A Lónyayak is azon családok közé tartoztak, akelyek egészen a honfoglalás koráig próbálták meg visszavezetni a családfájukat. Ha ez nem is sikerült teljesen megnyugtatóan, az viszont már adatolható, hogy az ősök a XIII. században több előkelő nemzetséggel is rokonságban álltak. S így volt ez a XIX. században is, amikor a kiterjedt köznemesi, református família a gróf Batthyány, Pongrácz és Vay, valamint a báró Prónay, illetve a Kazinczy, Kubinyi, Szemere és Szirmay nemesi családokkal került rokoni kapcsolatba.

Lónyay Menyhért 1865-ben (Schrecker Ignác felvétele) (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1822. január 6-án születő Lónyay Menyhért szüleivel, Lónyay János és Lónyay Florentina házasságával viszont a Lónyay család két távolabbi ága fonódott egybe.

Menyhért a gyermekéveit a ma már Szlovákiához tartozó Deregnyőn és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tuzséron töltötte, ahol az édesanya gondos figyelmet fordított arra, hogy fia magyaros nevelésben részesüljön. A gondos nevelés a későbbiekben is megvolt, de az már Pest-Budához kötődött. Az apát, Lónyay Jánost ugyanis 1832-ben a Budán székelő Helytartótanácshoz nevezték ki – Menyhért későbbi visszaemlékezése szerint – tanácselnöknek, ami a család felköltözését eredményezte. Mivel Lónyayék ekkor Budán laktak, Menyhértet a Budai Piarista Gimnáziumba iratták be, mely a testvérvárosok gimnáziumai között az egyik legszínvonalasabb iskolának számított.

A felsőfokú tanulmányokat viszont 1837-től már a pesti egyetemen, a bölcseleti és a jogi fakultáson végezte. Ennek érdekében a család is Pestre költözött, abba az egyetemhez közeli Palikucsevni-házba, ahol az apa, Lónyay János 1840 januárjában egy nagyszabású bált rendezett a fiának a gyermek- és a kamaszkor lezárásaként. Az egyetem mellett Menyhértnek meghatározó élménye volt apja ekkori tevékenysége, ugyanis az 1838-as nagy árvíz idején a mentési munkák irányításaként királyi biztossá nevezték ki, majd pedig a Szépítési Bizottság elnökeként Széchenyivel gyakran értekezve a város újjáépítését irányította.

A Helytartótanács épülete a Budai Várban. Lónyay Menyhért apja 1832-ben itt lett tanácselnök, s ezért költözött föl a család Budára (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1840-es évek a felnőtté válás időszaka volt Lónyay életében. Felkészülést jelentett a politikai és a családi életre egyaránt. A Pozsonyban megtartott reformkori országgyűlések a polgári Magyarország kifejlődését hozták magukkal. Apja konzervatív beállítottságával szemben Menyhért a liberális tábor mérsékelt szárnyát erősítette. A (köz)gazdasági témák iránt érdeklődött, melyben nagy hatással volt rá a dolgok financiális oldalát latolgató Széchenyi, akit Lónyay élete végéig tisztelt, és a legnagyobb példaképének tartott. Dolgozószobájának falán a „legnagyobb magyar” arcképe függött. Az 1830-as évekre tehető kezdeti ismertségük az 1843–1844-es országgyűlésen vált szorosabb munkakapcsolattá. A gazdaság gyakorlati kérdéseit Széchenyitől, az elméleti ismereteket könyvekből sajátította el Lónyay, aki nemcsak most, a felkészülés éveiben, de egész élete folyamán folyamatosan művelte magát, hogy a közgazdasági ismeretek terén kellő jártasságot szerezzen. A könyveket az 1840-es években az ifjú Lónyaynak a pesti könyvkereskedő, Heckenast Gusztáv szállította.

Az 1840-es évek dereka a magánélet terén is változást hozott Lónyay életébe. 1845-ben kötött házasságot Kappel Emíliával – akinek még korábban Petőfi is udvarolt –, Kappel Frigyes terménykereskedő leányával. Esküvőjén a tanú ifjúkorának másik példaképe, Eötvös József volt.

Lónyay Menyhért példaképe: gróf Széchenyi István

Földbirtokos nemesként az 1848-as forradalom aggodalommal töltötte el Lónyayt, Pest ünnepi hangulata és a nemzeti színekbe öltözött város, a kokárdák és a zászlók, a pompás, lelkesítő beszédek viszont számára is maradandó élménnyé váltak. Tagja lett a Pesten összeülő népképviseleti országgyűlésnek, később pedig Szemere Bertalan kormányában Duschek Ferenc pénzügyminisztériumába nevezték ki államtitkárrá.

A forradalom leverését követően Lónyay emigrálni kényszerült, s az 1860-as években kapcsolódott be ismét a hazai politikai életbe. Részt vett a kiegyezési tárgyalásokon, a dualista államszervezet pénzügyigazgatási rendszerének a kidolgozásában, így az 1867-ben megalakuló Andrássy kormányban ismét ezt a területet bízták rá, immár miniszteri beosztásban. A pénzügyminisztérium ismerős volt a számára. S nemcsak a korábbi államtitkári beosztása folytán, hanem azért is, mert a Lónyay vezette minisztérium ugyanabban a korábbi magyar kamarai épületben kapott helyet 1867-ben, ahol 1848-ban, a polgári közigazgatás létrejöttekor is székelt.

Andrássy Gyula kormánya 1867-ben. A kormány tagjai közt a kép bal alsó oldalán: Lónyay Menyhért pénzügyminiszter (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ferenc József magyar királlyá koronázásakor esküt tesz az alkotmányra. Mögötte az Andrássy-kormány tagjai. Ferenc József balján Lónyay Menyhért látható (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, TF / magyar eseménytörténet I/a, 975/1950 fk lt. sz.)

Lónyay pénzügyminisztériumának egykori épülete a Szentháromság téren (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Lónyay emléktáblája a pénzügyminisztérium épületének falán (Forrás: Köztérkép)

Az 1870-es évek eleje Lónyaynál a politikusi karrier csúcsát jelentette. 1870 májusában a Monarchia közös pénzügyminiszterévé nevezték ki, így egy ideig Bécsben székelt, és ő lett a Monarchia közösügyi kormányzatában az első magyar származású közös miniszter. Az uralkodó a bizalma jeléül 1871-ben grófi rangra emelte. De Lónyay visszavágyott a hazai politikai életbe. 1871 novemberében, amikor Andrássy Gyula gróf az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztériumának élére került, Lónyay Andrássyt váltotta a hazai miniszterelnöki székben. Így új székhelye ismét a budai Vár lett, ezúttal a Szent György téren álló Sándor-palota. Viszont alig egy év után, 1872. december 2-án a miniszterelnökségről lemondásra kényszerült, 1881-ig azonban továbbra is parlamenti képviselő maradt.

A miniszterelnöki rezidencia: a Szent György téren álló Sándor-palota (Az épület az 1910-es években) (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Lónyay Menyhért miniszterelnök (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, TF / portré-csoportkép, 65.443 lt. sz.)

Lónyay, mint ahogy az 1870-es évek elején mondták, szinte bevette a budai Várat, hiszen nemcsak miniszterelnökként kötődött oda, hanem magánemberként is. A budai Vár keleti oldalán nagyszabású építkezésbe kezdett az akkori Albrecht Főherceg (ma Hunyadi János) út felső részén, ahol 1870–1871-ben Ybl Miklós egy villát tervezett a számára. A telket még az 1860-as években felesége, Kappel Emília vásárolta meg, s az 1870-es építkezést megelőzően egy egyszintes épület állt rajta. A meredek lejtő igazi építészeti kihívást és bravúrt jelentett, hiszen az új, kétemeletes villa egy 42 méteres szintkülönbséget hidalt át, s az Albrecht Főherceg úti bejárata az épület második szintjére vezetett. Emellett a terveken a telek délnyugati sarkán még egy egyemeletes személyzeti épület is szerepelt. (Az egykori Lónyay-villát a második világháborúban  bombatalálat érte, így megsemmisült, ám a rendszerváltás után az akkori tulajdonosa újra felépíttette.)

Az Ybl tervezte Lónyay-villa a budai Vár keleti oldalán, Klösz György felvételén (Forrás: Budapest Főváros Levéltára, BFL-XV-19-d-1-05-046, Ybl Miklós Virtuális Archívum)

A Lónyay-, később Hatvany-villa bejárata az akkori Albrecht Főherceg (ma Hunyadi János) út felső részén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1870-es évek eleje azonban nemcsak a budai építkezésről szólt. Lónyay ebben az időszakban a szentlőrinci birtokán is építkezett. Szentlőrincpuszta, azaz a mai Pestszentlőrinc, Budapest XVIII. kerülete a XIX. század elején, amikor még a Grassalkovichok tulajdonában volt, mezőgazdasági területnek számított, melynek a későbbi benépesülését az itt áthaladó szolnoki vasútvonal segítette elő. A birtok a Grassalkovichokat követően a Sina családé lett, az 1860-as évek végén pedig Szentlőrincpuszta déli részén a legszebb, tölgyes erdős területet Lónyay vásárolta meg. Nem sokkal a vásárlást követően egy 10 holdas angol park közepén álló, 11 szobás, nyaralásra szolgáló villát építtetett 1872-ben. (Az épület ma átalakítva a Szil utcában található.)

Az építkezés – miként a korabeli lap, a Nefelejts beszámolt róla – egyúttal példaadást is jelentett a gazdag emberek számára, hogy „Pest környékén építtessék nyári kastélyaikat, s ne távozzanak mind annyira szerteszét a meleg hónapokban fővárosunktól, az itteni társadalmi élet nagy hátrányára.” Az építkezés valóban ösztönzőleg hatott, s Lónyay a birtokából 1-2 holdas területeket adott el, hasonló céllal, maga pedig az 1870-es évek vége felé döntött úgy, hogy erre a birtokára költözik, s innen járt be Pestre. Erre az időszakra már megszületett a nyaralótelep, 1877-ben már 16 villát számláltak össze itt. Olyan embereknek lett Szentlőrincen nyaralója, mint a világhírű fizikus Eötvös Lóránd, aki az első kísérleteit szentlőrinci telkén végezte, vagy a telefonhírmondót feltaláló Puskás Tivadar, az orvosbiológus Margó Tivadar, a fővárosi közmunkatanács osztályvezetője és országgyűlési képviselő Országh Sándor, illetve a kispesti gyáros Hofherr Albert vagy a híres színésznő Fedák Sári.

Lónyay hamar felismerte, hogy az itteni megtelepedést és a terület fejlődését nagyban elősegítheti, ha a birtokon áthaladó vasút meg is áll a területen. Összeköttetései és kapcsolatai révén elérte, hogy 1875-ben vasútállomás épüljön itt Pusztaszentlőrinc Nyaraló néven, ami ma is áll, s az épületen található emléktábla Lónyay ebbéli kezdeményezésének állít emléket. Emellett Lónyaytelep néven Lónyay Menyhért emlékét őrzi a mai XVIII. kerület vasútvonal menti városrésze.

Pusztaszentlőrinc Nyaraló vasútállomás (Forrás: Tomory Lajos Múzeum honlapja)

A vasútállomás épületének falán található emléktábla (Forrás: Köztérkép)

Lónyay a politikusi pálya mellett más tisztségeket is betöltött. 1871. június 4-én megválasztották az Akadémia elnökének, három héttel később pedig ünnepélyes keretek között iktatták be a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokává, ahol az egyházkerületi közalap felállításában tevékeny részt vállalt. 1884. november 3-án Lónyay elnökletével a közalapbizottság a pesti Kálvin téri épületben tartott ülést, ahol szívroham következtében Lónyay hirtelen rosszul lett, s nem sokkal később meghalt.

Emlékére 1885-ben a templom mellett futó Nyúl utcát Lónyay utcára keresztelték át, a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatala épületének a falán pedig az idén, november 22-én emléktáblát avattak a tiszteletére.

A korábbi Nyúl utcát 1885-ben nevezték el Lónyayról. Emléktábla a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium falán (Fotó: Dubniczky Zsolt/Pestbuda.hu)

Egy másik emléktábla a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium falán (Fotó: Dubniczky Zsolt/Pestbuda.hu)

Lónyay Menyhért 2022. november 22-én leleplezett emléktáblája a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának épületén (Fotó: Dubniczky Zsolt/Pestbuda.hu)

Nyitókép: Az Ybl tervezte Lónyay-villa a budai Vár keleti oldalán, Klösz György felvételén (Forrás: Budapest Főváros Levéltára, BFL-XV-19-d-1-05-046, Ybl Miklós Virtuális Archívum) és Lónyay Menyhért miniszterelnök (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, TF / portré-csoportkép, 65.443 lt. sz.)