Kossuth Lajos megkerülhetetlen alakja a magyar történelemnek. A dualizmus alatt a személyéhez fűződő viszony eléggé sajátos volt, hiszen az ország törvényes királya az a Ferenc József volt, akinek csapatai 1849-ben hódítóként szállták meg azt az országot, amelynek törvényes államfője Kossuth Lajos volt. Ezt követően pedig Ferenc József egészen 1867-ig tulajdonképp törvénytelenül uralkodott.
Kossuth Lajos 1894-ben bekövetkezett halálakor az állami tisztviselőknek és a hadsereg tagjainak a temetéstől hivatalosan például távol kellett maradniuk. Az sem merülhetett fel, hogy állami pénzen emeljenek szobrot Kossuthnak, de a „turini remete” temetése után szinte azonnal megindult a gyűjtés egy emlékét a fővárosban megörökítő emlékműre. Hogy ez a folyamat miért tartott 33 évig, és milyen vitákat szült a szobor elhelyezése, a Pestbuda részletesen bemutatta korábbi cikkében.
Az Országház tér még Kossuth Lajos szobra nélkül az 1920-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A hosszas folyamat eredményeképp az Országház előtti téren, amit csak ekkor, 1927-ben neveztek el Kossuth Lajosról, 1927. november 6-án leplezték le Horvay János évtizedek óta készülő alkotását, ám maga szobor és az ünnep is nagyon sok vitát váltott ki. Már az előkészületek alatt felmerült egy gond, ugyanis túl sokan akartak az avatáson beszédet mondani. A Kis Ujság 1927. november 6-i számában ezt írták:
„A résztvevő százezer embernek nemcsak Apponyit (és) a hivatalos beszédeket kellett volna végighallgatnia és nemcsak a kétezer koszorúletételt kísérő szónoklatokat, hanem még százával jelentkeztek az ország minden részéből, akik a szobornál beszélni óhajtottak. Hamarosan kiderült, hogy ha mindenki beszélhetne a leleplezés alkalmával, akkor az ünnepség négy hétig tartana éjjel-nappal. Azt pedig kevés résztvevő bírná ki. Emiatt kellett elhatározni, hogy csak három szónoklat szerepeljen és a koszorúkat beszéd nélkül szabadjon elhelyezni a szoborra. Az avatás így is előreláthatóan sötét estig fog tartani, jeléül annak, hogy Kossuth alakja jobban él a magyar lelkekben, mint valaha.”
A szobor avatásán – a díszvendégek mellett – képviseltette magát a Budapestre delegált szinte összes diplomáciai képviselet, kivéve a csehszlovák, a jugoszláv, a román követséget, mert a részükről nem jelent meg az ünnepségen senki. Hatvanezer ember töltötte meg a teret. A fő szónok Apponyi Albert volt, akinek beszéde után Horthy Miklós kormányzó koszorúzott.
Majd ezután következett egy fölöttébb érdekes esemény. Ugyanis a kormányzó után helyezték el koszorújukat a Habsburg főhercegek, József, József Ferenc és Albert főhercegek, sőt József főherceg beszédet is mondott a Habsburg-ház esküdt ellenességének szoboravatásán.
Koszorúzott a kormány, az Országgyűlés, majd az Egyesült Államok nagykövete, aki magyarul is mondott pár szót, őt az olasz kormány és Torinó városának küldöttsége követte, majd tovább, szinte végeláthatatlan sorban az egyházi képviselők – kivéve a katolikus egyházat –, a városi küldöttségek és külföldi kormányok képviselői helyezték el koszorúikat, míg a tér felett a Magyar Aero Szövetség repülőgépei tettek tiszteletköröket. Aznap este minden színház és mozi Kossuthtal kapcsolatos darabot vagy filmet tűzött műsorra, természetesen voltak fogadások és más emlékgyűlések is.
A szobor a felavatása előtt, 1927-ben (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum, Leltári szám: 266/1961 fk)
Kossuth Lajos szobrának avatása után azonban több botrány is kitört. Az ellenzék látványosan távol tartotta magát az ünnepségtől, ami miatt persze hosszas politikai vita következett, de volt más gond is. Felemás érzelmeket szült ugyanis, hogy a katolikus egyház nem koszorúzta meg az emlékművet, míg a többi felekezet igen, és ez nemcsak a sajtóban volt téma, de az Országgyűlésben is. A hivatalos indok az volt, hogy a rendezők elfelejtettek meghívót küldeni a püspöki karnak (ami lássuk be, eléggé fura lett volna), amire válaszul több képviselő is rámutatott, hogy a püspökök, mint főrendek eleve meg lettek hívva.
Azonban az avatás körüli fiaskók mellett volt egy még nagyobb gond, nevezetesen az, hogy az emlékmű gyakorlatilag senkinek sem tetszett. Vass József népjóléti miniszter a parlamentben újságíróknak is beszélt erről. Az Esti Kurir 1927. november 8-i száma szerint így nyilatkozott:
„Mindenki azt mondja, hogy a felállított Kossuth-szobor nem a magyarok Kossuthja, Kossuth is, a mellékalakok is mintha mindannyian szerencsétlen beteg emberek lennének – ezt mondják minden párton, ez az általános vélemény. Vass miniszter így válaszolt: – Igen, mintha mindnyájan szügybe vágott fejjel masíroznának. Valóban arra is gondolhat az ember, hogy az egész a magyar szabadság gyászmenete.”
Még az is felmerült, hogy a szoborcsoportban Kossuth alakját ki kell cserélni, később az is, hogy másutt a fővárosban kellene egy második, „jobb” Kossuth-szobrot felavatni.
A Kossuth téren felállított szoboregyüttes (Fotó: Fortepan/Képszám: 165499)
A vita pár év alatt azonban elhalt, a szobrot látszólag mindenki elfogadta, és amikor az a II. világháborúban megsérült, 1949-re ki is javították.
Ám ekkor jött az új hatalom, amely nem nyugodott bele, hogy Kossuth Lajos szobra nem „forradalmi”, azaz nem felel meg az „új világ” uralkodó ideológiájának, és ezért Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára új szobrot rendeltek Kisfaludi Strobl Zsigmondtól, és a régi helyére a sajátjukat állították. Szerencsére a régit nem széttörték, hanem a szoborcsoport alakjait Dombóváron állították fel. A Kossuth tér felújításakor, 2015-ben azonban ismét a régi szoborcsoportot állították vissza, nem a dombóvári szobrokat, hanem újrafaragták azokat.
Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, amely 1952-től volt látható (Fotó: Fortepan/Képszám: 31613)
Ma tehát ismét a régi, eredeti emlékmű – illetve annak újraalkotott változata – látható a Kossuth téren, amely Kossuth Lajost és a Batthyány-kormány tagjait ábrázolja. Valóban nem forradalmi pózban áll e kilenc ember, de ők nem „forradalmárok” voltak, hanem egy olyan kormány tagjai, amelynek lehetetlen helyzetben kellett az országot kormányozni, és tették ez a lehető legjobb tudásuk szerint.
Nyitókép: A Kossuth-szoborcsoport 2015 óta újrafaragva, ismét az eredeti helyén áll (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció