A budapesti rabbiképző intézet 1877-es megnyitását az tette szükségessé, hogy a zsidó felekezet nem rendelkezett Magyarországon semmilyen modern iskolával, amely a rabbiképzés intézményes hátterét biztosíthatta volna. Megalapításának, felépítésének politikai és finanszírozási hátterét kutatva egészen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejéig kell visszatekintenünk.

Klösz György fényképfelvétele a Rabbiképzőről a megnyitás napjaiban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1877. október 7.)

A magyar zsidóság támogatta a forradalmat, hiszen az a korabeli szabadelvű jogegyenlőséget, állampolgári egyenjogúságot is biztosította számukra, hiszen addig különböző társadalmi korlátok között éltek. A szabadságharc vérbe fojtása után Haynau táborszernagy büntetésképpen a zsidó közösségekre is hadisarcot vetett ki. A hadvezér leváltása után Ferenc József császár úgy döntött, hogy a hadisarcból befolyt összeget visszaadja azoknak, akiket megillet. De ez nem a pénz visszafizetését jelentette a megsarcolt közösségek számára, hanem az eredeti elképzelések szerint egy izraelita iskolai alap felállítását, melyből Bécsben, a birodalom központjában egy rabbiképző intézetet alapítottak volna.

Az 1848–49-es szabadságharcot leverő Haynau táborszernagy, aki akaratán kívül hozzájárult a Rabbiképző Intézet megépítésének finanszírozásához (Forrás: Wikipédia)

A kiegyezés után Eötvös József báró, az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere (1867–1871) azonban kijárta Ferenc József királynál, hogy az alapból ne Bécsben, hanem a magyar fővárosban épüljön meg a rabbiképző. Eötvös halála után e nyomvonalon haladtak a kultusztárca élén álló utódai, Pauler Tivadar és Trefort Ágoston miniszterek. Utóbbi, miközben az intézményalapítás körül erős ortodox-neológ vita bontakozott ki az izraelita felekezeten belül, rendületlenül haladt előre a célkitűzés megvalósítása felé. Így nyithatta meg kapuit 1877. október 4-én az akkortájt „rabbi-seminarium” néven emlegetett oktatási intézmény.

Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, akinek tárcavezetése idején megtervezték és felépítették a Rabbiképzőt (Forrás: Wikipédia)

A rabbiképzőt három építészmérnök közös munkájának eredményeként építették fel. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium Kolbenheyer Ferencet, a közlekedési és közmunkaügyi minisztérium Fest Vilmost, az országos zsidó iroda Freund Vilmos építészmérnököt delegálta a tervezési és kivitelezési munkához és felügyeletéhez.

A sajtó beszámolt az építési beruházás összegéről és az intézmény működésének előzetesen kalkulált költségéről. E szerint a telket 40 000 forintért vásárolták meg, az építkezés anyag- és munkadíja 190 000 forintra rúgott, és 25 000 forintot tett ki a berendezés, a beltéri felszerelések. Az éves fenntartási költségeket 20 000 forintra becsülték.

Gutenberg (Főherceg Sándor) tér, szemben a Somogyi Béla (Rökk Szilárd) utca – Scheiber Sándor (Bérkocsis) utca sarkán az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem épülete Klösz György felvételén 1890 körül (Fotó:  Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.161)

A vörös téglás épület föld-, kőfaragó- és kőművesmunkáit a Diescher és Schmidt vállalkozás végezte. Az ácsmunkákat a Gregersen-cég kapta meg, a vasöntő- és kovácsmunkákat a Schlick Részvénytársulat, a bádogosmunkákat, a vízvezeték és vízfűtés kiépítési feladatait Zellerin, a „légszeszvezetést” a Pesti Légszesz-Vállalat, az üvegesfeladatokat Forgó István, a belső terek felszerelését Wälder Ferenc asztalosmester végezte el. Valamennyi vállalkozó nyílt pályázati eljárás keretében nyerte el a megbízást.

Akkor a Bérkocsi és Bodzafa néven emlegetett szűk utcákat már beépítették neoreneszánsz épületekkel. E két utca sarkán épült fel a vörös téglás, kétemeletes épület, amely bástyaszerű sarokhomlokzatot kapott, hatalmas boltíves ablakaival a mai Gutenberg térre tekintett, ennek első és második emeletét magába foglalva helyezkedett el az imaterem. Az építmény bal szárnyán (a mai Somogyi Béla utcára nézve) helyezték el a könyvtárat, aminek anyagát a padovai Della Torre könyvtár gyűjteményének megvásárlásával alakították ki, a jobb szárnyban hozták létre a tantermeket. A falakon körbefutó, a szinteket egymástól elválasztó övpárkányok, a kiugró főpárkány konzolos kialakítása, a sarki bástyaszerű kiszögellések tetején elhelyezkedő korlátsor a reneszánsz stílusra emlékeztetnek, miközben az épület magán hordozza a szecesszió és az orientalizmus jegyeit is.

A Gutenberg térre tekintő bástyaszerű sarokhomlokzat napjainkban (Fotó: Anka László/pestbuda.hu)

Az október 4-i megnyitó előkészületeiről már jó előre értesültek az olvasók. „Számos magyarországi község s külföldi zsidó testület küld ez alkalommal képviselőt Budapestre. Az ünnepet rendező bizottság a napokban küldi szét a meghívókat. Eddig csupán a miniszterek s a törvényhozás két háza lett meghíva” – számol be A Hon 1877. szeptember 30-án.

A megnyitón dr. Kohn Sámuel budapesti rabbi, az intézet vezérlőbizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet, amely megjelent a napilapok másnapi számában is.

Kohn Sámuel, a Dohány utcai zsinagóga rabbija, a neológ irányzat harcos vezéralakja, aki az avatási beszédet tartotta, majd a király elé vezette az intézmény küldöttségét (Forrás: Wikipédia)

A csehországi Boroszlóban már működő rabbiképző híres tanárok által képviseltette magát, üdvözlő, gratuláló táviratok érkeztek a berlini, brüsszeli, londoni izraelita közösségek és iskoláik részéről, az oroszországi Szentpétervárról azért nem jöttek küldöttek az avatásra, mert az éppen a Balkán-félszigeten dúló orosz–török háború miatt nem lehetett kiutazni a cár birodalmából, így csak távirati úton tudták elismerésüket kifejezni. Az alkalomra még szépirodalmi alkotás is született: „Bacher Simon »Nevéh Sálóm, a béke hajléka« czímű héber költeményt adott ki. A mű csinos kiállításban Schlesinger és Wohlauer nyomdájában jelent meg” – olvashatjuk A Hon című lap 1877. október 17-i számában.

A különböző stílusjegyeket ötvöző főbejárat (Fotó: Anka László/pestbuda.hu)

A rabbiképző megnyitása a vallás neológ és ortodox irányzatainak képviselői között vitát robbantott ki. „Az izraelitáknál a rabbiképzés, hagyományos ősi szokás szerint, nem történik nyilvános intézetekben, e czélra rendelt saját fő-iskolákban, minők a különböző keresztyén felekezetek lelkész-képző intézetei. Az izraelita rabbi-jelöltek legnagyobb részint egyes tudós rabbik által taníttatnak, kik saját házaiknál folytatják magánúton a rabbi-képzést, bevezetvén tanítványaikat ama rejtélyes, homályos és tekervényes labyrinthba, mely a szentírást magyarázó, részletező, tovább fejtő […] roppant hittudományi gyűjteményhalmaznak, a Thalmudnak magyarázatában áll. Az egyes tudós és kisebb-nagyobb körben elismert rabbik ily magán jellegű rabbiiskolái jeshiváknak neveztetnek. Hazánkban is van vagy félszázra menő rabbi, a ki jeshivát tart, vagy is magokat rabbi-hivatalra szánó ifjakat tanít és oktat a jövendő hivatalukhoz szükségesnek vélt tudományokban” – írta a Vasárnapi Ujság 1877. október 7-én a rabbiképző megnyitása alkalmából, hogyan is nézett ki a zsidóság körében a leendő rabbik tanítása, miközben a keresztény felekezetek papjai felsőfokú teológiai iskolákban szereztek képesítést, diplomát.

Az október 4. kapunyitással nem ért véget az ünnepélyes hangulat, mivel Ferenc József császár és király a hónap utolsó napjaiban érkezett Budapestre és tartott kihallgatást a budavári királyi palotában. „Ott volt a magyar országos rabbiképezde bizottsága. […] A tisztelgő küldöttség nevében dr. Kohn a magyar izraeliták köszönetnyilvánulását adta át a szeminárium felállításáért és felkérte ő felségét, hogy magas látogatásával tisztelné meg az intézetet. Ő felsége válasza ez volt: »Meg vagyok győződve a magyarországi izraeliták hűségéről és hazafiságáról. A megnyílt intézettől a legüdvösebbet és a leghasznosabbat várom; azt meg fogom látogatni.« Ő felsége még a rabbiképző intézet helyiségei és növendékeinek eddigi száma iránt kérdést intézett a küldöttség tagjaihoz.” Így informálta olvasóit A Hon című napilap az audienciáról.

 Ferenc József császár és király, aki a Haynau által a zsidó közösségekre kivetett hadisarcból egy felekezeti alapot csinált. 1871-es portré (Forrás: Wikipédia)

Az Országos Izraelita Ösztönző Díjegyesület 1877 őszén „szegény mózesvallású magyar tanulók” számára meghirdetett ösztöndíjpályazatai között már lehetett a rabbiképzőben folytatandó tanulmányok támogatására is pályázatot benyújtani. Ezzel párhuzamosan egy új segélyalap is létesült. „Az orsz. rabbiképző intézet szegénysorsú növendékeinek gyámolítására szolgáló segélyalap javára következő adományok tétettek és pedig: Holländer Leo (Eperjes) 1000 frt, buziási Eisenstädter Ignácz (Temesvár) 1000 frt, Schreiber Ignácz (Győr) 1000 frt, Steinfeld Antal (Debreczen) néhai Steinfeld Mihály alapítványakép 1000 frt, gelsei Guttmann Henrik (Nagy-Kanizsán) 500 frt, Rosenberg Henrik (Kis Czell) 200 frt és Mandel Ede (Nyírbátor) 100 frt. Ezenkívül többen jelentékeny adományokat és több kisebb évi járulékokat jelentettek be” – írta A Hon 1977. október 6-án. Érkeztek még további pénzadományok és egész könyvgyűjtemények magánszemélyek által felajánlva.

Az épület a mai  Scheiber Sándor utca felől (Fotó: Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem)

Az épület több funkciót látott el. A rabbiképző mellett itt oktatták az izraelita népiskolák tanítóit, és itt helyeztek el egy hat évfolyamos – a rabbiképző intézetbe jelentkezés előfeltételének tekinthető – középtanodát is.

Az 1944-es német megszállás idején az SS vette birtokba az iskolát és gyűjtőtábort alakítottak ki benne, innen hurcolták el zsidók tömegeit haláltáborokba. E borzalmas időszaktól eltekintve az építmény mindig rabbiképzőként funkcionált.

Az épület 1962-es felújítása folyamán egy emléktáblán örökítették meg azt a tényt, hogy az intézet falait a Haynau-féle hadisarcból húzták fel: „Ez az épület abból a hadisarcból létesült, amelyet Haynau a magyar zsidókra kivetett az 1848–49. szabadságharcban való részvételük miatt.”

Falai között napjainkban is az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, az OR-ZSE működik. Az universitas büszkén hirdeti honlapjának kezdő oldalán: „Egyetemünk elődjét 1877-ben, Budapesten alapították. Ezzel az OR-ZSE a kontinentális Európa legöregebb, ma is működő rabbiképző intézete.”

Nyitókép: A Rabbiképző Klösz György felvételén 1890 körül (Fotó:  Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.161)