürdőbe. Ott jó az iszap a csontjaimnak. Itt meg az epémnek”.

 Az I. világháború Egerben érte az írót. A tétovaság, a kilátástalanság, a csalódottság hangjain szólalnak meg versei, novellái ebben az időszakban. 1922-ben megbetegedett, majd október 30-án elhunyt. A mindig befelé figyelő, csendesen élő írónak családja a rá jellemző szerénységű, meghitt temetést rendezett. Az egri vár Bebek-bástyáján a város által adományozott díszsírhelyre temették el. Sírján egyszerű felirat hirdeti: „Csak a teste…”.

A szoborcsoportot Gárdonyi Géza halálának 10. évfordulója alkalmából készítette Horvay János (Fotó: pestbuda.hu)

1933-ban állították fel emlékművét, Horvay János alkotását Budapest XI. kerületében, a mai Gárdonyi téren a Hadik Kávéház közelében. Herczeg Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia és Kisfaludy Társaság, Pekár Gyula a Petőfi Társaság nevében mondott ünnepi beszédet. A három alakból álló szoborcsoport központi alakja az író. Alatta két szobor kapott helyet: egy fekvő fiú és a mellette kendőben ülő anyja, aki felolvas neki.

Nyitókép: Gárdonyi Géza emlékműve a XI. kerületben (Fotó: pestbuda.hu)