A később világhírű zeneszerző, Kodály Zoltán Kecskeméten született 1882. december 16-án, ám nem tölthetett hosszú időt a szülővárosában, mert édesapját először Szobra, majd a mai Szlovákia területén lévő Galántára helyezték át állomásfőnöknek. A család Galántán is csupán hét évig lakott, ugyanis 1892-ben ismét költözniük kellett: apját Nagyszombat állomásfőnökévé nevezték ki. Az ekkor tízéves Kodály középiskolai tanulmányait a nagyszombati érseki főgimnáziumban kezdte meg. Tanult latinul, görögül és németül, szerette az irodalmat és a történelmet, illetve tagja volt az iskolai kórusnak is.

Kodály Zoltán a Tolnai Világlapja 1928. január 11-i számában

A zene már gyerekkorától fontos szerepet játszott az életében: édesapja szenvedélyesen szeretett hegedülni, édesanyja jól zongorázott és énekelt.

„Bár ott állt a zongora, mégsem volt valami különös kedvem hozzá, hogy nekilássak. Néha azért kalimpáltam rajta, de sokkal jobban szerettem szabadon, csak úgy magamban énekelni, de szöveg nélkül: nyilván ezek voltak első kompozícióim, amelyek akkoriban több örömet okoztak nekem, mint később bármelyik szerzeményem. Csak tízéves koromban kezdtem hegedülni tanulni [...] Számomra soha sem az volt a lényeges, hogy egy hangszeren játszani tudjak. Kezdettől fogva sokkal többet komponáltam, mint játszottam”

– idézte Kodály szavait a Magyar Szó 1872. március 8-án.

Kodály Zoltán munka közben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

1900 júniusában jeles érettségi vizsgát tett, és elbúcsúzott Nagyszombattól: Budapestre érkezett, hogy zenésznek és tanárnak tanulhasson. Jelentkezett a Zeneakadémia zeneszerző szakára, ahová fel is vették. Az oktatás ekkor a Láng Adolf által tervezett Andrássy út 67. számú neoreneszánsz palotában folyt. Az 1875-ben megalakult intézménynek ez volt a második otthona: először Liszt Hal téri, Duna-parti lakásában tanultak a fiatal tehetségek. Csak négy évvel később, 1879-ben vehették birtokba az Andrássy úti épületet. Kodály itt szerzett diplomát 1904-ben.

Liszt Ferenc lakása a Hal téren, ami a Zeneakadémia első otthona volt (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1907. május 12.)

A régi Zeneakadémia épülete az Andrássy út és a Vörösmarty utca sarkán. Ebben az épületben folytatta tanulmányait és szerzett oklevelet Kodály Zoltán (Forrás: koncert.zeneakademia.hu)

Tíz évvel az Andrássy úti épület átadása után már szóba került, hogy egy új, nagyobb székházat kellene építeni, de hosszú ideig nem történt sok előrelépés az ügyben. A Liszt Ferenc téren álló mai Zeneakadémia palotáját végül csak 1904-ben kezdték el építeni, és 1907. május 12-én adták át. Ezt az épületet tekinthetjük Kodály második otthonának, hiszen 1907 őszén a Zeneakadémia tanárává avatták.

A Liszt Ferenc téren álló Zeneakadémia épülete, ahol Kodály 1907-től oktatott (Fotó: Both Balázs/pestbuda)

A Zeneakadémián töltött évek alatt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Bartók Bélával. Nemcsak a zene iránti rajongásuk, hanem népdalgyűjtési útjaik is összekötötték őket. 1921-ben jelent meg közös Népdalok című könyvük, ami 150 erdélyi népdalt tartalmazott. Bartók mindig elismerte barátját, amit 1921-ben a Nyugat folyóiratban így fogalmazott meg:

„..nem azért becsülöm Kodályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság hasznának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és félreálló önzetlenségét bizonyítja. Küzdelmeket nem éppen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradtságot nem kímélt, ha érvényesülésemről volt szó.”


Az ifjú Kodály Zoltán ül, és papírjait tanulmányozza, mögötte legjobb barátja, a fiatal Bartók Béla áll. Mindketten a régi Zeneakadémián folytatták tanulmányaikat (Forrás: Bónis Ferenc: Bartók Béla élete képekben, Budapest, 1956)

A Zeneakadémián folytatott tanulmányai mellett jelentkezett a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi karának magyar–német szakára is. 1906-ban bölcsészdoktorrá avatták A magyar népdal strófaszerkezete című disszertációjáért.

Egyetemi évei alatt Kodály az 1895-ben alapított Eötvös Collegiumban lakott. Az intézmény az ELTE legrégibb szakkollégiuma, amely a tehetséges fiatal tudósok tudományos előmenetelét segítette, így Kodály Zoltánt is. A kollégium ebben az időben még nem a mai Ménesi úti épületében működött (ezt csak 1911-ben adták át), hanem a Ferencvárosban, a Csillag utca 2. számú épületben (ma Gönczy Pál utca). Garai Imre A tanári elitképzés műhelye című könyvében ír arról, hogy a kollégium épületét este 7 után csak igazgatói engedéllyel lehetett elhagyni. Erre abban az időben csak Kodálynak volt engedélye a zeneakadémiai előadások, hangversenyek miatt.

Kodály Zoltán és első felesége, Sándor Emma (Forrás: Muzsika, 1959. január 1.)

1910 augusztusában Kodály feleségül vette a nála 15 évvel idősebb Sándor Emmát, akivel 48 éven keresztül éltek boldog, harmonikus házasságban. Emma házasságkötésük előtt szintén zeneszerzéssel foglalkozott: 

„Zongoraműveivel Londoban és Párizsban nyert díjat pályázatokon és német kiadók nyomtatták ki szerzeményeit. De midőn 1910 augusztusában Kodály felesége lesz, teljesen a nagy géniusz szolgálatába szegődik és visszavonul a zeneszerzéstől”

– írta az Új Kelet című folyóirat 1958. december 12-én, Emma halálának bejelentésekor.

Az első otthonuk az Áldás utca 11. szám alatt (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

1910-ben a Rózsadombra költöztek, az Áldás utca 11. szám alá, a második emeletre. Ebben a házban készültek művei, itt végezte tudományos kutatásait. Ha elfáradt a tágas kertben megpihenhetett, és folytathatta a munkát.  Ebben a lakásban írta meg egyik legjelentősebb munkáját a Psalmus Hungaricust (a Magyar zsoltárt). A művet 1923. november 19-én mutatták be először a Pesti Vigadóban Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítésének 50. évfordulója alkalmából megszervezett hangversenyen. A siker rendkívüli volt.

„Vidéken is több helyen előadják (először 1929-ben Sopronban, a Soproni Zeneegyesület centenariumakor), áttöri a trianoni határokat, meghódítja az utódállamokat, meghódítja végül egész Európát és Amerikát”

– írta Horusitzky Zoltán A Zene című folyóiratban a Kodály 60. születésnapjának tiszteletére íródott cikksorozatban.

A darabot először Zürichben mutatták be 1926-ban, ahonnan elindult világhódító útjára.

Az Andrássy út 89–91. számú épület a kép jobb oldalán látható. A híres zeneszerző 1924-től élete végéig ebben az épületben lakott  (Forrás: Fortepan/Képszám: 82458)

Kodály Zoltán dolgozószobája a Köröndön lévő egykori otthonában (Forrás: Magyar Múzeumok, 2007. 4. szám)

Kodály és felesége 1924-ben költözött a Köröndön (Andrássy út 89–91.) lévő lakásba, aminek Emma testvére volt a tulajdonosa. Az épületet 1883-ban Kauser József tervezte, az építőmester pedig Bukovich Gyula volt. A lakóház 1884-re készült el.

Kodály és második felesége, Péczely Sarolta az otthonukban. Saroltával nem sokkal az első felesége halála után házasodtak össze (Forrás: Magyar Múzeumok, 2007. 4. szám)

A lakás igencsak nagy volt: négy szobából állt, amelyekhez mellékhelyiségek is tartoztak. A berendezés meglehetősen puritán volt, de számos emléktárgy idézte meg a múltat: a falak és a polcok tele voltak a népdalgyűjtő útjairól származó kerámiákkal és kézimunkákkal, a szakmai sikereiről árulkodó szobrokkal, babérkoszorúkkal és külföldi bemutatók műsorfüzeteivel.

A látogató először az ebédlőbe lépett be, ettől balra a hálószoba nyílt, a legbelső szoba pedig a dolgozószoba volt, vagyis Kodály alkotóműhelye.

A vendégeket nagy szeretettel várták: ha délben tért be hozzájuk valaki, akkor még egy teríték került az asztalra, hogy a vendég is tudjon ebédelni, ha öt órakor érkezett valaki, akkor fodormentateával és süteménnyel kínálták a betérőt.

1990-ben nyílt meg a lakásban a Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, amely a híres zeneszerző emlékét őrzi.

Kodály Zoltán tanítványai körében (Forrás: Magyar Múzeumok, 2007. 4. szám)

Kodály a zeneszerzés mellett nagyon komolyan vette a tanítást is, és felismerte, hogy a magyar közoktatásban mennyire csekély szerepet játszik a zeneoktatás. Évekig azon dolgozott, hogy milyen módon emelje be a zenét az általános és középiskolai tananyagba. Legfontosabb alapelve, hogy a zenére való nevelést a korai életszakaszban kell elkezdeni, tehát még az iskoláskor előtt, mert azoknak az éveknek is fontos szerepük van a zenei ízlés és gondolkodás fejlődésében. Kodály úgy gondolta, hogy nem kell hangszer a zene elmélyítéséhez, hiszen mint fogalmazott:

„A hangszer nélküli szabad ének a zenei képességek igazi és mélyreható iskolája.”

A zenei ismeretek elsajátítására pedig a népdalt tartotta a legmegfelelőbbnek, mert énekelhető, egyszólamú, illetve nemzeti és esztétikai értéket is hordoz. A zene tanításának fontos szerepe a relatív szolmizáció, illetve az, hogy a zene tanítása ne gyötrelmet, hanem élményt jelentsen a gyerekeknek. A gondosan felépített, átgondolt módszert ma Kodály-módszernek hívjuk, és a világ számos pontján ismerik és alkalmazzák, az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította.

A Zeneakadémia Nagytermében Kodály 83. születésnapja alkalmából rendezett hangversenyen (Forrás: Fortepan/Képszám: 180148)

Elismerésekben élete végén sem szűkölködött. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia elnökének választották, és rábízták az intézmény háború utáni helyreállításának vezetését. A tisztséget 1949 októberéig töltötte be. 1948-ban, 1952-ben és 1957-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el munkáját. 

Kodály Zoltán temetése 1967. március 11-én a Farkasréti temetőben (Forrás: Fortepan/Képszám: 198353)

A magyar zenei élet egyik legjelentősebb alakja 1967. március 6-án hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Nyitókép: Kodály Zoltán (Forrás: Fortepan/Képszám: 210928)