A kereszténység kétezer éves történetében időről időre felerősödtek azok a közösségek, amelyek figyelmeztették az intézményes egyházat a bibliai tanítástól eltérő életvitelére. A középkor folyamán többen megfogalmazták a Szentírásra alapozott kritikájukat a római katolikus egyházszervezet sokszor anyagias, az evangéliumok szellemiségével ellenkező működésével kapcsolatban.
Az ellenvéleményüket kifejezők nemcsak szavakkal, hanem életvitelükkel is példát kívántak adni az őszintébb keresztény hitélet lehetőségére.
Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517. október 31-én a 95 tétel című vitairatával kezdeményezte a nyugati keresztény egyház egészét érintő reformációt, amelynek hatására az európai templomépítészetben is jelentős változások mentek végbe. A lutheri elveket követő evangélikus templomokban, bár a szószék fontos szerepet kapott, az oltár, mint a szakrális tér központja megmaradt.
A Kálvin János nevével fémjelzett svájci reformáció hitelveit követő református egyház templomaiban nincs oltár, az itteni szakrális tér középpontjában a Biblia magyarázatának helyét, a szószéket helyezték, amelynek közelében kiemelt, sokszor centrális térrészben az úrasztala található, ahol a lelkipásztor az úrvacsorát kiosztja a gyülekezeti tagok részére.
Óbudán található a főváros legrégebbi református temploma
A mai Budapest-Óbudai Református Egyházközség a magyar főváros terültén lévő egyházközségek közül a legősibb. Több mint háromszáz évvel a városegyesítés előtt, 1566-ban alapították az akkor még önálló Óbudán, 1785 és 1786 között felépült temploma a mai napig fennálló legkorábbi kőtemplom.
Az egyházközség első temploma a török hódoltság korában a mai Szent Péter és Pál római katolikus templom helyén állt. Buda visszafoglalása után Óbuda birtokosa a katolikus felekezetű gróf Zichy Péter lett. Az új földesúr 1698-ban a templomot elvéve a reformátusoktól az újonnan megalakuló katolikus plébániának adta át.
A Budapest-Óbudai Református Egyházközség temploma (Forrás: www.refobuda.hu)
Óbuda reformátusai ezután egy olyan kis épületet használhattak imaházként, amely egy Madarassy nevű földműves tulajdonában állt, és akinek 1747-ben bekövetkezett halála után a telek a rajta álló épülettel együtt a református egyházközségé lett. A hitélet gyakorlásáért évenként 25 forintot kellett fizetni a földesúr számára. Az imaházat a középkori királynői vár két terme felett emelték. A Zichy család után 1766-ban a császári Kamara lett Óbuda birtokosa. Az új tulajdonos a reformátusok addigi jogait továbbra is biztosította.
Az 1770-es években bővíteni és felújítani szerette volna az imaházat az egyházközség. Az építkezéshez az engedélyt a helyi prefektus megadta, de a királyi személynök visszavonta azt, arra hivatkozva, hogy az engedélyezés királyi felségjog. Ezután a Kamara az imaház elvételét rendelte el. Az egyházközség 1777-ben Mária Terézia királynőhöz fordult kérvénnyel a döntés megváltoztatásáért. A reformátusok számára az építkezés ügyének kedvező elbírálása csak az 1781-es türelmi rendelet után, 1785. február 14-án született meg.
A reformátusok legrégebbi fővárosi temploma a XVIII. század végén épült barokk stílusban Óbudán (Forrás: obuda.hu)
A régi imaház helyén építendő új templom alapkövét 1785. május 18-án tették le, felszentelését 1786. augusztus 27-én tartották. A téglalap alaprajzú épület belső elrendezése a XVIII. század végén általánossá vált alföldi református templomok építészeti gyakorlatát követi: a korláttal körülvett úrasztala és a szószék együttese a belső tér középén a déli hosszfal előtt találhatók. A rövidebb nyugati fal elé karzatot emeltek. A templom bejáratához a tornyot 1788-ban építették fel.
Pest legrégebbi református temploma a Kálvin téren áll
Pesten és Budán a török hódoltság alatti református hitélet a török csapatoknak 1686-ban Budáról való kiűzése után teljesen megszűnt. I. Lipót császár a két szabad királyi város számára kiadott 1703. évi kiváltságlevélben úgy rendelkezett, hogy a települések falai között csak katolikusok kaphatnak polgárjogot. Ez a rendelkezés a II. József által 1781-ben kibocsátott türelmi rendeletig maradt érvényben. A protestánsok az 1790-es években Pesten és Budán az összlakosság 1 százalékát tették ki, s eredetileg közös evangélikus-református templom felépítése merült fel.
Az evangélikusok külön templomépítési kezdeményezése után a Pesti Református Egyházközség 1796-ban alakult meg. Az istentiszteleteket 1796. október 1-től a mai Lipótvárosban egy magánházban tartották. Pest városa 1801-ben templom és parókia építése céljából a kecskeméti városkapu előtti vásártéren építési telket adományozott, ahol 1804-re felépült a parókia épülete, amely eredetileg az istentiszteleteknek is helyet adott.
A Kálvin tér 1897-ben, a Danubius-kút mögött a református templom (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.042)
A templom ünnepélyes alapkőletételén, 1816. június 12-én részt vett az építkezés legjelentősebb támogatója, József nádor felesége, Hermina hercegnő. Az egyházközség alapítói eleve országos viszonylatban központi templom felépítésére gondoltak, amely magyarázza az épület monumentális arányait. A felszentelési istentiszteletet 1830. június 8-án tartották.
A templomot, a magyar klasszicista szakrális építészet szép példáját, Hild Vince tervezte és Hofrichter József kivitelezte. A bejárat négy korinthoszi oszlopon nyugvó portikuszának tervét Hild József 1848-ban készítette el. Az épület három részre tagolódik: az előtérre, az orgonakarzatnak és az oldalkarzatoknak is helyet adó középtérre és a liturgikus térre, ahol a szószék, az úrasztala és a presbitérium padsorai helyezkednek el. A szószéket két-két korinthoszi oszlop tartja és félköríves lezárású építmény keretezi.
A Kálvin téri református templom (Fotó: Nemzeti Örökség Intézete)
A Kálvin téri református templom (Fotó: Nemzeti Örökség Intézete)
Az 1838. évi nagy árvíz a templomot elárasztotta, az épület alatti kripták beomlottak. A magyar református templomokban teljesen szokatlan a portrészerű sírszobor, amely a templom bejáratától balra található, és emléket állít az 1851-ben a kriptába eltemetett gróf Zichy Manóné Strachan Saroltának. A romantikus stílusú szoborfülke építészeti kialakítását Feszl Frigyes tervezte, az anglikán felekezetű grófné szobrát a francia Raymond Gayrard készítette. A grófné hagyatékából fedezték a középtér két oldalán elhelyezett kétszintes karzatok költségeit, amelyekkel az ülőhelyek száma 980-ra emelkedett.
A Kálvin tér napjainkban (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)
A toronysisak mai formája 1859-ben készült el. A kriptában, ami viszonylag ritkán létesült a XIX. században magyar református templomokban, 1817–1868 között 85 személyt temettek el. Később csak kivételes esetekben helyeztek el itt koporsókat. A kriptában nyugszik az egyházközség egykori főgondnoka, Fáy András író, közéleti személyiség, továbbá több arisztokrata, Pest megyei birtokos és pesti módosabb polgári család tagjai, valamint az egyházközség lelkipásztorai, a Dunamelléki Egyházkerület püspökei közül Báthory Gábor és Petri Elek.
Az 1930-as években Róth Miksa készítette a liturgikus tér üvegablakait, amelyek közül a második világháborúban a szószék mögötti elpusztult. Szintén Róth Miksa alkotásai 1934-ből a templomtér mögötti gyülekezeti teremben, a Kálvin teremben a keresztény szimbólumokat ábrázoló, illetve a lépcsőházban Bocskai István, Kálvin János és Bethlen Gábor alakját megörökítő festett üvegablakok.
Szobrot emeltek Kálvin Jánosnak
Búza Barna a XX. századi magyar szobrászat kiemelkedő személyisége volt, hosszú munkásságának egyik legszebb gyümölcseként megbízást kapott a Dunamelléki Református Egyházkerülettől egy egész alakos Kálvin-szobor megformálására. Az alkotást 2000-ben Budapest egyik fontos tömegközlekedési csomópontján, a Kálvin téren helyezték el, közel a főváros egyik legrégibb református templomához. A két és fél méter magas bronzszobor mintegy három és fél mázsa finom minőségű bronzból készült.
A Kálvin-szobor (Forrás: oszk.hu)
A Szilágyi Dezső téren épült fel Buda legrégebbi református temploma
A budai reformátusok történetének kezdetei a török időkre nyúlnak vissza, de Buda töröktől való visszafoglalása után több mint 200 évet kellett várni, amíg ismét saját egyházközségük lett. A XIX. században a budai Várnegyedet körülvevő városrészek egyre népesebbé váltak, az 1880-as évekre a reformátusok száma meghaladta a 2300 főt. A Budapesti Református Egyházközségen belül külön saját gyülekezetbe szervezésük 1883-ban kezdődött. A következő évben az 1884. október 21-én megtartott közgyűlésen megvitatták Kiss Áron pedagógus Felhívó Szózat címen megfogalmazott indítványát, az 1686-ban megszűnt budai református gyülekezet újjáalakítása tárgyában.
A Szilágyi Dezső téri templom 1896 körül (Forrás: Budapest-Budai Református Egyházközség)
Templomtelket hosszabb döntési eljárás után kaptak a budai reformátusok. Budapest Székesfőváros közgyűlése 1889 júniusában a Fazekas, mai nevén Szilágyi Dezső tér központi részét díjtalanul átadta templomépítés céljára. Az adomány feltételéül szabták, tekintettel városképi jelentőségére, hogy „monumentális jellegű” templomot építsenek, és az építkezést öt éven belül kezdjék meg. A nyílt tervpályázatot 1890-ben írták ki, amelyben kívánatosnak tartották az épület protestáns jellegének hangsúlyozását.
Az akkor már több templomot tervező építész, Pecz Samu „Pentagon” jeligéjű pályatervét hirdették ki győztesnek 1892-ben. Az 1893 júliusában megindult építkezés során az épület alapjába a Duna közelsége miatt másfél méter vastag betonréteget helyeztek.
A Pecz Samu tervezte református templom az I. kerületi Szilágyi Dezső téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Az 1896. március 29-én tartott ünnepi istentiszteleten Szász Károly, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke mondta a felszentelési imádságot. A neogótikus stílusban épült templom falait vörös dísztégla, kupoláját Zsolnay-kerámia borítja. Az épület egyediségét centrális alaprajzának újszerű kialakítása adja. Alapformája ötszög, amely négy oldalán poligonális záródású karéjokkal, ötödik oldalán két boltszakaszos hajóval bővített.
A templom teljes külső homlokzata 2016-ban megújult (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A Duna felől a főbejárat északi oldalához 65 méter magas, különálló harangtorony kapcsolódik. A belső kialakítás is Pecz Samu tervei alapján történt, szintén neogótikus stílusban. Az úrasztala Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter, a keresztelőmedence Kiss Áron és felesége, a zsoltártáblák Hegedüs Sándor pénzügyi szakember költségén készült.
A három ismertetett templom mellett a későbbi időszakokban felépítettek is teret adnak a fővárosi református gyülekezetek hitbeli épülésének és színhelyet biztosítanak évről évre, október 31-én a reformációért történő hálaadó megemlékezéseknek.
Nyitókép: A Kálvin tér napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Hagyományos és modern protestáns templomok is épültek a rendszerváltozás után Budapesten
A budai Duna-part pentagonja – A teljesen megújult Szilágyi Dezső téri templomban jártunk
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció